A Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val című falvédője mémmé vált

A Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val című falvédője mémmé vált

A legtöbben a Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val című hímzett falvédőjéről ismerték, ami internetes mémmé vált, de Szabó Eszter Ágnes munkássága ennél jóval sokrétűbb volt. Izgalmas művészetére és személyiségére kiállítással egybekötött búcsúztatás keretében emlékeznek a szombathelyi Új Irokéz Galériában.

A 2024. április 6-án 58 éves korában meghalt Szabó Eszter Ágnes képzőművész, iparművész elsősorban a hímzéseiről volt híres, de porcelánokat is készített és táskákat is varrt.

Sok igazságtalanság és méltánytalanság érte. Olyankor magasra emelte a fejét, tekintetét előre szegezte és belevetette magát a jövőbe. Bozótharcos volt és stand-up humorista. Varrónői és tanári alázattal, feminista dühvel és a tekintélyelvűség elutasításával átitatott, elmélyült kutató-művész és kézműves mester egyszerre. Önkizsákmányoló, egyúttal saját önfeláldozását és a női szerepmintákat rendszeresen tematizáló alkotó

– írja róla az Artmagazin.

Szenvedélyes népművelő, a renitens diákokat különös szeretettel babusgató, több intézmény után az utóbbi években a szombathelyi egyetemen dolgozó oktató, anya és anyatigris, feleség, inspiráló alkotótárs,

régivágású úrinő és őspunk,

barát, a hétköznapi sisterhood legnagyobb harcosa. Mindig felráncigálta az égbe azt is, aki a legszívesebben a mélyben maradt volna. Lehengerlő volt optimizmusa, kifinomult, okos, koncepten edződött humora, amire soha nem vetült a cinizmus árnyéka.”

Sorsok abszurd egymás mellett futása

Balázs Kata megemlékezése így folytatódik: „Szédítő és vakmerő asszociációi sokakat zavarba ejtettek, de ezek táplálták a varázslatot, amivel be tudta hinteni a legsivárabb hétköznapokat is: Balaton-felvidéki gyermekkora cukros perecével, David Bowie-kifestőkönyvvel és ruhakollekcióval, újrahasznosított, őrületes ruhakölteményekkel és ékszerekkel, falvédőkkel, otthonkákkal, csempékkel és kerámiával, közösségteremtéssel, sok-sok együttműködéssel, városi gyümölcsfák szüretelésével,

a leesett falatok védőszentjének való áldozással,

anyatejturmixszal, csokoládétörténetekkel, maniókával és rájalevessel, a gyarmati konyhák tanulmányozásával, közösségi békehímzéssel, a kalózköztársaságok történetével és még ezer és ezer ötlettel. Azért, hogy haladjunk, miközben mégis elemelkedünk. A maga számára is így tette elviselhetővé, sőt szórakoztatóvá a mindennapokat, írta felül a fantáziátlanságot és érdektelenséget.”

Az Artmagazin szerzője szerint „Eszterben volt némi megszállottság – a művészet világmegváltó erejébe vetett sziklaszilárd hite néha már-már prófétát csinált belőle. Hitte és tudta, hogy amit létrehoz, az különleges és értékes, és azt is, hogy az idő igazolni fogja. Azok, akik valamilyen formában részesültek határtalan energiájából, ezzel persze tisztában voltak, ahogy azzal is, hogy

Eszter bizonyára szupersztár lett volna, ha valahol máshol születik.

Azt hiszem, ezt ő is tudta. Miről is szólna híres falvédője, és a többi is, ha nem a sorsok abszurd egymás mellett futásának tapasztalatáról, a mindennapiság különböző formáiról, és a szeretetről mindenki iránt, aki élni kénytelen” – fogalmaz Balázs Kata.

Most egy Facebook-esemény szerint A csoda címmel nyílik Szabó Eszter Ágnes munkáiból búcsúztatással egybekötött kiállítás 2024. április 27-én a szombathelyi Új Irokéz Galériában.

(Borítókép: Amikor nagymamám, Zalai Imréné találkozott David Bowie-val – Szabó Eszter Ágnes. Fotó: Kaszás Tamás / Index)