Mikler Roland kimondta: az olimpián láthatjuk őt utoljára a válogatottban

A 239-szeres válogatott Mikler Roland a magyar kézilabdázás meghatározó alakja. A 39 éves kapus az idei, németországi Európa-bajnokságot kihagyta, de a márciusi olimpiai selejtezőn ismét a nemzeti együttes és a szakmai stáb rendelkezésére áll, hogy a reményei szerint sikerrel megvívott viadalt követően a párizsi olimpiai részvétellel koronázza meg, és – amint azt az Indexnek adott exkluzív interjúban elmondta – egyben zárja le válogatottbeli karrierjét. Az OTP Bank – Pick Szeged rutinos kulcsembere a válogatottság mellett mesélt az egyik legnagyobb fájdalmáról, továbbá a két honi topcsapatnál eltöltött éveiről, de kitért arra is, hogy sportolói pályafutásának klubszinten még nem áll szándékában véget vetni.

Mikler Roland a Dunaferr együttesénél kezdte elképesztő karrierjét. A dunaújvárosiakkal az EHF-kupában és a Kupagyőztesek Európa-kupájában is szerepelt, majd 26 évesen, 2010-ben szintet váltott annak érdekében, hogy a kézilabda topszintjén, vagyis a Bajnokok Ligájában léphessen pályára. A szakágban nemzetközileg is jegyzett mindkét magyar csapatnál megfordult.

A kiváló kapus mindeközben elképesztő pályát jár(t) be: háromszoros Bajnokok Ligája-döntős, SEHA- és EHF-kupa-győztes, hatszoros magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes, az év kézilabdázójának és a BL All Star kapusának is megválasztották, a válogatottal 2012-ben, Londonban olimpiai negyedik helyezett.

Mikler Roland arról is beszélt, hogy:

• milyen volt az első szegedi korszaka;
• miért döntött úgy, hogy a legnagyobb rivális Veszprémhez igazol;
• mi volt a veszprémi időszak legnagyobb fájdalma, és azt hogyan élte meg;
• miért tért mégis vissza Szegedre karrierje legsikeresebb évei után; 
• miért döntött úgy, hogy kihagyja a januári Európa-bajnokságot, és hogyan élte meg kívülről a szereplést;
• mire számít a márciusi olimpiai selejtezőn.

Az első nagy lépcsőfok: Szeged

„Már korábban megkerestek a Szegedtől, de olyan csapat volt itt, amelyben nem igazán tudtam volna labdába rúgni, ezért inkább Dunaújvárosban maradtam első számú kapusként, ami akkor a legfontosabb volt számomra. De sajnos jöttek az anyagi problémák a klubnál, ami hatással volt szakmaiságra, a csapat meggyengült. Így a szegediek következő ajánlatára már igent mondtam. A lehető legjobb döntést hoztam.”

A Szeged is éppen átalakulóban volt, emlékezett Mikler, a klubnál a fiatalítást tűzték ki, miközben ott is anyagi problémákkal szembesültek. Az első szegedi időszakát, ami 2010-ben kezdődött és 2014-ig tartott, ezek figyelembevételével egy szóval úgy összegezte: „szenzációs.”

„Emlékszem az első BL-mérkőzésemre a Schaffhausen ellen, elképesztően nagy meccs volt. Azt mondtuk, ha ezt megnyerjük, akkor bármit megteszünk, befestjük a hajunkat vagy a körmünket feketére. Annyira nem gondoltuk, hogy esélyünk lehet ezen a találkozón, mégis győzni tudtunk. Fantasztikus volt.”

Mikler Roland

2014-ben pedig megnyerte az akkor érkezett új edzővel, Juan Carlos Pastorral az EHF-kupát, de abban az évben a klubváltás mellett döntött. Méghozzá a mai napig legnagyobb riválishoz, a Veszprémhez igazolt. 

Legnagyobb sikerei és fájdalmai otthona: Veszprém

Kiemelte, hogy nagyon jól érezte magát Szegeden, nehéz volt a búcsú, de akkor, abban a pillanatban ez volt a helyes választás részéről.

Amikor egy kézilabdázót hív a Veszprém, azon, bizony, erősen elgondolkodik, ugyanis az még egy lépcsőfok felfelé a szakmai ranglétrán. Magyarként pedig főként, hiszen már akkor is az első számú csapat volt hazánkban.

Mikler elárulta: nem egyszerű dolog pont a legnagyobb ellenfélhez igazolni, de az ott eltöltött öt év olyan szintre emelte pályafutását, sportolói mivoltát és személyét, hogy hiba lett volna kihagynia. Döntését és váltását alátámasztják az eredményei: a kapus ott érte el legnagyobb klubsikereit.

