Még sosem volt annyira kegyetlen a Star Wars, mint most
A Star Wars: Az akolitus szinte attól a perctől kezdve kapta a savat a nézőközönségtől, hogy június 5-én közzétették az évad első részeit a Disney+-on, pedig ha valaki elég nyitottan állt hozzá és nem minden áron a woke-ot próbálta belemagyarázni a produkcióba, jól láthatta, hogy a készítő, Leslye Headland és csapata valami olyasmivel próbálkozott, ami precedens nélküli a messzi-messzi galaxisban. Egy, a Star Wars-világba helyezett krimivel, amelyben a Sol-mester (Lee Jung-jae) által vezetett, ereje teljében lévő jedik titokzatos rendbontók miatt kezdtek bolygókon átívelő nyomozásba.
A sorozatnak megvoltak azért a gyengeségei, a díszletek elég átlagdisney-sek lettek, és a párbeszédek is itt-ott billegtek, ugyanakkor a június 26-án debütált ötödik epizódra a feszültség és a konfliktus olyan szintre eszkalálódott, hogy azt mondhatjuk, ekkora vérengzést a George Lucas-univerzumban a 66-os parancs végrehajtása óta nem láttunk, amikor a Császár szavára jediket mészároltak halomra.
a Star Wars: Az akolitus most ennél az orvul elkövetett merényletnél is messzebbre merészkedik, amikor a kegyetlenkedésről van szó.
Az ötödik rész ugyebár ott veszi kezdetét, hogy a Sol mellett felsorakozó jedik, a Dafne Keen-féle Jecki, Charlie Barnett Yordja és a rend közelébe újfent odakerülő ikerpáros, Osha és Mae (Amandla Stenberg) egyik pillanatról a másikra kénytelenek farkasszemet nézni egy vörös fénykardos ismeretlennel. Egy igen hajmeresztő alakkal, akinek a megalkotásakor a dizájnerek még a 100 százaléknál is többet beleraktak a munkájukba, elvégre a sith-nek tűnő figura hangtorzítós sisakja olyan rémálomba illő eszköz, melyben mintha keresztezték volna Darth Vader és Kylo Ren tökfedőit, horrorfilmes körítésben.
Az, amit Mae mestere ebben a felvonásban lerendez, tényleg rémisztő, amellett, hogy a karaktert emlékezetes külsővel ruházták fel, a harcmodorát illetően is valami olyan, állatias és kaotikus küzdőmodort villant fel karakter, amit ugyancsak azóta meg se közelített a Star Wars, hogy a leplezett Palpatine egy Erő-sikollyal rávetette magát Mace Windura és az őt letartóztatni készülő jedikre. Hasonlóan hátborzongató, amit Az akolitus sith-je felmutat, és a kaszkadőrcsapat remekül állítja szembe az ő harci stílusát Sol-mesterék visszafogott, higgadtabb stílusával.
Ez utóbbi tényező eredménye, hogy a Star Wars: Az akolitus legfrissebb felvonásában úgy hullanak a főszereplők, a jófiúk, mint a legyek. Van, akit a főgonosz szabályosan kilyuggat a fénykardjával,
és arra se voltam igazából felkészülve, hogy majd pont a Disney+-on látom, ahogy egy jedinek nemes egyszerűséggel eltörik a nyakát.
A sorozat készítője, Leslye Headland azon a kerekasztalos beszélgetésen, amelyen az Index is részt vett, úgy nyilatkozott, ebben a sorozatban odafigyelnek arra, hogy a Legendák rajongói is kapjanak olyan elemeket, amiket a kánonban eddig nem láthattunk. A showrunner nem füllentett, amikor ezt mondta, hiszen a sith-főgonosz révén, aki egyébként egészen trükkös módszereket is bevetve nyírja kifelé a jediket, tiszteletét teszi a Star Wars: Az akolitusban a „cortosis” névre keresztelt, iszonyatosan ritka fém is, amelynek az a különleges tulajdonsága, hogy csak úgy szívja magába az energiát, például az fénypallosokét, ami valljuk be, nem jön rosszul, ha jedik ellen küzd az ember.
A Star Wars: Az akolitus a kezdetek kezdetén némiképp csalódást okozott azzal, nekem legalábbis, hogy ahelyett, hogy a sith-ek szemszögéből mesélne, már megint egy olyan sorozatot kaptunk általa, amely a jedi-rendre összpontosít. Most ezzel a vérengzős, horrorisztikus epizóddal Headlandék köszörültek egy picit a csorbán, elvégre a sith-misztikum annyit haladt előre, amit korábban egy-egy mozifilmes trilógia alatt se tette, többek közt azt is megtudtuk, hogy milyen pozíciót takarhat pontosan az akolitusé a sötét Erő-használók rendjében.
Erre, mármint az univerzum bővítésére, a misztikum mélyítésére, a Skywalkerek mellőzésére, és a Legendákban működő elemekre való erősebb támaszkodásra lett volna szükség az eddigi Star Wars-sorozatokban is, Az akolitus az Obi-Wan Kenobihoz képest jóval több újdonságot tartalmaz, emiatt pedig sokkal izgalmasabb néznivaló. Főleg, amikor olyan epizódokat hoz, mint ez, hiába emlékeztet a sorozat még mindig egy hosszúra vágott filmre, végre a látványos fénykardozás mellett idézhető megszólalásokat, gyomrossal felérő párbeszédeket kaptunk. Egy Star Wars-tartalomtól, főleg napjainkban ritkaság az ilyesmi.
9/10
A Star Wars: Az akolitus a Disney+-on nézhető meg, szinkronnal és magyar felirattal.