Harmincöt éve életveszélyben él, mégsem hagyta, hogy tönkretegyék az életét

Napra pontosan 35 éve, 1989. február 14-én történt, hogy Salman Rushdie író ellen A sátáni versek című, 1988-ban megjelent könyve miatt Irán legfőbb politikai és vallási vezetője, Ruholláh Khomeini fatvát adott ki. Minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére, és a regény kiadóinak megölésére is. Nemes Krisztián műfordító az Indexnek elmondta: a hagyományos muszlim jog alapján Khomeininek nem volt joga halálos ítéletet hozni, a fatva pedig természetéből fakadóan semmire sem kötelezhette a hívőket.

Salman Rushdie életének nagy része az ellene kiadott fatva miatt bujkálás és halálos fenyegetések közepette telt. A jubileum apropóján megkerestük Nemes Krisztián műfordítót, a Kés című új Salman Rushdie-regény szerkesztőjét, akivel először arról beszélgettünk, pontosan mit is jelent a fatva.

Halálos ítéletet hirdetett

A fatva iszlám jogi fogalom, egy jogtudós véleményét jelenti bizonyos kérdésekről. A fatvát kibocsátó személyt muftinak hívják, aki jogi tanácsot ad.

„Fatvát csak olyan személy adhat ki, akinek megfelelő képesítése van erre, vagyis elvégzett egy muszlim jogi egyetemet. Ezt a szót nem a nyugati sajtó vagy szélesebb közvélemény kezdte el használni, hanem maga Ruholláh Khomeini nevezte így a döntését, amikor 1989-ben halálos ítéletet hirdetett Rushdie ellen.

De a hagyományos muszlim jog alapján Khomeininek nem volt joga halálos ítéletet hozni, a fatva pedig természetéből fakadóan semmire sem kötelezhette a hívőket. Ő viszont kötelező jellegű felhívásként értelmezte, amelyet minden igaz hitű muszlimnak be kellene tartania. Jelesül, hogy Rushdie-t, a kiadóit és a fordítóit meg kell ölni

– mondta Nemes Krisztián.

Fenyegetésben élni

A berkeley-i Kaliforniai Egyetem könyvesboltját, amely a regényt árulta, ezzel gyakorlatilag bombatámadás érte. A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak, és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban halálra késelték, olasz fordítóját, Ettore Capriolót megverték és őt is megszúrták Milánóban. A norvég kiadó vezetője, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték. A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A támadásban 37-en haltak meg.

Arra a kérdésre, hogy miért vették komolyan a meghirdetett fatvát, Nemes Krisztián azt mondta, a világban élő másfél milliárd muszlim többsége, még ha sértőnek érezte is a könyvet, vélhetően nem vette komolyan. Ez esetben inkább egy hangos kisebbségről volt szó, ami persze nem csökkenti a veszély mértékét. Ha esetleg tíz, húsz vagy akár száz ember komolyan veszi, vagy úgy érzi, ezzel neki dolga van, az bőven elég, hogy egy ember fenyegetettségben éljen.

Fontosnak tartom, hogy ezt a történetet kimozdítsuk abból, hogy itt csupán vallási kérdésről vagy az iszlám különös érzékenységéről van szó, amit nem lehet megsérteni. Ahogy az sem igaz, hogy a világ összes muszlimját sértette volna A sátáni versek című könyv.

Az viszont tény, hogy a 35 év ezelőtti esemény fenekestül felforgatta Salman Rushdie életét, s terelte radikálisan negatív irányba. A szerkesztő szerint Rushdie nem hagyta, hogy tönkretegyék az életét, folytatta az írást. Bár a hétköznapokban a Joseph Anton nevet használta, művei továbbra is a saját nevén jelentek meg. Közel tíz évig inkognitóban élt. A brit rendőrség folyamatos védelemmel látta el, testőröket biztosított számára, akik mindenhová elkísérték, egészen addig, amíg az Egyesült Államokba költözött.

A világhírű író tavaly nyáron egy késes támadást is túlélt. A New York állam nyugati részén található Chautauqua nevű kisvárosban éppen a szólásszabadságról tartott előadást, amikor egy férfi felment a színpadra, és késsel rátámadt. Hat hétig kórházban volt, az egyik szemére elvesztette a látását.

Visszarángatták a múltba

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Rushdie már visszatért a munkához. Knife című memoárja 2024. április 16-án jelenik meg, és a támadásról szól. A készülő könyvéről azt mondta: „Lehetetlen mást írni. Ez egy nehéz év volt számomra, de örülök, hogy még mindig itt lehetek.”

A Kés című memoár 2024. április végén Greskovits Endre fordításában magyarul is megjelenik a Helikon Kiadónál.

Az új könyvből kiderül, hogy újra ez a sors vár rá, vagyis testőrökkel kell járnia. Több bekezdésen keresztül arról is őszintén vall, hogy egész életében zavarta, sőt menekült az elől, hogy úgy ismerjék, mint az írót, aki ellen a fatvát kiadták. Amikor az Egyesült Államokba költözött, azt hitte, hogy az ügye nyugvópontra jutott, és élvezheti az írók nyugodtabb életét, s végre a könyvei és a teljesítménye alapján ítélik meg, mint minden rendes szerzőt.

A támadás óta úgy érzi, ezzel most visszarángatták a múltba, és újra az az ember és író lett, akire a fatvát kimondták, és aki elszenvedte a merényletet. Talán ez fáj számára a legjobban

– fogalmazott Nemes Krisztián, aki szerint Salman Rushdie-t azért érdemes olvasni, mert hallatlanul szórakoztató. Aki szereti a klasszikus történetmesélős, színes, sok szálon futó, érdekes szereplőket felvonultató nagyregényeket, az Rushdie-t is szeretni fogja.

(Borítókép: Salman Rushdie. Fotó: David Levenson / Getty Images)