Lávatóra bukkant a Jupiter holdján a Juno űrszonda

Lávatóra bukkant a Jupiter holdján a Juno űrszonda

A NASA Juno szondája lávatóról készített látványos képeket a Jupiter holdján. Az Io egy különös folyamatosan forrongó világ, amelynek ugyanakkor helyenként tükörsima a felszíne.

Látványos képeket készített az Io felszínéről a NASA Juno szondája, amely 2023 decemberében és 2024 februárjában közelítette meg a holdat. A Jupiter gravitációs hatása miatt évmilliárdok óta az Io felszíne a vulkanikusan legaktívabb terület a Naprendszerben – a szakemberek gyakorlatilag működő vulkánokat láttak rajta – számolt be a space.com.

Az 1500 kilométeres magasságban haladó Juno egy lávatavat is beazonosított. A Loki Patera 200 kilométeres átmérőjével valamivel nagyobb, mint a perui Titicaca-tó. Nevét a skandináv mitológia csínytevő istenéről, Lokiról kapta. Környezetében kénes vulkáni tevékenységre utaló infravörös sugárzást már a Voyager–1 szonda is érzékelt 1979-ben.

A kutatók megállapították, hogy a holdak közül az Io felszíne a legsimább, mert a folyamatos forrongás ellenére vagy éppen amiatt bizonyos helyeken a nálunk obszidiánként ismert tükörsima vulkáni üveg borítja. Kiderült továbbá, hogy az Io sarkai hidegebbek, mint az egyenlítői régiói.

A Jupiter négy legnagyobb holdját Galileo Galilei fedezte fel 1610-ben – ők az Europa, Ganymedes, Callisto és az Io.

A NASA szondája 2011 augusztusában indult a Földről, és 2016 júliusa óta kering a Jupiter körül. Fő küldetése a Jupiter légköri összetételének, gravitációjának és mágneses mezejének kutatása, de időnként közel kerül az óriás gázbolygó holdjaihoz is. A fedélzetén elhelyeztek egy 6 grammos alumíniumplakettet, amely Galilei tudományos munkásságának állít emléket, továbbá három Lego minifigurát, akik Galileit, a római Jupiter istent és Júnó istennőt jelképezik.

A Juno vizsgálatai meglepő eredményeket hoztak a Jupiterrel kapcsolatban. Megállapítást nyert, hogy a gázóriás egyenlítői régióiban a légköri víz koncentrációja (a bolygónak nincs kivehető felszíne) a Naprendszer átlagának többszöröse. Ez azért érdekes, mert a Juno elődje, a Galileo-szonda 1995-ben ennél sokkal kevesebb vizet talált – ma már tudható, hogy azért, mert egy szélsőségesen száraz régiót vizsgált.

A Jupiter a Naprendszerünk legrégibb bolygója, és feltételezhető, hogy a kialakulásában részt vevő héliumnál nehezebb anyagok között nagy mennyiségben lehetett jég, a Juno adatai azonban zavarba ejtő módon arra utalnak, hogy a bolygó magjában nagyon kevés víz található.

Az űrszonda munkája végén várhatóan a Jupiterbe zuhan, de egyelőre úgy tűnik, nincs technikai akadálya, hogy 2025 szeptemberében másodszor is meghosszabbítsák küldetését.