Rémálmaink lettek a Netflix új horrorsorozatától

Vannak olyan inváziós sorozatok, amelyek hosszú-hosszú epizódokat, esetleg egy teljes évadot, akár kettőt is eltöltenek a feszültség építgetésével, a paranoid hangulat megalapozásával, mielőtt megmutatnánk nekünk az éppen soros űrlényeket, akik a Föld népére törnek. A Netflix új sci-fi horrorja, az április 5-én debütált Paraziták: A szürkeség készítői azonban nem éppen a kimért történetmesélésre esküsznek. Ők ehelyett a hirtelen sokkolásra szavaznak, arra, hogy minél gyorsabban mutatnak nekünk brutális és vérengző szörnyetegeket, annál nagyobb eséllyel ragadunk ott a képernyő előtt, és daráljuk végig ezt az alig hatrészes mangaadaptációt.

Jelenet a Paraziták: A szürkeség című sorozatból

A Paraziták: A szürkeség sztorija ennek megfelelően a lovak közé csap, a baljós intró után rögtön azt látjuk, ahogy hernyószerű lények hullanak alá az égből, amelyek rögtön arra mennek rá, hogy gazdatestet találjanak maguknak. Kicsit hasonló a felállás, mint a Csillagkapuban a goa’uldoknál, vagyis az emberi agyra rácsatlakozó intelligens szörnyetegekről van szó. Nagy különbség azonban, hogy a Parazitákban ezek a bestiák képesek az emberi fejet csápszerűen szétnyitni, és úgy vérengzeni.

Igen, a dél-koreai televíziózás új gyöngyszeme ez, amit ráadásul az a Yeon Sang-ho írt és rendezett, aki a 2016-os, rendkívül emlékezetesre sikerült Vonat Busanba című zombihorrort is kiadta a kezei közül. Ami a látványt, az erőszakosságot és úgy összességében a vizualitást illeti, meglepő módon a Netflix újdonsága nem sokban marad el az alkotó kultikus művétől. Épp ellenkezőleg, a tomboló paraziták olyan felkavaróan néznek ki, hogy ha valaki este nézi ezt a szériát, garantáltan csak felkapcsolt villanynál mer majd aludni utána.

Nagyon jól néz ki, eszméletlenül brutális és véres, amikor arra van szükség, a Paraziták: A szürkeség azonban elsősorban mégse ezzel bilincsel oda a tévé elé. Hanem inkább az érdekes főszereplőjével, egy szupermarketben dolgozó totálisan átlagos nővel, Jeong Su-innal (Jeon So-nee), akit az invázió estéjén egy elmebeteg majdnem halálra késel – csakhogy jönnek a paraziták, és az egyik ilyen, testébe fészkelő lény megmenti az életét. Míg a többi, űrlény által megszállt ember viszont teljesen agyhalottá válik, és az egyesüléstől kezdve nem urai önmaguknak, Jeong Su-in esetében valami teljesen más történik. A sorozat hősnője nem veszíti el az eszét, hanem egyfajta számkivetetté válik, se nem emberré, se nem parazitává, aki emiatt nem találja a helyét a világban.

Sajna a Paraziták írása elég csapongó, már a pilotepizódban túl sok az időugrás, és csak úgy öntik ránk a hard science fictionre jellemző bonyolult szabályokat és misztikumot, ezáltal a túl sok információban nagyon könnyű elveszni. Ugyanakkor a széria misztikuma rettenetesen izgalmas, a szálakat pedig megéri bogozgatni; ha picit is odafigyel valaki az elhangzottakra, akkor azért össze lehet rakni a képet. Mindemellett a készítők sorban hozzák be a rengeteg mellékszereplőt, velük is gyötrelmesen nehéz tartani a lépést… van itt piti bűnöző Seol Kang-woo (Koo Kyo-hwan) személyében, aki belekeveredik az emberek és paraziták háborújába, de az események fontos láncszemévé válik a túl agresszív különleges osztagos, Choi Jun-kyung (Lee Jung-yun) és egy nagyon elszánt detektív, Kim Cheol-min (Kwon Hae-hyo).

Ahhoz képest, hogy a Netflix új dél-koreai sorozatának mennyire komplex a világa, mégis sűrűn érezhetjük úgy, mintha csak a felszínt kapargatná ez az élőszereplős manga spin-off. Elvégre a hangsúly sűrűn kerül inkább a verekedésekre, túl zavarosan felvett üldözésekre, és véres kivégzésekre, ahelyett, hogy az inváziót filozófiai oldalról, drámaibban vizsgálnák, mint például a Last of Usban tették. Ahelyett azonban, hogy Jeong su-in karakterére fókuszálna, a Paraziták sűrűn elfelejti a saját főszereplőjét, és a blockbusterélményre megy rá. Kár, mert amikor a félig ember, félig űrlény eladónő igyekszik túlélni a két elvadult oldal egymásra mért csapásai és háborúja közepette, akkor nagyon működik az egész.

Iskolapéldája a Paraziták annak, amikor rövid az évad, sietnek a készítők, túl hamar adnak válaszokat, és EZÁLTAL valamelyest megölik a misztikumot.

Nyilván ebből a dél-koreai Netflix-sorozatból nem lesz akkora popkulturális mérföldkő és jelenség, mint a Squid Game-ből, ugyanakkor egy pofátlanul szórakoztató cuccról beszélünk, amihez bár erős gyomor kell, cserébe viszont szórakoztató pillanatokkal ajándékoz meg. Csak vették volna mélyebbre az egészet, merültek volna el bátrabban az emberi drámákban és a karakterizációban, mert úgy jóval magasabb pontszámmal tudtuk volna jutalmazni a végeredményt. Nos a Paraziták így se rossz, ezért nem csak a manga rajongóinak ajánlott, hanem bárkinek, aki keménykedős sci-fi horrorra vágyik. Utóbbi terepen, mármint a testhorrorban és a hátborzongatásban éli ki magát igazán, és teljesedik ki ez a széria.

6/10

A Paraziták: A szürkeség szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.