Európa legnagyobb füstös szobájában újraindul az Unió csúcsvezetőiről szóló alkudozás
Európa legnagyobb füstös szobájában újraindul az Unió csúcsvezetőiről szóló alkudozás
- Másodszor ülnek össze az uniós állam- és kormányfők, hogy kiválasszák az EU-s intézmények vezetőit.
- A három nagy európai pártcsalád már megegyezett a nevekről, de Giorgia Meloni még bekavarhat.
- És természetesen Orbán Viktor is próbálkozik majd.
- Ennek ellenére óriási meglepetés lenne, ha nem Ursula von der Leyent jelölnék az Európai Bizottság élére.
Az európai uniós politika legizgalmasabb része az intézményi vezetők kiválasztása körüli alkudozás. Az uniós állam- és kormányfők minden EP-választás után őrült hatalmi játszmázásba kezdenek. A politikusok célja, hogy olyan kompromisszumot kössenek, ami előnyös az Unió szempontjából, de közben otthon is sikerként adható el.
A vezető-casting a legutóbbi alkalommal több drámai fordulatot is vett. A csúcsjelölti rendszer alapján eredetileg a 2019-es EP-választást megnyerő Európai Néppárt jelöltjének járt volna az Európai Bizottság elnöki posztja. A német Manfred Webert azonban a Visegrádi Négyek segítségével villámgyorsan megfúrta Emmanuel Macron francia elnök.
Ezután pár napig úgy nézett ki, hogy a szocialisták holland csúcsjelöltje, Frans Timmermans lehet a befutó, végül azonban az előzetesen senki által sem tippelt német védelmi minisztert, Ursula von der Leyent szavazta meg az Európai Tanács. A folyamat több hétig tartott, és bár a politikusok számos alkalommal külön is egyeztettek, végül csak egy második körös, maratoni, három napig tartó EU-csúcson tudtak megállapodni.
Simának tűnt
Előzetesen úgy nézett ki, hogy idén nem lesz ennyire nehézkes a folyamat. Bár a szélsőjobboldali pártok erősödtek, a liberálisok és a zöldek pedig gyengültek az EP-választáson, az erőviszonyok nem alakultak át gyökeresen. A választást magabiztosan nyerte meg a Néppárt, ez pedig csúcsjelöltjének, von der Leyennek az esélyeit is javította.
A német politikusnak Macron pártjának visszaesése is jól jött. Az EP-választás előtt a meghatározó uniós politikusok közül a francia elnök volt az egyedüli, aki nem állt teljes mellszélességgel von der Leyen újraválasztása mögött. Macron meg is szellőztette a volt olasz miniszterelnök, Mario Draghi nevét. Azonban a katasztrofális EP-választási eredmény után az elnöknek újra a belpolitika irányába kellett fordulnia, a nemzetgyűlés feloszlatása miatti időközi parlamenti választás lett az első számú prioritása.
Nem sokkal az EP-választás után ki is szivárgott az uniós vezetők várható névsora. Von der Leyen (Bizottság) mellett a portugál António Costa (Tanács), az észt Kaja Kallas (külügyi- és biztonságpolitikai főképviselő) és a máltai Roberta Metsola (Parlament) szerepelt a listán.
Sokan arra számítottak, hogy az uniós állam- és kormányfők már június 17-én megállapodnak a témában. A nem hivatalos tanácsi munkavacsorán azonban elmaradt a döntés. Charles Michel, a Tanács elnöke a találkozó után arról beszélt, hogy az álláspontok közeledéséhez további egyeztetésekre lesz szükség. Macron pedig azt mondta, közel a megállapodás, de a döntésnek még érnie kell.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont június 25-én már arról írt, hogy a három nagy európai pártcsalád megállapodott az uniós csúcsvezetők személyében. A döntést a Néppárt részéről Kiriakosz Mitszotakisz görög- és Donald Tusk lengyel miniszterelnök, a szocialisták oldaláról Olaf Scholz német kancellár és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, míg a liberálisok képviseletében Macron és Mark Rutte ügyvezető holland miniszterelnök hozta meg. Az alkuból azonban kimaradt Giorgia Meloni olasz miniszterelnök.