Kacsamesék felnőtteknek

A The Ducks albuma kör alakú emléktáblája azoknak a zenekaroknak, amelyek nem futottak be, de az emlékeiket katalógusszerűen archiválóknak mégis fontosak maradtak. Neil Young pont ilyen fickó, rendszerezi, tisztogatja az emlékeit, mint a nénik a vitrin mögött az üveghalat, a porcelánfácánt és a férjük MLSZ-zászlócskáját, amit Mezey György küldött emlékbe. Ráadásul Young nemcsak részese volt valaminek, hanem alakítója is. 1977-ben három hónapig együtt játszott néhány bárzenésszel, név szerint Jeff Blackburn gitáros-énekessel, Bob Mosley basszusgitárossal és a dobos Johnny Craviottóval.

Hápogó kacsa

Ők voltak a The Ducks, akik Santa Cruz környéki kocsmákban háromdolláros belépőért szórakoztatták azokat, akik egy kis sörrel, whiskyvel és blues-rockkal akartak lelazulni, miután behajtották a csordát és bepácolták a steaket. 45 év után előkerült Young legendás páncélszekrényéből egy hangszalag, amely a The Ducks fellépéseit rögzítette, ebből állt össze közel fél évszázad múlva a High Flyin’ című dupla album. A kacsák 1977 nyarán afféle helyi szenzáció lettek, miután a lapok megírták, hogy Young a városba költözött és a The Ducks nevű új bandában zenél. A hírnév elől és a szórakoztatóipar elől menekült, számára mindez afféle rekreációs gyakorlat is volt.

Kivonulás a szórakoztatóiparból

A The Ducksban mindenki énekelt, demokratikusan alakították ki a setlistet,  és Young nem akart zenekarvezető lenni. Hogy ez egy megkésett hippi társadalmi kísérlet volt akkor, amikor a punk rárúgta az ajtót az elüzletiesedett szórakoztatóiparra? Kis túlzással talán ezt is mondhatjuk. A The Ducks Younggal összesen 22 koncertet adott, szóval az egész afféle egynyári szerelem volt. (Hasonló, de jóval hosszabb ideig tartó kísérlete Müller Péter Sziáminak is volt, a zenekar felállása 1990 után Nemesrádón szerveződő helyi erőkből állt össze, hozzájuk köthető például a Testből testbe című album is.) Szerencsére Young már akkor is mindent mániákusan dokumentált, a legtöbb koncertet rögzítette, a fellépések alatt a közeli sikátorokban mobil felvevőkocsikat lehetett látni.

Az egész olyan lehetett, mint amikor a Petőfi Rádió, még a rendszerváltás előtt kivonult rögzíteni egy-egy koncertet. Szóval, meglepően jól, szinte lemezminőségben szólal meg a High Flyin’, amely a Neil Young Archives projekt része. És hogy miért szűnt meg az izgalmas kreatív kísérlet? Erről is szórakoztatóipar tehet. Youngnak szerződése volt a Crazy Horse-szal, és kikötötték, hogy csak velük turnézhat, így a The Ducks kizárólag a város határain belül léphetett fel. Young számára szűk lett a város, ami gyorsan szakításhoz vezetett. Ráadásul betörtek a bérelt házába, ellopták a hangszereit is. Amikor pedig híre ment a projektnek, a közönség soraiban feltűntek Young rajongói, akik az ő dalait követelve megzavarták a műsort.

Egy nyári kaland

A Ducks még egy ideig folytatta Young nélkül, abban reménykedve, hogy hősük visszatér, de hiába, mert lelépett, mint a fűt-fát ígérő szeretők, akik befordulnak a sarkon, és már soha nem jönnek vissza. De vajon milyen a lemez? Ahhoz képest, hogy élő felvételeket tartalmaz, meglepően jól szól, és az kisebb csoda, hogy három hónap alatt hozta össze egy formálódóban lévő csapat. A dalok többségét Mosley és Blackburn írták, izgalmasak és felkavaróak, különösen az albumot nyitó I Am a Dreamer, de a teljes szett felnőtt Young zseniéhez. És hogy érzékeltessük a csapat erejét: Blackburn társszerzője a popkultúra egyik legnagyobb teljesítményének, a My My, Hey Hey (Out of the Blue) című rock and roll himnusznak.

Beteljesületlen szerelem

Young öt régi dalát tűzték műsorra, ezek közül talán a Mr. Soul a legizgalmasabb, amelynek riffje rendesen beidézi a Rolling Stones Satisfactionjét. A Young-dalok (Are You Ready For The Country, a Little Wing, a Sail Away és a Human Highway) koszosak, nyersek, ösztönösek, a Mosley és Blackburn szerzeményei szintén energikusak, de tisztelettudóbbak is egyben. A The Ducks műsora nem csak afféle otthonos örömzenélés, annál sokkal több. Egy olyan kibontakozó szerelem, ami valamiért nem teljesedett be, mert a fiatalok közé álltak a város- és országhatárok, vagy a régi szerelmek visszatérő árnyékai. A The Ducks a bármi lehetett volna belőle csodája, az élet egyik pazarló gesztusa.

The Ducks: High Flyin’

Warner

25 szám