Újra és újra padlót fognak, a kórházakat beszippantotta az adósságspirál

Tavaly novemberben rekordméretű, 130 milliárd forintos adósságnál jártak a kórházak, év végéig ebből 90 milliárd forintot rendezett az állam, a többi pedig az új évre tolódott a növekvő kamatterhekkel és a havonta felhalmozott átlag 12-13 milliárdos tartozásokkal. A kormány június végéig 104 milliárd forint utalásáról döntött. „A lehető legdrágább módszer a konszolidáció" ‒ ismerte el Kiss Zsolt NEAK-főigazgató az IME szaklap egészségügyi konferenciáján, ahol az ágazat vezető szakértői arról beszéltek, hogyan lehetne normalizálni a helyzetet.

A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint az egyetemi, az egyházi és az állami egészségügyi intézmények össztartozása március végére már a 116 milliárd forintot is meghaladta. A kormány tavasszal döntött 63 milliárd forint térítéséről, júniusban pedig további 41 milliárd forint konszolidációról döntött, az erről szóló rendelet a Magyar Közlönyben is megjelent. Kiss Zsolt NEAK-főigazgató a június közepén tartott IME-konferencián úgy becsülte, hogy a hónap végére a kórházi adósságok az újabb állami térítés után is 50 milliárdnál fognak tartani, miközben az ellátórendszer működtetése havi 12-13 milliárd forintos többletkiadást jelent, ami havi 20 milliárdról mérséklődött, mióta a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatósághoz (KEF) került a kórházak üzemeltetése. Mint fogalmazott,

a lehető legdrágább módszer a konszolidáció, a keletkezett költségek utólagos kifizetésével a kamatterhek is nőnek.

Velkey György, Dózsa Csaba, Kiss Zsolt, Sinkó Eszter, Pásztélyi Zsolt és Ivády Vilmos

„Egy helyben topogunk”

Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának mesteroktatója előadásában a magyar kórházak újratermelődő adósságkezelését úgy értékelte, hogy ebben nagyjából egy helyben topogunk.

Az irányító kórházaknál 2023-ban az adósságnövekedés trendje nem lassult, sőt emelkedett

‒ mutatott rá, hozzátéve: bár 2022-ben az átlagfinanszírozással sikerült kiegyenlíteni a tartozást, az idei évet már 63 milliárd forintos mínusszal kezdték az intézmények, ezt áprilisban szintén kiegyenlítette az állam. A 2024-es évet illetően elmondta, hogy bár az infrastruktúrát működtető KEF-hatás várhatóan 50 milliárddal mérsékli a tartozásokat, idén új rekord születhet a kórházi adósságokban.

Ha a becslések szerint halad a rendszer, akkor nagyságrendileg 184 milliárd forintról kell még gondoskodni, az OKFŐ által bekért kórházi becslések is ezt támasztják alá

– emelte ki, hozzátéve: a biankócsekk formájában történő finanszírozás folytatásának előnye, hogy testreszabottan kezelik az egyes kórházak költségeit, de ez fenntartja a negatív nemzetgazdasági hatásokat.

Elemzése alapján az előrehozott teljesítményfinanszírozásnál az jelenthetné a problémát, hogy a legjobbakét vagy átlagköltséget vegyenek alapul. A szakember szerint a jelenlegi ráfordítások térítésére az utólagos kiegyenlítés megfelelő lenne, de galibát okoz a beszállítóknál, és negatívan érinti a hatékonyságot. A menedzsment értékelésénél pedig nem meghatározó, hogy milyen gazdálkodást folytat az intézmény. Ivády Vilmos szerint a két módszert lenne érdemes ötvözni,

azaz időszakos konszolidációt alkalmazni szakmafedezeti szorzók alapján.

Az adósságok okai sokrétűek, intézményenként eltérőek, a külső okok, mint az infláció, illetve a gazdasági környezet is meghatározók.

