Magyar Péter megcélozhatna egy külpolitikai konszenzust

Magyar Péter megcélozhatna egy külpolitikai konszenzust

Magyar Péter EP-listájára a megelőlegezett bizalom vagy a többi pártból való kiábrándulás miatt voksolnak majd azok, akik a Tisza jelöltjeire szavaznak. Mindkettőnek van alapja. Magyar Péter egy régen várt új stílust, dinamizmust hozott be a politikába, a meglevő pártok pedig képtelenek kilépni a régi káderek és régi rutinok taposómalmából. Ettől persze még nem tudhatjuk, hogy milyen gyakorlati politikát folytat majd az új párt, és valóban alkalmas lesz-e a Fidesz-világ leváltására. Amihez jó programon és alkalmas vezetőkön túl az ellenzékgyilkos választójogi rendszerhez való alkalmazkodás is szükséges.

De ehhez Magyar Péternek és pártjának lesz még két éve.

A júniusi európai parlamenti választás arra alkalmas, hogy a TISZA kényszeres összefogás nélkül méresse meg önmagát.

Ha valóban szerez három-négy mandátumot, akkor az biztos politikai alapot jelenthet a párt eszmei és gyakorlati megszervezésére. Egyszer majd valóban döntenie kell valamiféle választási koalícióról, de az eddigi összefogások kudarcát látva ennél egyelőre fontosabb egy erős és karakteres mozgalom felépítése.

Az EP-választás azonban lehetőséget ad arra, hogy Magyar Péter és stábja egy olyan uniós és külpolitikai stratégiát dolgozzon ki, amely alkalmas lehet egy majdani nemzeti konszenzus alapjának is. A magyar társadalom belpolitikailag végzetesen megosztott, és ennek áthidalása nehéz küzdelem lesz. Ennél könnyebb részfeladat lehet egy olyan középutas uniós és külpolitikai koncepció kidolgozása, amelyet a társadalom többsége szívesen támogathat. A fideszes oligarchák vagyonszerzésének, a nemzeti javak lerablásának kérdésében nem lehet kiegyezés a hatalom és a tisztességes ellenzék között. De hazánk uniós és külpolitikai szerepvállalásában az ellentét nagyobbrészt retorikai és csak kisebb részben tartalmi jellegű. Ha Magyar Péter a maga sokévi brüsszeli és fideszes hátterével képes lesz egy józan és mértéktartó koncepció kialakítására, az remélhetőleg közelebb visz a külpolitikai konszenzus kialakításához.

A rendszerváltozás után kialakult külpolitikai konszenzust egyértelműen Orbán Viktor rúgta fel, aki itthon és külföldön is ellenségként kezelte a magyar ellenzéket. Az Európa Tanács, majd az Európai Parlament tagjaként közelről éltem meg, amint minden párbeszédet megszakított az ellenzéki pártokkal, és a jól képzett, együttműködésre hajlandó fideszeseket lecserélte harcias és képzetlen zsoldosokra. A külpolitikai propaganda valójában belpolitikai célokat szolgált, a kormány itthon és külhonban örökös harcot folytatott a belső árulókkal és a nemzet külső ellenségeivel szemben. Ez szükségszerűen tovább rombolta az ország nemzetközi megítélését, amire válaszul még magasabbra turbózta a diplomáciát kiszorító szájkaratét. Miközben a brüsszeli asztalnál Orbán Viktor végül mindent elfogadott, amit az EU és a NATO vezetői nagyon el akartak fogadtatni vele.

A sorozatos választási vereségektől frusztrált ellenzék egy része sajnos belesétált abba a csapdába, amelybe Orbán Viktor szorította. Külföldi hatalmak nagyköveteitől, más országok uniós képviselőitől, a nyugati médiától várták az Orbán-kormány megbuktatását vagy legalábbis kiegyezésre kényszerítését. Egy idő után (emberileg érthetően) ők sem igényelték a külpolitikai konszenzust. Brüsszel lett a kritikátlan jó, a Fidesz a mindenben rossz és gonosz. Az európai intézményeket belpolitikai viták és a magyar kormány elleni vádbeszéd színpadául választották, ami nagyon ritka az EU gyakorlatában.

Magyar Péter már első nyilatkozataiban jelezte, hogy túl akar lépni ezen a kártékony szakadékon.

Beléptetné hazánkat az Európai Ügyészségbe, mert csak így lehet lecsapolni a fideszes korrupció mocsarát. Ez szükségszerű lépés a megtisztuláshoz. De nem híve az Európai Egyesült Államok eszméjének, és bizonyos kérdésekben megőrizné a nemzeti szuverenitást. Bár nem említette, ennek szerintem egyik eleme a legfontosabb külpolitikai kérdések nemzeti hatáskörben tartása.

Akik ma eltörölnék a kisebb országok, így hazánk vétó- (azaz egyetértési) jogát, azok nyilván nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is kormányra kerülhetnek. Mindig akadhat ugyanis olyan többségi akarat, amely ellentétes lesz a magyar nemzeti érdekkel. Magyar Péter jogosan érvel azzal, hogy az uniós intézményekben a gazdag nyugati országok könnyebben érvényesítik az érdekeiket, mint a kisebb, szegényebb, keleti tagállamok. Uniós éveim alatt magam is sokszor tapasztaltam ezt. Minél jobban szűkül egy tagállam döntési szabadsága, annál nehezebb legalább mérsékelni az erőpolitika érvényesülését az uniós ügyekben.

A szuverén nemzetállamról és európai egységről szóló elvont vitáknál sokkal hasznosabb lenne konkrét témánként meghatározni azokat a területeket, ahol még indokolt lehet az integráció elmélyítése. Az államilag támogatott/eltűrt korrupció elleni küzdelem bizonyosan ilyen terület. Az egyes emberek védelme a hatósági erőszakkal, a hazai igazságszolgáltatás hibájával vagy lassúságával szemben szintén uniós szintű érték lehet. A nemzeti kisebbségek kérdésében különösen szükség lenne egy ilyen mechanizmusra. Életformát érintő, vallási, ideológiai kérdésekben azonban a türelem és a megértés többet ér a diktátumnál. Az acélgyárak igazgatótanácsában érvényesülő női kvótánál például bizonyosan fontosabb az acélgyári dolgozók munkavédelme és megfelelő bérezése. Általában véve az Európai Unió a szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia alkotó együttműködéséből született, és nem a gazdasági liberalizmus érvényesítése volt a célja. Helyes, hogy a Tisza a néppárti frakcióba igyekszik, amely sok évtizede csendes koalíciós társa a szocialistáknak.

A magyar külpolitikai konszenzus két alappillérre épülhet. A magyar társadalom nagy többsége híve hazánk uniós tagságának, és objektív érdeke az európai egység sikere. Szükségszerű tényként fogadja el hazánk NATO-tagságát is. Ugyanakkor a magyar társadalom a múltban sok impériumváltást élt meg, a huszadik században négy külhatalom váltotta egymást. A magyar népben ezért egészséges szkepszis él azokkal szemben, akik túlzó módon, feltűnő stréberséggel akarják kiszolgálni az éppen aktuális impériumot. A nyugati birodalom piszkálása és kritikátlan kiszolgálása között kell megtalálni a középutat. Ha Magyar Péter rátalál, akkor ezt olyanok is helyeslik majd, akik ma még nem szavaznának rá.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Magyar Péter tüntetése 2024. március 26-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)