Az anyagi körülmények egyre jobbak, de a magyar klubfutball adós az eredményességgel

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) napokban közzétett éves pénzügyi beszámolójából kiderült, hogy a környező országok klubcsapatai kevesebb pénzt költenek játékosaik fizetésére, és kisebb költségvetésből gazdálkodnak, mint a magyar élvonal szereplői, viszont velük ellentétben évről évre mégis olyan eredményeket érnek el, adnak magukról, (kirakat)csapataikon keresztül pedig országuk futballjáról markáns életjelet Európában, amely az OTP Bank Liga résztvevői számára – tisztelet a kivételnek – elképzelhetetlen, jelen pillanatban teljesen irreális célkitűzés.

A magyar élvonalban a körülmények kifogástalanok, a klubok összbevétele a régióban az egyik legnagyobb, a fizetések pedig kiemelkedőek – eredményekkel azonban ez nem, vagy csak nagyon halványan párosul.

Arról már korábban beszámoltunk, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség éves pénzügyi beszámolója alapján a jegybevételek például a honi élvonal teljes összbevételének mindössze két százalékát tették ki. Szinte alig van ország, amely kevesebb pénzt termel a labdarúgó-mérkőzésekre kilátogató szurkolókból. Mégis a 12 csapatos magyar bajnokság klubjai költik a régióban az egyik legtöbbet alkalmazottak fizetésére. Miközben például Csehországban vagy Szerbiában jóval kevesebbet költenek bérekre a klubok, ennek ellenére jelentősebb eredményeket mondhatnak magukénak a nemzetközi kupaporondon.

Az UEFA 118 oldalas pénzügyi beszámolóját böngészve számtalan érdekességet találni.

A tüzetesebb áttanulmányozás azért is indokolt, mert ez a kizárólagos módja, hogy információkat kapjunk a ligán keresztül a klubok gazdasági hátteréről, egyebek között az alkalmazottak fizetéséről – a nyugati topbajnokságokkal ellentétben hazánkban a bérekről semmilyen adat nem nyilvános –, így aztán a határon túlra pillantva azokat egymással össze lehet vetni.

Szembetűnő például, hogy a legutóbbi szezonban a magyar élvonal 158 millió eurós összbevételének mindössze két százalékát tette ki a jegyértékesítés.

Ez, mondjuk, annak fényében nem meglepő, hogy telt házas meccset sehol nem rendeznek, jellemzőbben félig vagy szinte teljesen üres stadionokban játszanak a magyar csapatok, és még a rekordbajnok Ferencváros arénája is a legritkább esetben telik meg bajnoki fordulók alatt.

Ritkaságszámba ment, hogy múlt csütörtökön a Ferencváros telt ház előtt léphetett pályára az Olympiakosz ellen. A jó hangulattól azonban elmaradt a magyar csapat pályán mutatott játéka, és így a vége hazai vereség, valamint búcsú lett az európai kupaporondtól. Mindezek ellenére kevés olyan hely van Európában, ahol jobban megéri futballklub alkalmazásában lenni, mint Magyarországon.

Annak ellenére, hogy a magyarországi minimálbér (bruttó 266 800 forint), valamint az átlagos nettó jövedelem (427 700 forint) Európában az egyik legalacsonyabb – csak Bulgária és Románia van mögöttünk az Európai Unióban –, az élvonalbeli csapatok alkalmazottai kifejezetten jó, a régióban szereplő kollégáikhoz képest szinte már nyugati anyagi körülményeknek örvendhetnek. A honi labdarúgóliga szereplőinek bére – beleértve az utánpótlást is – évről évre növekedett. A csapatok teljesítménye viszont ezzel nem nőtt párhuzamosan, úgy a bajnokság színvonalát, mint az európai kupaporondon letett névjegyet illetően.

A bérek 2010-től kezdtek el szignifikánsan nőni. 2015-ben még a rangsor 24. helyét foglalta el a magyar első osztály az alkalmazottak – játékosok, szakemberek, adminisztratív vonalon dolgozók – fizetéseit tekintve, majd 2018-ban a 21. helyen szerepelt, négy évvel később pedig már

a 18. helyezett volt a maga 99 millió eurójával.

Arra vonatkozóan az UEFA kimutatása ezúttal nem ad pontos adatot, hogy az összes alkalmazott közül a játékosok bére mennyit tesz ki, de a korábbi, még publikus vonalból kiindulva ez mintegy 65 százalékot jelenthet. Továbbá azt sem lehet biztosra mondani, hogy a 65 százalék az valójában hány játékos között oszlik meg, amennyiben viszont az első csapathoz hozzávesszük a szintén profiként kezelt tartalékokat is, akkor ez a szám a negyvenet is elérheti. Ami főre és hónapra visszaosztva körülbelül 4,5 millió forintot jelent.