2015-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben is ott lehetett a Bajnokok Ligája Kölnben rendezett négyes döntőjében, háromszor (2015, 2016, 2019) döntőt játszhatott. Sőt, a végső győzelemhez is nagyon közel volt, ami minden bizonnyal a sportkedvelők számára is emlékezetes marad, nemhogy annak, aki részese volt a történteknek.

A 2016-os Bajnokok Ligája-döntőben a Veszprém fölényesen, már kilenc góllal vezetett a Kielce ellen, a 45. percben viszont leblokkolt a magyar csapat, így a lengyel alakulat visszakapaszkodott, és döntetlenre mentette a találkozót. Hosszabbítás következett, de ott sem született meg a végső döntés, ami így a hétméterespárbajra maradt. Julen Aguinagalde gólja pedig győzelmet ért a Kielcének.

„Már nem gondolok erre egyáltalán, mert nagyon régen volt, és ha még mindig ez nyomasztana, akkor a mai napig nem tudnék pályára lépni. Annak is megvan a helye pályafutásom emlékeiben, de nyilván nem a legnagyobb örömet szerző események között. Ez nem tud megszépülni, hiszen egy megnyert mérkőzést veszítettünk el. Ezt nem lehet feldolgozni és megemészteni, csak egyszerűen tovább kell lépni.”

Mikler Roland

Amiért pedig 2019-ben visszatért a Szegedhez, annak igen nagy köze volt a veszprémi edzőváltáshoz. 2017-ben a svéd Ljubomir Vranjes érkezett a bakonyiakhoz, aki nem szavazott bizalmat a magyar kapusnak, sőt, már több új játékost is megkeresett a posztjára. A Szeged pedig kapott az alkalmon. 

Újra Szegeden, ahol a mai napig meghatározó szereplő

Amikor elment tőlük, a spanyol sztáredző, Pastor azzal vált el Miklertől, hogy bármikor visszavárják. Így 2019-ben, öt év után vissza is tért a Tisza partjára.

Abban a helyzetben mélyen is voltam. Nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna, a szegediektől kapott bizalom pedig nagyot lökött a végső döntésemen. Olyan lehetőség adódott, ami nekem abban a pillanatban nagyon sokat jelentett.

Sok hír járt a médiában arról, hogy a Pastor-éra tizedik éve már igazán döcögősen alakult, és sok belső problémával tarkított volt. Mikler Roland is elmondta, hogy látszott a csapat játékán a gond.

Sajnos lehetett látni a pályán azt, hogy nem az a gördülékeny munka folyik az edző és a csapat között. Ennek lett az eredménye, hogy Pastor mester tíz év után elköszönt, és egy új korszak kezdődött a klub életében. Nagyon sok szépet adott a csapatnak és a játékosoknak, de volt olyan oldala is a dolognak, ami nem feltétlen a legkellemesebb emlékként maradt meg.

A kapus azonban ezt a szakaszt ugyancsak lezártnak tekinti karrierjében, és így már nem áll szándékában a múlttal foglalkozni, belsős ügyeket kívülállóval megosztani. Mikler viszont most azt látja: nagyon szépen teljesít a csapat, talán még túl is teljesítette azt, ami elvárható volt.

„Mindig latolgatjuk év elején az esélyeket, most úgy éreztük, az esélytelenek nyugalmával, tét nélkül játszhatunk, hiszen új edzővel, Kárpáti Krisztiánnal és több új játékossal kezdjük az idényt. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon szépen menetelünk, és túlteljesítettük a tőlünk elvárhatót. Éhes a csapat, szeretne minél jobb helyen végezni, mert ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy. Ezzel így voltunk, vagyunk most mi is.”

Sikerként könyvelte el azt, hogy az elképesztően erős Kielce ellen pontot tudtak szerezni idegenben, vagy hogy az Eurofarm Pellister ellen egy fantasztikus hajrában győztek egy góllal. Amit esetleg furcsállhatnak az emberek, hiszen a csoport utolsó helyezettjéről van szó, de aki ennek részese volt a pályán, mondta a kapus, az saját bőrén éreztette a fejlődést a csapaton. A véghajrában összeszedettek voltak fejben, és ennek köszönhetően ők tudtak az ellenfél fölé kerekedni, ami önmagában siker.

A 239-szeres válogatott kapus szerint a továbbjutást illetően nincs kérdés, ott van a Szeged helye a legjobb 12 gárda között a BL-ben, sőt még tovább menetelne az alakulat.

Nem titkolt szándékunk az, hogy a legjobb nyolc között is ott legyünk, ha pedig ott nyerünk – és képesnek tartom magunkat arra, hogy bármelyik csapatot legyőzzük –, akkor bejutunk a négyes döntőbe. A cél természetes az, hogy ott legyünk Kölnben.

