Gyalázatos bíró, rózsaszín „németek”, elviselhetetlen sötétség – a kormánymédia elegáns reakciói a szerdai vereség után

Soros György és Brüsszel kifújhatja magát, a háborúpártiak is szusszanhatnak, Gyurcsány meg elszöszmötölhet a törpepárttá vált DK-val és a kérdéseivel – van új ellenség a nap alatt. A kormánymédia a németektől elszenvedett 2-0-s vereség után olyan koncentrált támadást indított a meccs holland játékvezetője, Danny Makkelie ellen, mintha egy helyről irányítanák a kormánymédia lapjait, mondom, mintha. Olyan támadást, hogy Mark Rutte legyen a talpán, aki ebből kimossa – mármint nem a két héttel ezelőtti Orbán-féle „Rutte úrnál rosszabb hírű ember a nyugati politikusok közül nincs Magyarországon” Mark Rutte, hanem az új, Orbán támogatta Mark Rutte.

Szóval mit tudhatnak meg Makkeliéről és a német meccsről a kormánymédia (az Origo és a Magyar Nemzet) olvasói? Ha röviden akarjuk összefoglalni, ő az az ember,

• aki Marco Rossi szerint a meccs leggyengébb embere volt – és ha ezt a vesztes csapat szövetségi kapitánya mondja, nehogy már ne higgyük el;
• aki a dortmundi Matthias Sammer szerint „nagyon-nagyon arrogáns ember”, és mivel ezt egy olyan meccs után mondta, amin a dortmundiak kiestek, nehogy már neki se higgyük el;
• akiről maga José Mourinho mondta korábban, hogy megadott egy jogtalan tizenegyest, ami után szerinte Makkelie biztosan nem alszik majd jól;
• akiről egy holland újság is azt írta a német-magyar közben, hogy szégyenteljes teljesítményt nyújt;

a német sportsajtó vagy hallgatott az első gól előtti esetről vagy nagy bölcsességekkel próbálta elkenni a történteket (például azzal, amit az érintett Gündogan mondott, hogy ha a Premier Ligában, ahol ő játszik évek óta, lefújnának egy ilyet, mindenki fetrengene a földön a röhögéstől);

• aki miatt a németek is őrjöngtek, amikor kiderült, hogy ő lesz a játékvezető.

Mármint a „németek”, hát érted, kedves olvasó, a rózsaszín mezes németek, akik Ilkay Gündogan és Jamal Musiala góljaival nyertek, hát ki akarna ilyen németek honfitársa lenni, a Mandiner szerzője biztosan nem, de szerencséjére nem is az, így inkább örvendezhet fontosabb csaták másfajta győzelmein, például azon, hogy

„Ahogy Trianon, majd később a szovjet megszállás, különösen a régi dicsőségek fényében elviselhetetlen sötétséget hozott a magyar história egére, úgy a kommunista diktatúra alóli felszabadulás, sőt a baloldal visszatérési kísérleteinek örömteli megakadályozása a tisztuló égboltot sugallja”.

No de egyébként mik voltak a játékvezető fő bűnei? Az első az, hogy megadta Gündogan gólját, miközben egy nemzet láthatta, hogy előtte Orbánt a német fellökte, eltiporta, földdel tette egyenlővé, ippont érő dobással semmisítette meg, vele a futball teljes szabálykönyvét is megtaposta a magyar kapu előtt.

Sajnos a világ sportsajtója a Guardiantől a Marcán át argentin és brazil sportlapokig csak Orbán labdavesztését, rosszabb esetben színészkedését látta, ahogyan – és ezt a kormánymédia elfelejti megemlíteni – az esetet visszanéző VAR sem talált kifogásolnivalót. Sőt, még békepárti barátaink, az orosz sportsajtó is arról írt, hogy a magyar válogatott védekezésének gyenge láncszeme volt Orbán, aki „ elesett egy Gündogannal vívott párharc után”, így született az első német gól, amit a VAR is jóváhagyott.

A másik probléma Emre Can tizenhatoson belül esetleges kezezése a 90. percben, már 2-0-nál. A magyar kormány- és sportsajtó szerint az eset egyértelmű tizenegyes volt, a német védekező középpályás a kezével ért a labdához, ami irányt is változtatott, a játékvezető, ez a hétmérföldes gyalázatos gazember, minden magyar kínok okozója, ez a háborúpárti holland viszont továbbot intett. Azt, hogy ezt az esetet is megnézte, és ezt a döntést is jóváhagyta a videóbíró, szintén nem tartják fontosnak megemlíteni.

Az Eb-n két meccs után nulla ponttal utolsó helyen áll a magyar válogatott („Kétségkívül csalódás, hiszen ennél merészebb álmaink voltak, de hát, ha már az álmok sem merészek, ugyan hová jutnánk”), de ha nagyon megveri a Svájccal tegnap 1-1-et játszott a skótokat az utolsó körben, még csoportharmadikként továbbjuthat. Úgyhogy szeressük egymást, legalább mi, magyarok, mert

„nem volna szerencsés a játékosok ellen fordulni (akik egyébként a rossz rajt után ezúttal olykor felidézték a szebb időket), a szeretet és az összefogás bajban is fontosabb, mint egy esetleges sikereket kísérő rossz hangulat vagy nyafogás”.