Költségesebb ellátások

A szakközgazdász elemzésében kiemelte: nagyjából 100 milliárd forintos alulfinanszírozással működik most a rendszer. Egyes intézmények az átlagköltség alatt, mások afölött működnek. A kórházaknál az üzemgazdaságosság és a szakmaszerkezet is befolyásolja a kiadásokat és azok térítését. Amíg a patológia vagy a CT- és MR-vizsgálatok, a neurológia, a reumatológia, az invazív kardiológia vagy az onkológia többletet generál az intézményeknek, addig a sürgősségi, a krónikus- és járóbeteg-ellátással veszteséget könyvelnek el. A gyermekpszichiátria a legnagyobb adósságot felhalmozó terület, 62 százalékos mínuszt jelent egy kórháznak, a második a szülészet-nőgyógyászat, mínusz 38,53 százalékkal. Ami az üzemméretet illeti, a kisebb létszámmal működő szakmák kevésbé generálnak veszteséget, ugyanakkor a többfajta ellátási területet működtető intézmények a költségek átcsoportosításával kiegyenlítettebb gazdálkodást könyvelhetnek el.

Ivády Vilmos megemlítette, hogy a szolgáltatott adatokból úgy tűnik, sok helyen könyvelési problémák vannak, a menedzsmenthatás nem elhanyagolható tényező, ahogy az sem, hogy az intézmény javuló vagy romló trend után került a vezetése alá. Az általuk vizsgált 17 mintakórházból hatnál figyeltek meg kedvező menedzsmenthatást, és csak egynél mutatkozott romló tendencia, további hatnál találták emiatt vizsgálandónak a vezetőség felelősségét, másik öt intézménynél pedig a javuló tendencia miatt mérnék fel az irányítást.

Ivády Vilmos

Külső okok 

A szakember összegezte: jelenleg ott tart a helyzet, hogy a 200 milliárdos éves hiányból 160 milliárd az alábbi külső okok következménye:

• általános alulfinanszírozottság (átlagköltséget nem követő finanszírozás),
• szakmák eltérő finanszírozottsága (még mindig vannak nyereséges szakmák),
• üzemméreti hatások (a kis üzemméret drágább),
• infrastrukturális hatások (a probléma átkerült a KEF-hez),
• egészségügyi dolgozók korösszetétele, szolgálati elismerések.

A szakember szerint mindig lesznek olyan intézmények, amelyek az átlagköltségen alul vagy felül teljesítenek, például az eltérő emberi munkateljesítmények miatt. Ivády Vilmos kiemelte: az adatokból az következik, hogy a béremelések ebben a kérdésben nem hatottak ösztönzőleg. „Ugyanarra a kapacitásra hordunk rá 8-10 százalékkal kevesebb beteget, mint a 2019-es évben” – mondta.

Tartozás mindig lesz

„Nullára nem lehet csökkenteni az adósságokat, ami nem is feltétlenül cél. A racionalizálással nem biztos, hogy jobb helyzet áll elő” – húzta alá, magyarázatként hozzáfűzve: érthető módon a kormány garanciát kérne arra, hogy a megelőlegezett finanszírozással nem állhat elő az a helyzet, hogy a megemelt források ellenére év végén konszolidációra szorulnának az intézmények.

A nagykereskedők ilyen helyzetben nem szeretnek szállítani, alig jutunk gyógyszerhez, sokan előrefizetést kérnek. Az utólagos adósságrendezés folyamatosan pályán tartja a kórházakat. A menedzsmentnek kisebb szerepe van a kiszolgáltatott gazdálkodásban, aminél az jelenti az alapproblémát, hogy nincs az értékén finanszírozva a rendszer

‒ említette a Magyar Kórházszövetség elnöke, Velkey György. Sinkó Eszter a Magyar Egészséggazdasági Menedzsment Társaság (MEMT) elnökhelyettese elmondta,

2010 óta a kórházi adósságok növekedésének üteme megduplázódott, miközben az állam az egészségügyre mindössze a GDP 4,4 százalékát költi, ami jelentősen elmarad az uniós 7,7 százalékos átlagtól.