Mind közül talán a felcsúti Pancho Arénában a leginkább szembetűnő, hogy nem talál egymásra csapat és néző

Az életszerűségből kiindulva természetesen a dobogóra esélyes együttesek meghatározó emberei jóval többet kapnak, mint a bentmaradásért harcoló, alsó régiós csapatok kiegészítő játékosai. Így hazánk tehetősebb klubjai, mint például a Ferencváros, a Fehérvár FC vagy a Puskás Akadémia jóval nagyvonalúbb lehet, hogy átlagban kijöjjön a fenti matematika.

Így fordulhatott elő például, hogy a felcsúti csapat korábbi támadója, Sahab Zahedi magyarországi pályafutása alatt havi 24 millió forintért rúgta a labdát. Legalábbis erről számolt be annak idején az ukrán tribuna.com információira hivatkozva a komplett magyar sportsajtó. Az ukránoknál úgy tudták: Zahedi szezononkénti 800 ezer eurós fizetése felcsúti klubrekord, illetve a magyar klubfutball történetének egyik legmagasabb bére. Zahedi végül másfél szezont töltött kölcsönben Felcsúton, majd papíron visszatért ukrán anyaegyesületéhez, amely ismét kölcsönadta őt, ezúttal hazájába, ahol egy évre kötelezte el magát a Perszepoliszhoz.

A béreken túl, vagyis annak farvizén a szerződésbontások is tetemes összegeket emészthetnek fel a magyar futballban. A legutóbbi szezonban majdnem kiesett Fehérvár FC néhány hónap alatt több mint egymilliárd forintot költött az idő előtti búcsúkra.

A fent már említett 158 millió eurós összbevétel 47 százalékát az UEFA „egyéb forrásként” tünteti fel.

a magyar élvonalban szereplő klubok közel annyi pénzhez jutnak szponzoraiktól, mint például Belgium legjobb csapatai.

A Magyar Labdarúgó-szövetség adatai ugyan még a 2021–2022-es idényre vonatkoznak, de már akkoriban is az NB I-es csapatok átlagosan 3,9 millió eurót – tehát mintegy másfél milliárd forintot – kaptak szponzoraiktól. A belga élvonalban ez a szám 4,1 millió euró. A bajnokságok között színvonalban, nemzetközi porondon képviselt fajsúlyt illetően viszont ennél sokkal nagyobb a különbség – nem a magyar élvonal javára.

Ezzel együtt az a mutató, amely szerint a magyar csapatok összes költségük körülbelül 65 százalékát fordították játékosbérekre, kifejezetten jó arány a környező országokhoz képest, ahol előfordult, hogy a bevételek még a játékosok bérét sem fedezték teljes egészében. Példának okáért említsük meg, hogy a szerb első osztály csapatainak összbevétele 63 millió euró volt, amely még a 65 millió eurós bérköltséget sem fedezte teljes egészében. Ennek hatására gyakran fordul élő, hogy több klub pénzügyi nehézségekkel küzd a mindennapokban.

Régiós körkép, sok tanulságos adattal

De mi a helyzet a régió többi országával? (És annál nyugatabbra most ne is tekintsünk…) Ott vajon a klubok milyen körülmények között érnek el nemzetközi szinten jelentősebb eredményeket?

Az UEFA mind az 55 tagállam élvonalának pénzügyi helyzetét részletesen taglalta. Vegyük szemügyre elsőként Csehországot, amelynek három csapata is érdekelt még a nemzetközi kupaporondon jelenleg. A Slavia Praha és a Sparta Praha az Európa-liga nyolcaddöntőjében léphet pályára – előbbi az AC Milan, utóbbi a Liverpool ellen meccselhet –, a Plzen közben a harmadik számú kupasorozatban folytatja menetelését. Az Ekl-ből egy körrel korábban, kettős vereséggel búcsúzott a magyar klubfutballt már ősszel is egyedüliként képviselő Ferencváros. 

Érdekesség, hogy a cseh élvonal 16 csapata átlagosan sokkal kevesebb pénzt (77 millió eurót) költ fizetésekre a magyarnál, illetve a nagyobb létszáma ellenére is nagyjából 50 millió euróval kevesebb volt az összes bevétele az OTP Bank Ligához viszonyítva. Konkrétan nem érte el a 100 millió eurót.

