A bírósági végrehajtás helyzetét is másként látja Orbán Viktor és Magyar Péter
A bírósági végrehajtás helyzetét is másként látja Orbán Viktor és Magyar Péter
A bírósági végrehajtás kérdésében is más-más álláspontot képvisel a miniszterelnök és a legnagyobb ellenzéki párt vezetője. Orbán Viktor szerint ugyanis nem működésképes a végrehajtást nonprofit módon végezni, míg Magyar Péter úgy látja, hogy a végrehajtás nem lehet profitorientált. Van-e értelme újra államosítani a bírósági végrehajtást?
A 2020-as évek elején úgy nézett ki, hogy az igazságszolgáltatás állatorvosi lova, a bírósági végrehajtás egyenesbe juthat, és végre elkerülik a nagyobb balhék. A Schadl–Völner-per azonban alapjaiban rázta meg a végrehajtási rendszert.
A Fővárosi Törvényszék előtt folyó korrupciós per huszonkét vádlottjából az elsőrendű éppen a kar elnöke, Schadl György, aki csak az eljárás megkezdése után mondott le tisztségéről. Az első három előkészítő ülésen a huszonkét vádlott nyilatkozott arról, lemond-e a tárgyalásról, és elfogadja-e az ügyészség javaslatát. Tíz vádlott – köztük hat bírósági végrehajtó – döntött úgy, hogy beismeri bűnösségét. A bíróság rájuk másfél és két év közötti, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, a korábbi bírósági végrehajtókat öt évre eltiltotta a végrehajtói munkától, kettejük esetében pedig vagyonelkobzást is elrendelt.
A per árnyékában, tavaly májusban tartotta meg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar a „Schadl utáni idők” tisztújító közgyűlését. Az új elnök Lupkovics Beáta lett, akinek az ellenzéki sajtó alig egyéves végrehajtói karrierjén túl szemére vetette, hogy Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter évfolyamtársa volt.nEgyébként az öttagú elnökségből ketten – Kovássy Szabolcs és Papp Gábor – tagjai voltak a korábbi elnökségnek is.
Profit, nonprofit
Évente mintegy háromszázezer végrehajtási ügy indul, de ezeknek alig felében sikerül behajtani a követeléseket. A szakemberek szerint a jelenlegi súlyos helyzet a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokkal függ össze. Jelentősen nőtt a gazdasági életben részt vevő gazdálkodó szervezetek és személyek, illetőleg az általuk kötött jogügyletek, az ezekből eredő vitás ügyek száma. Ezzel a hatalmas ügyforgalommal hivatalos adatok szerint jelenleg 200 önálló bírósági végrehajtó foglalkozik, továbbá 277 végrehajtó-helyettes és 477 végrehajtójelölt.
Hogy merre tovább?
A bírósági végrehajtás helyzetéről Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb tavaly áprilisban beszélt az Országgyűlésben, amikor Toroczkai László (Mi Hazánk) a Schadl–Völner-ügyről kérdezte. Az ellenzéki politikus egyrészt felvetette, hogy miért nem lehetne nonprofit módon üzemeltetni a végrehajtási szektort, másrészt megkérdezte, nem tart-e attól, hogy a Schadl-ügy ráég a kormányra. Orbán Viktor válaszában kifejtette: nagy baj, hogy állami vezetők visszaéltek a hatalmukkal, de ez az ügy csak azt bizonyítja, hogy mindenkire azonos jogok vonatkoznak. Ezt követően kijelentette:
Nem üdvözítő, nem életképes és nem működésképes a végrehajtást nonprofit módon végezni.
Szögesen ellentétesen látja a bírósági végrehajtás jövőjét Magyar Péter, a Tisza Párt alelnöke, aki a Mércének adott áprilisi interjújában úgy vélte, hogy a végrehajtás nem lehet profitorientált. Szerinte másképpen jár el egy olyan végrehajtó, aki saját maga érdekelt abban, hogy minél többet hajtson be, minél inkább kiszipolyozza az embereket, és másképpen egy állami végrehajtó, akinek ez nem feltétlenül érdeke, és tud méltányosan is eljárni.
