„Vannak eredményeink, amelyek miatt tényleg aggódom” – szuperbaktériumok veszélyéről beszélt egy magyar kutató

„Vannak eredményeink, amelyek miatt tényleg aggódom” – szuperbaktériumok veszélyéről beszélt egy magyar kutató

Pál Csaba, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója arról beszélt egy interjúban, hogy világszerte egyre nagyobb problémát jelent a baktériumok antibiotikum-rezisztenciája.

A baktériumok antibiotikum-rezisztenciája mára az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint is az egyik vezető halálok lett. Az utóbbi időben egyre több külföldi szakértő és szaklap hívta fel a figyelmet a problémára, többek közt egy tavalyi kínai incidenssel kapcsolatban is.

Pál Csaba – aki 2015-ben a 100 ezer euróval járó Bolyai-díjat is megkapta – most az MTA honlapja által közölt interjúban beszélt erről. Mint a felvezetésben írták, „a téma korunk (pontosabban a közeljövő) talán legsúlyosabb egészségügyi problémája, sokak szerint előrelátható katasztrófája”.

A magyar kutató elmondta, egyik pályázatával negyedszer is elnyerte az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatását. Munkatársaival most azt vizsgálja, hogy a gyógyszergyártók által jelenleg fejlesztett, új típusú antibiotikumok mennyire hatékonyak a baktériumok ellenálló képességével szemben. Úgy vélekedett,

az eddig kirajzolódó kép több mint aggasztó, ugyanis a korábban megvizsgált szerek többsége ellen pillanatok alatt kialakult a rezisztencia, vagy már eleve jelen van a természetben.

Pál Csaba többek közt arról beszélt az interjúban:

• „Szerte a világon hatalmas probléma, hogy a kórokozók ellenállóvá válnak a gyógyszerkészítményekkel szemben, és mára válságossá vált a helyzet. A gyógyszercégek nem feltétlenül a legjobban reagálnak erre, ráadásul sokuk – főként a tőkeerős vállalatok – kivonult erről a piacról. Sok esetben az lehetett a kivonulás oka, hogy ők maguk sem bíznak abban, hogy ezek az új készítmények működni fognak hosszú távon. Ezért alapvetően fontos annak előrejelzése, hogy vannak-e, lesznek-e olyan antibiotikumok, amelyek hosszú távon hatásosak.”
• „Minthogy napról napra súlyosbodik az antibiotikum-rezisztencia okozta krízis a világban, nincs vesztegetni való időnk” – mondta a kutató, hozzátéve: a továbbra is működőképes antibiotikumoknál (ha találnak ilyeneket) meg kell vizsgálni azt, hogy milyen sajátosságaik miatt nem képesek ellenük védekezni a baktériumok. Bár ők maguk is fejlesztenek antibiotikumokat, a mostani kutatásban azokat a készítményeket vizsgálják, amelyek a közeljövőben kerülhetnek piacra, illetve korai kísérleti fázisban vannak.
• „Sok esetben hamar olyan mértékű rezisztencia alakul ki, hogy gyakorlatilag bármennyi antibiotikumot tehetünk az oldatba, a baktériumok már rá sem hederítenek” – mondta a vizsgálatokról.
• A kérdésre, hogy az új antibiotikumok hatástalanná fognak-e válni, azt mondta: „Sajnos még ennél is súlyosabb a helyzet. Az előzetes eredményeink arra utalnak ugyanis, hogy ezen antibiotikumok egy része hosszú távon nemcsak hogy hatástalan lesz, de még veszélyes is lehet, mert olyan baktériumokat hoznak létre, amelyek nemcsak rezisztensek, de még a fertőzőképességük is nagyobb. Vagyis olyan szuperbaktériumok, amelyek rezisztensek szinte mindenre, és még fertőzőbbek is, vagy súlyosabb betegségeket képesek okozni […] Látnunk kell, hogy ez óriási és teljesen újszerű probléma: nem egyszerűen hatástalanok lesznek az új antibiotikumok, hanem a bevezetésük még akár károkat is okozhat.”
• Szerinte a fejlesztőcégek nem tudnak erről a problémáról, és ők maguk is csak azért tudnak róla, mert a szegedi intézetben egyedülálló, „rendkívül speciális tudást” halmoztak fel a témában. Mint mondta: „Mi 10-15 éve azzal foglalkozunk a laborban, hogy olyan technológiákat dolgozzunk ki, amelyekkel rutinszerűen, nagyon gyorsan és hatékonyan fel tudjuk térképezni, hogy kialakul-e az ellenálló képesség a kórokozókban, és ha igen, hogyan.”
• „Előfordult, hogy mi is igazoltuk, hogy egy új antibiotikum tényleg hatásos, és ellenáll a rezisztenciának. De az egyes készítmények ellenőrzésénél sokkal fontosabb, hogy megtaláljuk azokat az általános elveket, amelyeknek köszönhetően egy antibiotikum működik. Ilyen megközelítéseket keresünk, és időnként találunk is […] Érdemes ezért olyan antibiotikumokat tervezni, amelyek legalább két célponton támadnak. Ezek hatásosabbak, hiszen kisebb a valószínűsége, hogy a mutáció mindkét támadási pontot semlegesíti. De be kell vallanom, hogy ezek sem csodaszerek” – fejtette ki.
• Arról, hogy mi várható a következő évtizedekben, azt mondta: „Én nem vagyok orvos, de a vizsgálatainkból azt látom, hogy e mindennapos klinikai használatra tervezett szerek ellen laboratóriumi körülmények között nagyon gyorsan kialakul a rezisztencia, gyakran egy-két hét alatt. Nyilván ezek a kísérleti körülmények speciálisak, tehát nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a klinikumban is ilyen gyorsan kialakul az ellenálló képesség, és el is tud majd terjedni. De vannak eredményeink, amelyek miatt tényleg aggódom. Az ellenálló képességet okozó, laborban kialakult mutációk jelentős részét ugyanis már megtaláltuk a klinikai izolátumokban is. Magyarán nem is kell arra várni, hogy majd az antibiotikumnak ellenálló mutáció spontán megjelenjen a betegben, hiszen az már ott lappang valahol a kórházakban.”
• A legfontosabb stratégiai cél az lehet szerinte, hogy „az általunk és mások által kidolgozott eljárásokat már az antibiotikum-fejlesztés korai fázisában alkalmazzák. Tehát már a fejlesztés legkorábbi szakaszában fontos szempontnak kell tekinteni, hogy rezisztenciabiztos lesz-e a molekula. Én nem vagyok nagyon pesszimista a jövőbeli fejlesztéseket illetően, mert tényleg volt olyan antibiotikum, amely ígéretesnek látszott, bár ezek még a kísérletek korai szakaszában tartanak”.
• „A régi, eltúlzott antibiotikum-használat, amely ilyen multidrogrezisztens baktériumokat hozott létre, a jövőbeli fejlesztéseket is megnehezítette. Emiatt azt tapasztaljuk a kísérleteinkben, hogy a régi antibiotikumok ellen kialakult rezisztencia bizonyos mértékben már az új, még be sem vezetett készítmények ellen is hatásos, pedig ezek még el sem kezdték a pályafutásukat, elvileg a kórokozók nem is találkozhattak velük” – fogalmazott Pál Csaba, hozzátéve: a mostani helyzet kialakulásáért nem egyedül a felelőtlen antibiotikum-használat felelős, hanem a környezeti tényezők, vagy például az is, hogy a kozmetikumokba (például szappanokba) is gyakran antibakteriális szereket kevernek, és ezeket is „nyakra-főre használjuk”.

Az idei év elején egyébként a német lapok is beszámoltak egy kutatásról, melynek résztvevői egy olyan „szuper-antibiotikumot” fejlesztettek ki, amely állítólag képes lehet elpusztítani még a leggyakoribb gyógyszereknek ellenálló baktériumokat is.