Itt még folynak a harcok az izraeliek és a palesztinok között, és ez már a háború előtt elkezdődött

Ciszjordániát még 1967-ben foglalta el az izraeli hadsereg a hatnapos háború után, ami után megnőtt a területre érkező izraeli telepesek száma. Miközben a világ a Gázai övezetben folyó harcokkal és a túszcserékkel van elfoglalva, addig Ciszjordániában továbba is folynak a harcok, csak a Hamász és az izrael hadsereg helyett más szereplők között.

Miközben Gázában épp ideiglenesen beszüntették a harcokat, hogy humanitárius segélyekért és fogva tartott palesztinokért cserébe a Hamász terrorszervezet szabadon engedje az október 7-i háború kitörése óta fogva tartott izraeli túszok egy részét, egy másik helyen továbbra is dörögnek a puskák a palesztinok és az izraeliek között,

ez pedig Ciszjordánia.

Mialatt a világ a Hamász október 7-i terrortámadásával – ami során legalább 1200, többségében civil izraelit kivégeztek és 243 túszt raboltak el – és az izraeli hadsereg arra adott reakciójával van elfoglalva a Gázai övezetben, az évtizedek óta fennálló konfliktus Ciszjordániában továbbra is folytatódik.

A háború kitörése óta ugyanis megnőtt a palesztin településeken az izraeli telepesek rajtaütéseinek a száma, miközben a terrortámadást követő háborút megelőzően is már idén volt a legvéresebb év Ciszjordániában.

Egy szeptemberben kiadott ENSZ-jelentés szerint tavaly

egy napra átlagosan két izraeli telepes által elkövetett támadás jutott, ami idén, az év első nyolc hónapjában már háromra nőtt, ami 2006 óta a legmagasabb szám.

A Hamász terrortámadása óta pedig már ez átlagosan napi hétre emelkedett, ráadásul ennek harmadánál közben lőfegyverek is előkerültek.

Azonban ahhoz, hogy megértsük, pontosan mi is történik jelenleg Ciszjordániában, kicsit vissza kell mennünk az időben.

A vitatott hovatartozású szentföld

Izrael még az 1967-es hatnapos háború során foglalta el a többségében arabok lakta Ciszjordániát Jordániától, ami után a terület sokáig vitatott helyzetű volt, és Izrael szerint még a mai napig is az: Izrael ugyanis nem akarta annektálni a területet és vele együtt az akkori közel 1,1 milliós arab népességet, viszont a területen fekszik a zsidó történelem két fontos területe is, Szamária és Júdea. Emiatt az annektálás mellett voltak más lehetőségek, így egy új állam létrehozása, vagy hogy a területet visszaadják Jordániának.

Miközben az akkori izraeli kormányban hosszú vita folyt Ciszjordánia sorsáról, több vallásos izraeli elkezdett betelepülni az üres területekre, mivel úgy gondolták, ezzel a zsidó nép visszaszerezte történelmi földjeit.

Emiatt pedig immáron a növekvő izraeli civilek számát is figyelembe kellett vennie az izraeli kormánynak.

A betelepülő izraeliek az ún. telepesek, akik településeket hoztak létre és amelyek száma évről évre növekedett – annak ellenére, hogy az izraeli kormány eleinte nem támogatta őket –, azonban később a gyakran fallal körbevett településeket már az izraeli hadsereg védte, így még komplikáltabbá vált a probléma feloldása.

Az izraeli telepesek által lakott Dávid Király utca Ciszjordániában 2023. november 5-én

Az ENSZ közgyűlése 1979-ben egy határozatban ítélte el a Ciszjordániában létrejött zsidó településeket, mivel szerintük az szembemegy a nemzetközi joggal és az Izrael állam létrejöttét lefektető határozat határaival.

A zsidó telepesek megjelenése kapcsán két narratíva alakult ki:

• a zsidók szerint olyan üres, fel nem használt földterületre költöztek be és építkeztek, amihez történelmi hagyományaik és vallási érzések fűzik;
• míg a másik narratíva szerint ezzel Izrael – annak ellenére, hogy eleinte nem támogatta – illegálisan foglalja el ezen területeket, és szorítja vissza az ott élő arabokat.

Az ENSZ ezenkívül amiatt is elítélte a telepesek beköltözését, mert így bonyolultabbá vált a közel-keleti konfliktus békés, hosszan tartó megoldása – utóbbi ráadásul még ma sem következett be.

Később azonban azok az izraeliek is megjelentek a területen és kezdtek üres területeken építkezni, akik nem vallási céllal, hanem a gazdasági előnyök miatt tettek így: Izrael ugyanis pénzügyileg vagy adócsökkentéssel támogatta a Ciszjordániában építkező izraelieket, ráadásul Izraelhez képest a területen az ingatlanárak jóval olcsóbbak.

Mivel a palesztinok úgy vélték, az izraeliek a palesztinoknak szánt földet veszik el, ezért gyakran alakult ki konfliktus a két népcsoport között és támadtak rá az izraeli házakra,

emiatt nagyon sok izraeli település falakkal és őrtornyokkal védett, gyakran izraeli katonákkal is.

Az izraeli telepesek által épített településeket és Izraelt ezenkívül az állam által épített utakkal kötötték össze, amit a palesztinok nehezebben érhetnek el – az utakra kizárólag ellenőrző pontokon keresztül tudnak felmenni, amit így hosszú sorok jellemeznek. Ezenkívül a települések és az utak elhelyezkedése gyakran kettévág palesztin területeket, ami a közlekedés mellett a palesztin gazdaságra is negatív hatással van – lényegében nem igazán beszélhetünk sok egybefüggő palesztin területről.