A szakközgazdász hozzátette, hogy a többletfinanszírozás biztosításához a kormány folyamatosan vár az uniós forrásokra.

Megoldási kísérletek

Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász arra is kitért, hogy adósságmenedzsment-program került megtárgyalásra, amelyben tizenöt kiemelt adós kórház kezelésére külön figyelmet, eszközt fordítanak. Ennek kapcsán a NEAK-főigazgató, Kiss Zsolt elmondta, hogy jelenleg is folyik az adatgyűjtés a tényleges ráfordításról, amihez 10 pilotkórházat kérnek fel az együttműködésre. Az ebből szerzett tapasztalatokat 2025-re teljes rendszerré szeretnék kiterjeszteni – az állandó kódkarbantartás mellett. Hozzátette: az is fontos lenne, hogy a technológiai változások is integrálódjanak, amihez szükséges az erre alkalmas szereplők meghatározása. A menedzsmenthatás tapasztalatai szerint nem elhanyagolható a jelentősége, ugyanolyan cikkszámú eszközöknél hasonló méretű és kapacitású intézményekben 2-3-szoros különbségek vannak.

Bidló Judit, az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár is azon az állásponton volt a konferencián, hogy a kórházigazgatók felelősségét újra kell gondolni. „Az intézményi adósságállomány kialakulása hatáskörükbe tartozik” – szögezte le.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke is erről beszélt, Ivády Vilmos előadására reflektálva úgy fogalmazott, hogy az üzemméret kialakítása, a HR-szempontok inkább belső, vezetőségi hatáskör. Ugyanakkor úgy véli, inkább iránymutatást kellene adni a menedzsment számára, mintsem negatív értékelést.

A vezetőknek be kellene mutatniuk, milyen módszerekkel kerülhetik el a veszteséges gazdálkodást. A 2024-es adatok egy pilotra lesznek elegendők, nagyjából 2026 április-májusára lesznek rendszerre lefordítható adatok

‒ fogalmazott. Dózsa Csaba egészséggazdasági elemző hangsúlyozta, az igazán fejlett kórházak üzemeltetése az említett 200 milliárdot jóval meghaladó, 300-350 milliárd forintba kerül. „Például több 10 milliárd forint karbantartási és eszközamortizációs költség hiányzik a konszolidációból, amit ebből adódóan minden kórház tologat maga előtt” – részletezte.

„Kevesebb beteg, kisebb adósság”

Velkey György szerint az adósságállomány meghatározza az ellátás minőségét, „amire nincsenek jó diagnosztikáink, a visszajelzések alapján a minőségi mutatók gyengék”. A menedzsment pénzügyileg a rendszer, a kollégák, valamint az ellátás minőségét illetően a betegek felé is eladósodott.

A hármas dilemmából a másodikról nagyon keveset beszélünk, kialakulhat adósságmentes kórház úgy, hogy a betegellátás minősége alacsony, ennek a vége pedig az lesz, hogy a kórházat otthagyják a betegek

‒ húzta alá a Kórházszövetség elnöke. Ivády Vilmos szerint a jelenlegi rendszerben borítékolható az elszálló adósságállomány, ugyanis az átlagfinanszírozás korábbi időszakhoz viszonyított, az inflációt és egyéb kedvezőtlen gazdasági körülményeket nem veszi figyelembe, ami nagyjából 100-120 milliárd forintos különbséget jelent. Ilyen viszonyok között egy dologgal lehet spórolni: a számítások alapján kevesebb beteg ellátásával kisebb tartozás keletkezik – jegyezte meg.

Sinkó Eszter az elhangzottakat összegezve rámutatott: a tervezett állami konszolidáció és a szakemberek által említett szükséges források között 100-200 milliárd forint eltérés van.

(Borítókép: Frank Molter / picture alliance / Getty Images)