Mikler Roland szerződése az idény végén lejár. Több igazolást is bejelentett a Szeged, többek között az új vezetőedző-párost – a svéd Michael Apelgren és Jonas Källman érkezése már a szezon előtt hivatalos volt –, illetve kapusposztra leigazolták az ugyancsak svéd Tobias Thulint a GOG együttesétől.

„Nem ismerem az új vezetőedzőt, Källmant természetesen igen, hiszen nemcsak csapat-, de szobatársam is volt. Utóbbit nagyon jó szakembernek tartom, bár edzőként még nem láttam dolgozni, de amit a pályán játékosként nyújtott, abból kiindulva azt el tudom képzelni, hogy át tudja vinni a tudását, tapasztalatát az edzői munkájába. Az biztos, hogy nagy lesz a mozgás a keretben is. Nehéz megmondani, hogy kellenek-e az új igazolások, főleg akkor, amikor jól teljesít a csapat, és jó eredményeket ér el, akár kupát vagy bajnokságot nyer, és mégis kicserélődik.”

Mikler Roland

Az Európa-bajnokság külső szemmel

Ami a válogatottat illeti, a magyar kapus nagy meglepetésre bejelentette, hogy az Európa-bajnokágon való szereplést nem vállalja.

Volt egy térdműtétem nemrégiben, az utána következő rehabilitáció pedig nagyon elhúzódott. Ha igazán őszinte akarok lenni, nem tudtam kipihenni magam a sorozatterhelés miatt, és az nem jó, ha az ember fájdalommal játszik, mert nem tud száz százalékot hozzátenni, és tudom azt, hogy egy ilyen Európa-bajnokságon kétnaponta van nehéznél nehezebb mérkőzés. Ezért inkább úgy voltam vele – mivel ez nem egy kvalifikációs torna –, hogy most van az ideje annak, hogy picit visszább vegyek. Rápihenjek az olimpiai selejtezőre és a tavaszi szezonra, és dolgozzak azért, hogy a testemet is épen tartsam.

Egy ilyen hosszú és magas szintű karrier igazán megterhelő mentálisan és fizikailag is, de a kapus szerint előbbi sokkal több odafigyelést igényel.

„Egy kapus azért is tudja hosszabb ideig csinálni, mert olyan mentális rutint szerez, hogy ebből folyamatosan tud kamatoztatni. A fizikai dolgokat nem tudod tartani harmincévesen, mert az óhatatlanul szépen lelassul. De helyezkedéssel, videóelemzéssel, a kapuban való tekintéllyel sokkal tovább fenn lehet maradni.”

Mikler Roland kapus az olimpiai kvalifikációs férfi kézilabda Európa-bajnokság középdöntõjének 2. csoportjában vívott Spanyolország – Magyarország mérkõzésen a lengyelországi Wroclawban 2016. január 26-án

Hozzátette, olyan nagy menet nemcsak a világverseny, hanem már a felkészülés is, hogy nem feltétlenül egy negyvenéves szervezet számára való. 15-20 év után viszont most adódott először lehetősége arra, hogy pihenjen. Főleg úgy, hogy ez az Európa-bajnokság nem egy olimpiai kvalifikációs torna volt, mert abban az esetben nem lett volna kérdéses a részvétele.

Mikler úgy érzi: elképesztően jót is tett neki ez a pihenő.

Maximálisan jót tett nemcsak fizikailag, hanem fejben is. Nagyon ki tud égni az ember egy januári világverseny után a tavaszi szezonra. Ha arra gondolok, hogy mit adott nekem ez a szünet a fizikai felkészülésemhez és a mentális kipihentségemhez, akkor nem bántam meg. Látva azonban a csapat sikereit, viszont közben meg valahol bántam is, hogy igazolt hiányzást kértem. Nagyon nehéz volt végig a tévéből nézni a társakat. Nem tudom, hányszor kaptam szívbajt, és ugrottam ki a bőrömből, de az biztos, hogy elég szokatlan élmény volt.

A magyar férfiválogatott történetének legjobb Eb-helyezését érte el januárban. A csoportmérkőzéseket hibátlan mérleggel teljesítette, majd a középdöntős szakaszt három vereséggel és egy döntetlennel fejezte be a gárda, amely a körbeverésből jól jött ki, és így az ötödik helyért játszhatott Szlovéniával. Végül a magyarok 23–22-re nyertek, ezzel a történelmi, ötödik helyet szerezte meg Chema Rodríguez szövetségi kapitány csapata a tornán.

