Interjú Gere Andreával

Andrea neve nem csak a híres villányi Gere Pincészet miatt csenghet számodra is ismerősen, de immár egy fantasztikus kozmetikai márka, az Andrea Gere Skin Care kapcsán is, amelynek ő volt a megálmodója. Andreával családi örökségről, elhivatottságról, értékrendről, a szőlőben rejlő lehetőségekről és persze egy kicsit a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.

– Melyek voltak gyermekkorod legmeghatározóbb élményei, megtapasztalásai, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy azzá válj, aki most vagy és ahogyan gondolkozol a világról?

– Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb megtapasztalása a nagycsaládos lét. Rengeteget köszönhetek a szüleimnek, nagyszüleimnek, a köztünk lévő kötődések a mai napig elszakíthatatlanok. Mi a nagycsaládnak nem az olaszos verzióját képviseljük, sváb leszármazottként ránk inkább a németes „vonalasság” jellemző: végtelenül pedánsak és maximalisták vagyunk, szeretjük a rendet, a rendezettséget. Értékrendben a nagyszüleimtől mindkét ágról más útravalót kaptam: az édesanyámék nagyon szorgalmas, becsületes, kétkezi parasztemberek voltak, akiktől az alapvető emberi értékeket, a munkához való hozzáállást, a családi összetartást tanultam. Az apai nagymamámnak rendkívüli szépérzéke volt, szerette a művészetet és a szépség iránti érdeklődésemet tőle örököltem. Az apukám ágán igazán nagy, kiterjedt, és összetartó családunk van. Minden évben szeptemberben összegyűlik a família, nagyjából ötvenen, és együtt szüretelünk. Ez az esemény mindannyiunk számára nagyon fontos, a szőlő összeköt bennünket.

– Honnan indult a borral és a szőlővel való kapcsolódás a szüleidnél?

– A szőlővel és borral való kapcsolódás mindkét családnál több generációra visszamenőleg megvan, de édesapám felmenőinél volt egy törés, azon az ágon két generáció teljesen abbahagyta a borkészítést, míg édesanyáméknál ez folyamatos volt és én immár a hetedik borász generációt képviselem. Az apukám édesanyám révén lépett újra kapcsolatba a szőlőműveléssel és a borászattal. Amikor összeházasodtak, nászajándékba kaptak Wéber nagypapától egy kis területet, és apukám abban az évben kezdett el azon gondolkozni, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkozni a szőlővel, amikor én megszülettem. Így én már a szőlősorok között nőhettem fel, az unokatestvéreimmel együtt. Persze a szőlőbe menetel nem mindig tartozott a kedvenc elfoglaltságaink közé, olykor el kellett húzni előttünk a mézesmadzagot – például, hogy utána elmegyünk a Balatonhoz vagy a Harkányi fürdőbe – ahhoz, hogy kimenjünk. De sváb családként előbb mindig el kellett végezni a munkát, és csak utána jöhetett a szórakozás. Nekünk már gyerekként ki kellett menni a szőlőbe kacsolni, kézzel palackozni, címkézni – akkoriban még minden manufakturális körülmények között zajlott a garázsunkban.

Interjú Gere Andreával

– Nem ment el a kedved gyerekként a szőlészettől, borászattól a sok feladat láttán?

– Ma már nagyon hálás vagyok ezekért a feladatokért – én így tanultam meg, hogy alázattal kell hozzáállni a hétköznapi teendőkhöz. És még ha nem is nagy feladatokat bíztak ránk, így érezhettünk rá a munka ízére és megtapasztalhattuk a felelősséget, ami vele együtt járt. Lépésről lépésre tanultam bele a szőlőművelésbe, a borászatba és ma már értékként tekintek arra, hogy a kezdetektől beleláthattam az egészbe, így mindig tudtam, mennyi munka van mögötte. Szerintem fontos, hogy az ember lássa a kezdeti lépéseket. Amikor még minden nagyon piciben megy. Látni, hogy a szülők mennyi erőfeszítést tettek bele, honnan indult, és hova nőtte ki magát a vállalkozás. A fiaimnak nehezebb lesz ezt megérteni, mert ők ezt a sok apró lépést már nem láthatják.

