Érzéketlen kalauz vegzálta a vakvezető kutyát és jogkövető gazdáját

Szerkesztőségünk régóta rokonszenvvel kíséri a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola tevékenységét. A miskolciak többek közötti a tavalyi törökországi földrengést követő mentési munkálatokban is komoly szerepet játszottak. Sajnos azonban kellemetlen epizódok is előfordulnak a praxisukban, egy ilyen megalázó eseményről kaptunk beszámolót.

Berta László, a  Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola  kommunikációs vezetője felháborító esetről tájékoztatta szerkesztőségünket.

A vakvezető kutyákra nem kötelező szájkosarat tenni, amiről jogszabály rendelkezik már 15 éve. Vagyis a vonatokon sem kérhetik számon rajtuk a védőeszközt, de ezt nem minden kalauz tudja. Pozsgay Dóra mondja el, mi történt vele és Noéval, a kezes bárány szelídségű sárga labradorral a Pécs-Budapest vasútvonalon. A jogszabályi háttér is olvasható a közleményben.

„Nem először utazom vonattal úgy, hogy ott van mellettem a vakvezető kutyám. Voltak már egyszer-kétszer apró problémáim kalauzokkal, de olyan nagy, mint a mostani, még sohasem. Szerdán a barátommal, Danival és Noéval útra keltünk Budapestre. Ahogy máskor, úgy most is szépen elfoglaltuk a helyünket a Pécs-Budapest járaton, majd vártuk a kalauzt, aki hamarosan meg is érkezett.”

Megalázó stílus

Dóráékat meglepetésszerűen érte a vasutas fellépése, hiszen nem szoktak hozzá ahhoz, hogy vegzálják őket. Eddig a pillanatig.

„Megalázó stílusban kérte számon, hogy kié a kutya és miért nincs rajta szájkosár, és azt hajtogatta, hogy ez az életét veszélyezteti, mert bármikor megharaphatja. Elmondtam neki, hogy ő az én vakvezető kutyám, ezért van rajta vakvezető hám, és a jogszabály szerint nem szükséges szájkosarat tenni rá. A reakciója az volt, hogy továbbra is azt hajtogatta, hogy mi van, hogy ha őt megharapja, és hogy mindenáron tegyek rá szájkosarat.”

Pozsgay Dóra (b), Noé (k) és Dani (j)

Egy idő után úgy tűnt, megnyugodtak a kedélyek, de aztán folytatódtak a megpróbáltatások.

„A jegyvizsgálónak az első megállónál dolga akadt, elment, de aztán újra odaért hozzánk, ahol továbbra is az életét féltette, és a szájkosár hiányát hangsúlyozta amellett, hogy nem lát a kutyán olyan jelzést, miszerint az vakvezető kutya lenne. A hámon szerepel az alapítvány neve – Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola –, amiben benne van a vakvezető kutya kifejezés, én jeleztem neki, hogy itt van nálam az az igazolványa, ami tanúsítja, hogy Noé vizsgázott vakvezető kutya, sőt még az oltási könyvet is felajánlottam, amiben látszanak az érvényes oltásai is. Ezeket persze nem kérte el, inkább a kutya nagyságára célzott, aki az egész párbeszéd alatt a lábunknál feküdt, meg sem mozdult, és semmilyen tekintetben nem jelentett veszélyt senkire, ugyanis a vakvezetők mind nagyon szelíd kutyák. A MÁV üzletszabályzatára is hivatkoztunk, ami szintén mellettünk szólt, de ez sem hatott rá különösebben.”

Panaszt tettek

Pozsgay Dórának eddig Pécs és Budapest között csak pozitív élményei voltak a kalauzokkal, és nem érti, hogy most mi baja lehetett velük.

„Amint leszálltunk a Keleti pályaudvaron, azonnal mentünk és panaszt tettünk, hiszen úgy gondoltuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban, emellett szóltam a Baráthegyi Kutyaiskolának is, hogy muszáj tenni valamit, mert ez szó nélkül nem maradhat. Egyrészt azért, mert senki se beszéljen olyan stílusban egy fogyatékkal élővel, ahogy a kalauz velem, emellett ugyanígy fog cselekedni, ha netán egy másik vonalon szintén találkozik egy segítőkutyával közlekedő személlyel. Vajon a rájuk vonatkozó jogszabályt sem fogja elfogadni, és velük is így fog veszekedni?”

Noé

Pozsgay Dóra nagyon kíváncsi arra, hogy mi lesz az eredménye az ügynek, és azt mondja, egy kicsit félve száll újra vonatra az eset után. „Igaz, több olyan kalauz van, aki örömmel fogad bennünket, ők nagyon kedvesen szoktak segíteni, de mi van, ha újra beleütközők egy hasonló karakterű ellenőrbe? Persze nem vagyok az a nyuszi, mert most is voltak ellenérveim, példáim, de mit tud csinálni az ember, amikor azokat semmibe nézik?”

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola illetékese megígérte, hogy amint a MÁV reagál Pozsgay Dóra panaszára, tájékoztatást ad.

A törvény egyértelmű

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola már sok esetben felhívta a figyelmet arra, hogy milyen szabályok vonatkoznak a vakvezető kutyával közlekedőkre és melyek nem a 2009-es rendelet értelmében. A vonatos történtekre vonatkozó rész így szól:

A segítő kutyát alkalmazó személy szájkosár nélkül alkalmazhatja a segítő kutyát.

Sok esetben okozott már konfliktust, hogy valamilyen üzletbe nem engedtek be vakvezető kutyát, természetesen a rendelet ismeretének hiányában, ugyanis a látássérült gazdák (sőt, a kutyák kiképzői is) bemehetnek velük minden olyan létesítménybe, területre, amely nincs elzárva a lakosság elől. Ilyenek a közforgalmú tömegközlekedési eszközök, üzletek, élelmiszert árusító üzletek és a vendéglátó üzletek is, bevásárlóközpontok, piacok, vásárok, szálláshelyek, játszóterek, közművelődési, oktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, közfürdők területe, állatkertek.

Arról is érdemes tudni, hogy a mozgólépcsővel felszerelt létesítményben (területen) segítő kutyát alkalmazó személy jogosult a segítő kutyával az üzemképes, álló mozgólépcsőt használni. Vagyis megkérheti az üzemeltetőt, hogy állítsa meg a mozgólépcsőt.

(Borítókép: Dani (b), Pozsgay Dóra (k) és Noé (j). Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)