Állami végrehajtók
A bírósági végrehajtók már dolgoztak állami alkalmazásban, mégpedig 1955-től 1995-ig. A második világháború után, a Rákosi-rendszerben több mint ötven olyan jogszabályt léptettek életbe, amelyek korlátozták, vagy kizárták a bírósági végrehajtást. Akkoriban abból indultak ki, hogy a magántulajdon egyébként is alacsonyabb rendű tulajdoni forma, ezért nem volt központi jelentősége a magántulajdon javára lefolytatandó eljárásoknak.
A szocializmus éveiben az egész végrehajtási szervezetet államosították, a végrehajtók állami alkalmazottá váltak.
A szocialista végrehajtási jog elsősorban a meggyőzés eszközével próbálta meg rávenni az adósokat a kötelezettségük teljesítésére.
A rendszerváltozás után azonban a bírósági végrehajtás helyzete tarthatatlanná vált, amit jól jelzett, hogy amíg 1992 végén 81 ezer végrehajtási ügy maradt folyamatban, 1993-ban a hátralék 128 ezerre, 1994-re 200 ezerre nőtt.
A Horn-kormány ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy új alapokra helyezze a végrehajtást: a bírósági végrehajtókból önálló vállalkozók lettek, akik a sikeres behajtásból származó jutalékért dolgoztak. A szisztéma nem volt teljesen új, hiszen 1881-től egészen 1955-ig így működtek a végrehajtók. Csakhogy az új törvény sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Kiderült, hogy a végrehajtói pálya nem eléggé vonzó, a meghirdetett háromszáz önálló bírósági végrehajtói helyből csak 165-re találtak jelentkezőt. Ezért fordulhatott elő az a képtelenség, hogy
Heves megye egyetlen bírósági végrehajtója 1995. január 1-jén több mint hatezer folyamatban lévő üggyel kezdte meg a munkáját.
A korrupció melegágya
A jogkereső polgároknak az okozta a legnagyobb megrázkódtatást, hogy durván megdrágult a végrehajtás. A költségeket (a munkadíj és a költségátalány felét) a végrehajtást kérőnek kellett megelőlegezni, amihez még hozzájött a végrehajtási illeték, azaz a teljes összeg egy százaléka, amit szintén a végrehajtást kérő előlegezett meg.
Az évek során nem sokat változott a rendszer. 2008-ban például mintegy 200 ezer végrehajtást kezdeményeztek, nagyjából 40 ezer ügyben valamilyen hiteltartozás miatt. Ebből 2600 esetben ingatlant (köztük 1500 lakás) vontak végrehajtás alá. 236 végződött kilakoltatással, a többség vagy rendezte tartozását, vagy egyéb módon állapodott meg hitelezőjével. Találóan állapította meg Magyar Fanni A bíróság művészete, avagy a végrehajtási eljárás felfüggesztésének esetei, különös tekintettel a méltányolható körülményekre című tanulmányában:
A végrehajtási eljárásokban [...] különösen nehéz eljárni és döntést hozni, hiszen az ügyiratok mögé nézve nagyon közelről látja a döntéshozó magát az embert, a sokszor kilátástalannak tűnő életkörülmények között, amikor a jogszabályi rendelkezés és az emberség határán mozogva kell eljárnia.
A 2010-es évek elején több tucat végrehajtó azért került a vádlottak padjára, mert jól szervezett akciókban, beépített licitálók közreműködésével adták-vették az ingatlanokat és az értékesebb ingóságokat. Ha valaki kinézett magának egy autót vagy egy lakást, akkor azt a végrehajtó nemegyszer a lehető legalacsonyabb kikiáltási áron hirdette meg, hogy a megrendelő elvigye és jóval magasabb áron értékesítse. A különbözeten osztoztak a felek. Az évek során a bírósági végrehajtás a korrupció melegágyává vált.