– Hogyan találtad meg az utat, ami a szépségmárkád, az Andrea Gere Skin Care létrehozásáig vezetett? Mikor fogalmazódott meg a fejedben a márka ötlete és hogyan kezdted el felépíteni azt?

– 2008-ban nyitott meg a szállodánk saját wellness részleggel, testkezelésekkel, masszázzsal és kozmetikával. Kerestük, hogyan tudnánk valami egyedit adni a vendégeinknek, ami egyben rólunk is szól. Aztán egyszer Spanyolországban nyaraltunk, ahol egy pincészet gyönyörű szállodájában laktunk, és ott első látásra beleszerettünk azokba a szőlőalapú kozmetikumokba, amiket ott használtak. Azonnal tudtam, hogy nekünk is erre van szükségünk.

A tudósok már régebben felfigyeltek arra, mennyi értékes anyag, antioxidáns rejlik a szőlőmagban, ezért mi is elkezdtünk gondolkodni azon, mi lenne, ha feldolgoznánk. Először egy céget bíztunk meg ezzel, de mivel nem voltunk teljesen elégedettek, kifejlesztettük a saját technológiánkat, amivel a szőlőmagot olyan mikronszemcsékre tudjuk őrölni, hogy a szervezet könnyen tudja hasznosítani. Így már lehetett kapni nálunk Gere szőlőmagolajat és mikroőrleményt is, amiben nemcsak a szőlőmag, hanem annak a héja is benne van.

Az olajat és az őrleményt pedig elkezdtük használni a Spa részlegünkön: az olajat a testkezelésekhez, a masszázsokhoz, az őrleményt a peelingekhez. Egyre több pozitív visszajelzést kaptunk a vendégeinktől, a hölgyek annyira imádták a hatását, hogy haza is akartak vinni belőle, csakhogy akkor az még nem volt olyan kiszerelésben, mert ezek a termékek helyben készültek. Így az igényt a vendégek generálták, ezáltal indult el egy gondolat bennünk. A végén Svájcban kötöttünk ki, ahol a bérfejlesztésnek komoly szakmai háttere van és meg is találtuk azokat a szakembereket, akikkel megállapodtunk abban, hogy ők megcsinálják a fejlesztést. A cél az volt, hogy egy, a napi szépségápolási rutint lefedő, 5 termékből álló családot hozzunk létre, amelyek alappillérét a Gere organikus szőlőmagolaj kivonat és a kékszőlő-őssejtek adják, amelyeket különleges hatóanyag-komplexekkel egészítettünk ki. Nem akartunk túl széles kozmetikai palettát, hiszen nekünk nem ez a fő profilunk, viszont úgy gondoltuk, és az idő bennünket igazolt, hogy a kozmetikai márkánk nagyon szépen kiegészíti a szőlős-boros vonalat. A szépségápolási márka létrehozásának minden egyes szakaszát nagyon élveztem, már csak azért is, mert általa meg tudott jelenni az életemben egy finom, nőies vonal, fantasztikus női energiákat hozva a mindennapjaimba.

– A családod is támogatta a szőlőre épülő kozmetikai márka ötletét?

– A férjem és az édesapám is teljes mellszélességgel mellettem állt. Kristóf nagy fantáziát látott benne és talán még több energiát fektetett a márka létrehozásába és felépítésébe, mint én. A kezdő lökést is ő adta meg és ő bátorított, hogy vágjunk bele minél előbb. Apukám mindig is úttörő típusú, innovatív ember volt, aki ha valamiben értéket látott, odaállt mellé, márpedig a szőlőben, a szőlőmagban, ő is tudta – hiszen együtt olvastuk a tudományos publikációkat –, hogy hatalmas érték és potenciál rejlik. És amikor elkezdtünk szőlőmagőrleményt és szőlőmagolajat előállítani, mi magunk is készítettünk kutatásokat, és azokból egyértelműen kiderültek a pozitív hatások. Így az apukám is bátorított, hogy vágjak bele, pedig nem egy kis beruházásról volt szó.

– Egy olyan családba, mint a tiétek, a férjednek több szempontból is nehéz lehetett a beilleszkedés.