Az oslói szerződés és a kétállami rendszer

Mivel a palesztinok és az izraeli telepesek is gyakran erőszakosan léptek fel a másik féllel szemben – általában kövekkel és egyéb eszközökkel dobálták egymást, extrémebb esetekben lőfegyverek is előkerültek –, ezért a helyzet tarthatatlanná vált. Bill Clinton amerikai elnök segítségével 1995-ben kötötték meg az ún. oslói egyezményt, amit az akkori izraeli miniszterelnök, a munkáspárti Jichák Rabin és a palesztin vezető, a korábban a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) nevű félkatonai szervezet élén álló Jasszer Arafat írt alá.

Az egyezmény értelmében a felek elismerték a másik létét, így hivatalosan is létrejött a Palesztin Nemzeti Hatóság, ami Ciszjordánia mellett a Gázai övezetet ölelte fel, azonban Ciszjordániát három részre osztották:

• A területnek jelölték a palesztin fennhatóság alatt álló, saját önkormányzattal rendelkező palesztin településeket;
• B területnek jelölték azt, amit Izrael és a frissen megalakuló palesztin állam közösen vezetett;
• C területnek pedig az izraeli településeket jelölték, ahova a palesztinok gyakran csak engedéllyel mehetnek be.

Jelenleg közel hétszázezer izraeli telepes él Ciszjordániában, míg hárommillió arab, ugyanakkor

a második intifáda, a gázai övezet helyzete és az izraeli telepesek növekvő száma miatt Ciszjordániában továbbra is konfliktusokkal terhelt az izraeliek és a palesztinok kapcsolata.

Miután a Palesztin Nemzeti Hatóságot vezető párt, a Fatah lényegében elvesztette a Gázai övezetet, ami teljes egészében az Izrael állam létét megkérdőjelező, azt fegyverrel elfoglalni akaró Hamász felségterületévé vált, a két fél közötti békeegyeztetések is megrekedtek.

Palesztinok sétálnak a ciszjordániai Balata menekülttáborban egy izraeli támadás után 2023. november 21-én

A jelenlegi izraeli kormányban eleve vannak olyan politikusok, akik nyíltan támogatják és kiállnak az izraeli telepesek mozgalma és területszerzései mellett – például a nemzetbiztonsági miniszter, Itamir Ben-Gvir, aki maga is telepes, és a háború kitörése után azt ígérte, tízezer fegyvert adományoz izraeli telepesek önvédelmére.

Van, amikor a Hamász Ciszjordániában található tagjai támadnak izraeli telepesekre, de szintén gyakori, amikor izraeli telepesek vagy a hadsereg tagjai tartanak rajtaütést palesztin településeken, amelyek a B területhez tartoznak.

Rekordszámú bebörtönzés és egyre gyakoribb incidensek

A most októberben kitört háború miatt pedig tovább éleződött a konfliktus Ciszjordániában is,

a területen ugyanis a háború kitörése óta átlagosan napi hét incidens van a palesztinok és izraeliek között, ami már 229 palesztin halálával végződött.

A Vox Today, explained c. podcastjának Dalia Hatuqa palesztin újságírónő arról beszélt, a Hamász terrortámadása óta sokkal rosszabb a helyzet Ciszjordániában: a háború miatt ugyanis az eddig ott állomásozó izraeli katonák helyét gyakran telepesekből álló tartalékosok vették át, ráadásul a háború miatt a korábbiakhoz képest jóval több fegyverrel is rendelkeznek.

Az izraeli hadsereg a háború kitörése óta már több mint kétezer palesztint vett őrizetbe Ciszjordániában, akikről az izraeli állam azt állítja, hogy a Hamász tagjai vagy szimpatizánsai lehetnek, azonban a Palesztin Hatóság szerint gyakran olyanokat is őrizetbe vesznek, akik csak politikai véleményt fogalmaznak meg, mivel szerintük az izraeli katonai bíróság visszaél hatalmával és nem tartja tiszteletben a palesztinok emberi jogait.

Ráadásul gyakran még vádat sem emelnek ellenük – a katonai bíróság ugyanis fél évig lényegében bárkit őrizetbe vehet adminisztratív fogvatartással, és még csak vádat vagy tárgyalást sem kell kiírniuk.

Emellett a palesztin újságíró úgy látja, az incidensek száma amiatt is nőtt meg, mert nagyon sok izraeli telepes így akar bosszút állni a Hamász október 7-i mészárlásáért,

és mivel közülük sokan immáron az izraeli hadsereg tagjai, ezért Hatuqa szerint még inkább felhatalmazva érzik magukat. Emellett elmondása szerint gyakori, hogy a palesztinokat elzavarnak a településeikről.

Ugyanakkor az izraeli olvasat szerint az őrizetbe vételek száma amiatt nőtt meg, hogy megelőzzék a palesztinok támadásait a térségben, mivel a rajtaütések során gyakran fegyvereket és robbanószereket is találnak, amit szerintük a hadsereg vagy telepesek ellen szeretnének felhasználni.

(Borítókép: Izraeli katonák a ciszjordániai Nablus keleti részén található Balata menekülttáborban 2023. november 23-án. Fotó: Nasser Ishtayeh / Getty Images)