Újra keretben a csapatkapitány

A visszatérésével kapcsolatban kiemelte: nem tartott attól, hogy esetleg nem kerül vissza a válogatottkeretbe, hiszen a rutin rengeteget számít ilyen helyzetben.

„Úgy érzem, mint csapatkapitány szükség van még rám, de természetesen gratulálok a kapusoknak, (Bartucz László, Palasics Kristóf, Andó Arián – szerk.) hiszen nagyon szépen teljesítettek. Szeretném, hogy az egész csapat jó formája megmaradjon, de ez egy hosszú felkészülési időszak utáni torna volt. Az olimpiai selejtező előtt viszont csak egy hét lesz a munkára és az összekovácsolódásra, így muszáj megtartani azt a jó hangulatot és azt az érzést, amit januárról hoztak magukkal a fiúk.”

Az olimpiával kapcsolatban nem szeretett volna nagy dolgokról álmodozni, az első és legfontosabb, hogy március közepén – azon a selejtezőn, amelyet a tavalyi világbajnokságon elért nyolcadik helyezéssel érdemelt ki a csapat, és aminek aktív részese volt Mikler Roland is – megszerezzék a kvótát.

„Az, hogy Magyarországon lesz a kvalifikációs viadal, az számunkra hatalmas előny, viszont az ellenfeleink ettől függetlenül nem változtak. Tunézia, Norvégia és Portugália ellen kell pályára lépni. Brutális meccsek lesznek, és biztos vagyok benne, hogy egy-egy gól dönti majd el a találkozókat. Az első találkozót Tunézia ellen hoznunk kell, ami után majd meglátjuk, hogy közben a portugál–norvég mérkőzés hogyan alakul. Az már előny lesz számunkra, hogy ennek ismeretében kell megmérkőzünk európai riválisainkkal, de azzal persze nem feltétlen jártunk jól, hogy egymás utáni napon kell majd találkoznunk velük. Amennyiben pedig körbeverés lesz, akkor már most egészen biztos, hogy mi jártunk a legrosszabbul. Norvégia ellen is ki-ki meccset játszhatunk, bár hosszú idő óta nem tudunk velük mit kezdeni, de most úgy kell kimenni, hogy meg tudjuk őket verni – ugyanúgy a portugálok ellen is!”

Mikler Roland

Az utolsó világverseny, de a cél továbbra is a csúcson maradni

Óvatosan, de kicsit az olimpiai álomba merengve Mikler elmondta, hogy teljesen más lesz ez az olimpia, mint a legutóbbi, 12 évvel ezelőtti Londonban. Neki legalábbis biztosan.

Kijelenthetem, hogy a selejtező és az olimpia nekem a válogatottban az utolsó megmérettetésem lesz. Nagyon szeretnék ott lenni Párizsban, ez nem is kérdés. Valamilyen szinten ezért is féltem attól, hogy esetleg az Európa-bajnokságon megsérülök, és aztán nem lehetek ott egyiken sem.

A klubcsapat esetében azonban még szeretne a legmagasabb szinten játszani, méghozzá a Szegedben.

Azt gondolom, hogy klubszinten még tudom folytatni, ha itt kapok lehetőséget, akkor Szegeden. Én mindenesetre szívesen maradnék, de ha nem, akkor már most kell gondolkodnom a hogyan és merre továbbon. Ha nem itt, és nem ezen a szinten, akkor az már egy másik kérdés, hogy szeretném-e csinálni, vagy sem. Érkezett megkeresés, de mindenkinek azt mondom, hogy az első és legfontosabb, hogy a Szegeddel meghosszabbítsam a szerződésem. Úgyhogy egyelőre nem szeretnék máshol tárgyalni.

Mikler Roland karrierje során a válogatottban és klubszinten is nagyszerű sikereket ért el, ám mégis van némi hiányérzete, a már említett Bajnokok Ligája-győzelem például hiányzik a trófeák közül.

„Sajnos amikor a legnagyobb lehetőségünk volt rá, akkor nem sikerült. Most pedig már jóval kisebb az esély. De részt vehettem olimpián, ahol az egyik legszebb sikert értem el. Bajnok és kupagyőztes voltam sokszor, az év kézilabdázójának is megválasztottak, és azt gondolom, hogy a 240 válogatottságommal kimaxoltam ezt a részt. Annak ellenére, hogy 190 centis kapus vagyok, nem vagyok egy top alkat, aki kilóg a kapuból, ennek ellenére, amit tudtam, azt beletettem, és szerintem a lehető legtöbbet hoztam ki belőle. Tehát elégedetlen nem vagyok, de persze mindig van, ami hiányzik.”

(Borítókép: Mikler Roland 2024. február 27-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)