– Mindig is tudtam, hogy aki az én párom lesz, annak el kell fogadnia, hogy én ide tartozom és olyan társat kellett találnom, aki be tud kapcsolódni a történetünkbe, hiszen az egyértelmű volt, hogy én innen nem fogok eljönni, ezt az örökséget viszem tovább. Kristóf beilleszkedése valóban sok szempontból nem tűnt túl egyszerűnek, hiszen nálunk nemcsak a családi kötelékek voltak erősek, de bennünket a munka is összekötött. Ráadásul Kristóf is domináns alkat, úgyhogy meg kellett találnunk a balanszot. Ám egymás kölcsönös tisztelete és az, hogy szerettük egymást, átsegített bennünket a rögösebb szakaszokon.

És szerencsém van, mert nem csak a férjem, de az édesapám is fantasztikus ember, aki mindig is szabad kezet adott nekünk a terveink megvalósításához, mindig meghallgatta az ötleteinket és adott a véleményünkre. Mi pedig mindig is tiszteltük, amit ők édesanyámmal létrehoztak, hiszen a Gere Pincészet elsősorban az ő munkájuk gyümölcse. Szerencsére a férjem is olyan családból érkezett, amelyben a gasztronómia, a bor mindig is fontos szerepet töltött be. Édesapja, dr. Csizmadia András számtalan könyvet publikált már és iskolája is van, ahol a borkultúra világába vezeti be a tanulni vágyókat. Így a férjem számára ez a világ egyáltalán nem volt ismeretlen és ez nagyszerű alapot adott a kapcsolatunknak. Megismerkedésünk előtt érkezett haza hosszabb külföldi tartózkodás után és látott abban perspektívát, hogy velünk dolgozzon. A férjem a kezdetektől fogva nagyon tisztelte az apukámat és tanulni szeretett volna tőle. Ez a hozzáállás pedig nagyban segítette azt, hogy zökkenőmentes legyen a beilleszkedése a családunkba. Most pedig, miután tavaly év végén édesapám bejelentette a visszavonulását, a férjemmel együtt irányítjuk a céget. Biztosan nem lehetett számára egyszerű férfiként belecsöppenni egy olyan család életébe, mint amilyenek mi vagyunk, de szerencsére a történetünk jól alakult, és minden tiszteletem a férjemé, aki becsülettel végigcsinálta.

– 2020 egy újabb fontos mérföldkő volt az életetekben: megszületett az első gyermeketek. Nem féltél attól, hogy a születésével kimaradsz a fontos eseményekből és hátra kell hagynod azt az életet, amelyet olyan gondos munkával építettél fel?

– Kisgyermek korom óta a család a legfontosabb érték számomra, mióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy anya legyek. Ezért eszembe sem jutott, hogy a gyermekvállalással bármiről le kellene mondanom. Nagyon régóta szerettem volna kisbabát, de csak 2020-ban érkezett el az idő, hogy meg is valósuljon ez a vágyam. Egy pillanatig sem tartottam tőle, hogy lemaradnék valamiről, hiszen már akkor is nagyszerű kollégáim voltak, akik át tudták venni tőlem a feladatokat. És bár a covidnak senki sem örült, nekem pont jókor jött: 2020 januárjában született meg az első gyermekünk és márciusban ütött be a pandémia, azzal együtt pedig a lezárások. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan teljességében élhettem meg az anyaságot, amilyen megadatott és hogy az egész családot ott tudhattam magam körül.

– És most térjünk át egy kérdés erejéig a jövőre: mit szeretnél látni tíz múlva az életedben?

– Ebben a gyorsan változó világban, amelyben sokszor azt sem lehet tudni, egy éven belül milyen változásokra számíthatunk, ez igencsak fogós kérdés. Egy biztos, továbbra is értéket, értékeset szeretnék teremteni, ahogy eddig is tettem és úgy szeretnék élni, ahogy most: a családommal, boldogságban és tevékenyen. Szeretném, ha tíz év múlva is azt tudnám mondani, hogy egy olyan céget vezetünk a férjemmel, amely állja a világ változásait, és amelyet büszkén adhatunk majd tovább a gyermekeinknek, mert az idő- és értékálló. Persze tíz év múlva a kisfiaim, akik most 2 és 4 évesek, még mindig kicsik lesznek, de mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a borászat számukra is legalább akkora szerelem legyen, mint amekkora a nagyszüleik és a szüleik számára volt. Reméljük, majd bennük is megszületik a vágy, hogy folytatva a többgenerációs hagyományt, ők is ezzel foglalkozzanak.