Közgyűlések luxuskivitelben
Durva kontraszt, de a kilakoltatásokból, gépjárművek lefoglalásából, adósságok behajtásából élő bírósági végrehajtókat tömörítő szervezet, a végrehajtói kamara a 2010-es évek első felében két kézzel szórta a pénzt. A kamara vezetése – változó összetételben – 2010 és 2015 között több mint negyven külföldi eseményen vett részt. Tizenkét útra családtagok is elutaztak, így például Fokvárosba, Kanadába, Skóciába, Franciaországba, Krétára és Ciprusra is.
A külföldi túrák mellett a kamara odafigyelt a közgyűlések méltó körülményeire is: 2010-ben Sárváron 33,5 milliót, 2011-ben Tapolcán 17,4 milliót, 2012-ben Siófokon 20,4 milliót, 2013-ban Újpesten 29,7 milliót költöttek rendezésre. 2014 októberében egy sárvári luxusszállodában tartották volna a soros összejövetelüket, ahol az sem jelentett akadályt, hogy a közgyűlés végül „technikai okok” miatt elmaradt. De ha már ott voltak, jól érezték magukat: a résztvevők saját címkézésű borral öblögették le a chilis-zöldséges garnélát és a marhabélszínt. A sárvári cech 38 milliót tett ki.
Kitörés a szürkezónából
Trócsányi László igazságügyi miniszter 2014-ben kapta feladatául a bírósági végrehajtás körüli rendteremtést. A 2015-ös reformcsomag vitájában elárulta:
Hivatalba lépésem óta igazságügyi miniszterként az egyik legfontosabb feladatomnak a bírósági végrehajtás reformját tekintettem. Mindvégig úgy éreztem, hogy a végrehajtói rendszerünk egyfajta szürkezónába került, szükség van e tevékenység átvilágítására és egy mindenki által elfogadható megoldás kidolgozására.
2014 októberében, húsz év után távozott a posztjáról a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke. Krejniker Miklós elmondása szerint azért mondott le, mert nem akart a szervezet előtti változások útjába állni. A sorozatos skandalumok miatt Trócsányi László 2015 végén kinevezte Szekér Juditot miniszteri biztosnak a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara mellé, és a korábbi, visszaélésekről és összefonódásokról szóló panaszok miatt a tárca megkezdte a kamara átvilágítását.
Az átvilágítók akárhová néztek, mindenütt szabálytalanságokba, törvénytelenségekbe ütköztek. A minisztérium ezért bejelentette, hogy büntetőfeljelentést tesz a végrehajtói kamaránál végzett audit alapján. Ezután keveseket lephetett meg, hogy a kormány javaslatára 2015. augusztus 31-ével
az Országgyűlés megszüntette a kamarát, hogy másnap megalakuljon a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar.
A kamara átvilágítása során az is kiderült, hogy az akkor nyilvántartott 193 végrehajtó felének legfeljebb érettségije van, és mindössze negyvenen rendelkeznek jogi végzettséggel. Ezzel szemben volt közöttük állattenyésztő, óvodapedagógus és könyvtáros is. Ezért az Igazságügyi Minisztérium előírta, hogy a bírósági végrehajtóknak 2022. december 31-ig jogi képesítést kell szerezniük.
A jogalkotók azóta is folyamatosan igazítanak a szabályokon. Így a több árverésen alapuló rendszert fő szabályként egyárveréses, de szakaszos lebonyolítás váltotta fel. A visszaélések visszaszorítása érdekében a lakóingatlanok árverésekor a vételi ajánlatnak az első szakaszban legalább a kikiáltási ár 90 százalékának, de a harmadikban is minimum 70 százaléknak megfelelő összegnek kell lennie.
(Borítókép: Papajcsik Péter / MTI)