Már a Marson fogunk élni, amikor aszteroidák hullanak majd a fejünkre

Már a Marson fogunk élni, amikor aszteroidák hullanak majd a fejünkre

A pár éve végrehajtott aszteroidaredirekciós kísérlet során elszabadult 4-7 méteres kövek pár ezer éven belül a vörös bolygóba csapódhatnak, amelyet talán addigra kolonizál az emberiség.

Olasz csillagászok megállapításai szerint váratlan következménye lehet a NASA vezette nemzetközi aszteroidaeltérítő kísérletnek, a DART-nak. Az Európai Űrügynökség munkatársa, Marco Fenucci és az olasz asztrofizikai intézet szakértője, Alinbo Carbognani az angol Királyi Csillagászati Társaság 1827 óta megjelenő havilapjában mutattak rá, hogy a művelet nyomán elszabadult darabok idővel a Marsba csapódnak.

Az aszteroidaelhárítással kapcsolatos elképzelésekről érdemes tudni, hogy a fő gondolatmenet nem az, hogy odaküldünk egy bombát, ami egy irtó nagy robbanással elporlasztja a sziklát, és utána elfelejtjük. Nemcsak az a gond, hogy nehéz ilyen gyorsan cselekedni és egy több száz méter átmérőjű égitestet csak úgy megsemmisíteni, hanem az is, hogy többnyire szükségtelen. Mivel ezer évre előre láthatjuk a potenciális veszélyt jelentő aszteroidák pályáját, hosszabb idő alatt kevesebb energiával módosíthatjuk a pályájukat úgy, hogy évszázadokkal később a becsapódási pályától több millió kilométerre járjanak.

A DART küldetés érdekes módon a fent vázolt „durr bele” megoldás és a hosszú távú módosítás gondolatának ötvözete volt. A rövidítés feloldása: dupla aszteroidaredirekciós kísérlet. Azért dupla, mert a Didymos–Dimorphos aszteroidapárost célozta, egész pontosan a nagyobb Didymos körül keringő Dimorphost. Az ötlet, hogy a kisebbik aszteroidát érő csapás a keringését megváltoztatva a nagyobb Didymos pályáját is befolyásolja.

Nem ez volt az első becsapódási teszt – azt 2005-ben hajtotta végre a Deep Impact szonda, ami vélhetően az azonos című hollywoodi produkcióról kapta a nevét. A 370 kilós eszköznek akkor nem az eltérítés volt a célja, hanem a Tempel–1 üstökösből kirobbanó anyag vizsgálata. A Deep Impact kinetikus energiája jóval nagyobb volt, mint az azonos súlyú robbanóanyagé: becsapódáskor 4,8 tonna TNT robbanásának megfelelő energia szabadult fel.

A DART fő becsapódó egysége erre majdnem ráduplázott 610 kilós tömegével. A küldetéssel utazott egy támogató, mini kockaműhold, az olasz gyártmányú LICIACube, amelynek a becsapódás és következményeinek megörökítése volt a feladata.

A becsapódásra 2022. szeptember 26-án került sor. Teljes volt a siker: a Dimorphos keringési ideje fél órával megváltozott, ahogy a Didymos pályája is. Az emberi technikával

először változtattuk meg egy égitest mozgását.

Egy kevésbé kézenfekvő siker, de egy ekkoriban végzett közvélemény-kutatás kimutatta, hogy miközben a megkérdezetteknek csak tizedét érdekelte, hogy embert küldünk-e Holdra vagy Marsra, majdnem kétharmadukat érdekelte a veszélyes aszteroidák elhárítása. A DART ebből a szempontból nem egy mellékes kutatási program, és talán a résztvevők sem gondolták, hogy mennyire nem az.

Nem hullik vissza fejünkre, vagy mégis?

A kísérlet váratlan és a jövőre nézve fontos tanulsága volt, hogy miután valamelyest kitisztult a felvert por, a Hubble űrteleszkóp 37 darab, lakóház méretű sziklát azonosított az aszteroidák környezetében. Ezek mozgása és tömege alapján arra következtettek, hogy mintegy felük idővel visszatér az aszteroidákhoz, míg a másik felük tovább távolodva kiszabadul a gyenge gravitációból.

Utóbbiak szerencsére

nem a Föld felé tartanak.

2500 év múlva 3 millió kilométerre lesznek tőlünk, de ennél nem kerülnek közelebb.

Az olasz szakemberek munkája nyomán most már tudjuk, hogy közülük négynek a Mars lesz a végállomása. A húszezer évre előre elkészített modellek alapján a sziklatömbökből kettő a következő 6000 évben fog becsapódni, a másik kettő a következő 15 ezer évben.

A vörös bolygó légkörének sűrűsége a földinek egy százaléka, így jóval kisebb akadályt jelent a belé csapódó aszteroidáknak, amelyek egy darabban fognak leérkezni, és 300 méter átmérőjű becsapódási krátereket hoznak létre. Az ezekhez hasonló méretű, 7 méteres aszteroidák a Föld légkörébe csapódva a hirosimai atombombához hasonló energiát szabadítanának fel – a Mars esetében mindez a felszínen adódik le.

Hogy kell-e emiatt aggódni, még nem tudjuk. A jelenlegi tervek szerint az első emberek a 2030-as években érkeznek meg a Marsra, ahol a század közepére pár ezren élhetnek majd. Ha váratlan végítélet nem lép közbe a következő évezredekben, ez is egy emberek lakta bolygó lesz, és biztosan különös meglepetést jelent majd, hogy a történelem első aszteroidaeltérítésének eredménye hull a fejükre – ha csak addig el nem térítik vagy hidrogénbombákkal telibe nem trafálják ezeket.

(Earth.com, Science Alert)