A jegyeladásokat tekintve a csehek közel ötször annyi bevételt generáltak szurkolóik helyszíni jelenlétéből, mint tették azt a magyar csapatok. Kevesebb összbevétel, arányait tekintve a bevételben sokkal érezhetőbb jegyeladási tétel, mindez nemzetközi szinten évek óta állandó résztvevő klubcsapatokkal. Miközben itthon a Ferencvároson kívül nincs másik klub, amely szerephez jutna a nemzetközi kupasorozatok csoportkörös időszakában. A Fehérvár 2018 őszén El-főtáblás lehetett.

A Slavia Praha évről évre helytáll Európában

A vizsgált országok bajnokságai közül két liga költ többet fizetésekre, mint a magyar. Az UEFA jelentése alapján a lengyel élvonal csapatai 115 millió eurót, míg az osztrák első osztály klubjai éves szinten 157 millió eurót folyósítanak bérekre. Jegyezzük azonban azt is meg, hogy az említett két ország klubcsapatai szintén jelentősebb tényezőnek számítanak Európában, mint a magyarok.

A kimutatásból kiderül, hogy a lengyelek – a magyarhoz hasonló összbevétel mellett – nagyságrendekkel nagyobb profitot generáltak jegyértékesítésből, amely összeg közelít a 20 millió euróhoz.

Ez körülbelül hétszer annyi, mint itthon.

Az osztrák élvonalban nagyobb összegek mozognak, az ottani Bundesliga csapatainak bevétele átlépte a 260 millió eurót, míg a jegyértékesítésből befolyt összeg 40 millió euró volt. Így azért mégsem olyan meglepő, hogy több marad fizetésre, mint a magyar csapatoknál. Az európai sikersztorik viszont ott sem maradnak el: a Salzburg rendszeresen Bajnokok Ligája-résztvevő csapat – rendkívül sikeres akadémiájáról nem is beszélve –, míg a két bécsi együttes, az Austria és a Rapid Wien is minden évben szereplője nemzetközi kupasorozatok érdemi küzdelmeinek. A Sturm Graz pedig még mindig áll az Európa-konferencialiga egyenes kieséses szakaszában.

Magyarországhoz képest viszont jelentősen kevesebb a horvát, román, illetve szerb élvonalban a bérköltség.

A horvát csapatok 81 millió eurót költöttek fizetésre, Romániában ez az adat 73 millió euró volt, míg Szerbiában 65 millió euró jut bérekre. Utóbbi esetében különösen figyelemre méltó, hogy a szerényebb költségvetés ellenére a Crvena zvezda évek óta stabil Bajnokok Ligája-résztvevőnek számít.

A Crvena zvezda a Manchester City ellen is betalált a Bajnokok Ligájában

A horvát élvonal tavalyi bévetele sem érte el a 100 millió eurót, jegybevétele viszont sokkal magasabb volt, mint a magyar bajnokságé: közel 9 millió eurót hoztak a konyhára az élvonalbeli csapatok mérkőzéseire szóló belépők.

A szerb Szuperliga – előbb már említett – bevétele 63 millió volt, amely még az alkalmazottak 65 millió eurós fizetésére sem elég, viszont jegyeladása szintén sokkal jelentősebb, mint a magyar bajnokságé. Romániában nincs a nemzetközi porondon vitézkedő alakulat, de a liga ugyancsak többszörösét generálja a magyarországi jegyértékesítésnek.

A magyar futballpiac immár hosszú évek óta görgeti maga előtt azt a terhet, megoldásért kiáltó feladatot, hogy a körülmények minden szakmai igényt kielégítenek ugyan – és a hozzánk hasonló adottságokkal rendelkező környező országokat figyelembe véve immár a stabil működésre, kiszámíthatóságra, valamint bérekre sem lehet panasz –, a tartós és kiugró eredményekkel, érezhető európai jelenléttel továbbra is adós.

A Ferencváros egymás után kétszer kvalifikált a nemzetközi porondon a tavaszi idényre – előbb az Európa-liga, majd az Európa-konferencialiga csoportköréből –, ami szép, és a magyar klubfutballból érkezve megsüvegelendő teljesítmény ugyan, az egyenes kieséses szakaszban viszont már mindkétszer túl magasan volt a léc. A népligetiek a négy mérkőzésen négy vereséget szenvedtek, a hat kapott góljuk részükről válasz nélkül maradt, így mindkét alkalommal simán bukták el a párharcot.

Az UEFA adataiból, valamint az annak kapcsán párhuzamba állított régiós eredményességből kiindulva viszont a magyar klubfutballtól talán elvárható lenne, és nem bravúrszámba menne még az is, ha Bajnokok Ligája-csoportkörös képviselőt tudna felvonultatni, mellette pedig legalább egy, bátrabb esetben, sikeresebb évadban akár két csapatot a további európai főtáblákon.

(Borítókép: Szollár Zsófi/Index)