Amit ma tudunk, holnap már nem lesz elég: így alakul át a munka világa

Jelentős átalakuláson megy keresztül a munkavégzés világa, ugyanis a technológia exponenciális fejlődése gyors alkalmazkodásra készteti a munkáltatókat és munkavállalókat egyaránt. A változás továbbra sem áll meg: hogy mi vár ránk a munkában a következő években, azt nagymértékben meghatározzák a technológia új vívmányai, a társadalmi–demográfiai kihívások, melyek által új munkahelyek jöhetnek létre, míg mások eltűnhetnek, illetve különféle skillek (készségek) kerülhetnek előtérbe.

Demográfiai változások

A fejlett gazdaságokban általános probléma a társadalom idősödése. Az ENSZ szerint a népesség idősödése visszafordíthatatlan globális tendencia. 2023-as előrejelzésük szerint a 65 éves vagy annál idősebb emberek száma világszerte több mint kétszeresére nő a következő közel 30 évben: a 2021-es 761 millióról 2050-re 1,6 milliárdra, vagyis míg 2021-ben minden tizedik ember volt 65 évnél idősebb, addig 2050-re világszinten 6-ból 1 ember tartozik majd az említett korosztályba. Mindeközben pedig várhatóan csökken világszinten a termékenységi ráta, egyre kevesebb gyermek fog születni. A népesség idősödése – egyéb fontos gazdasági következmények mellett – kihat a munkaerőpiaci folyamatokra is. Általánosságban, egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, míg egyre többen mennek el nyugdíjba, így csökken a munkaerőállomány, erősödik a munkaerőhiány, de beszélhetünk a szakképzettség- és tehetséghiányról egyaránt. E problémák az évek során felerősödhetnek a fejlett gazdaságokban, de a fejlődő régiókban is problémát okoznak. Az ENSZ előrejelzése szerint ugyanis várhatóan Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában és a Szaharától délre fekvő Afrikában fog a leggyorsabban növekedni az idősek száma a következő három évtizedben.

A munkaerőhiány következtében ráirányulhat a figyelem a munkaerőállomány azon csoportjaira, melyeket eddig kevésbé aknáztak ki az elmúlt években:

megnőhet a foglalkoztatottsága a fiatal munkavállalóknak (25 év alattiak), az idősebb korosztálynak, azon belül pedig a nyugdíjasok visszafoglalkoztatása fontos szempont lesz. Továbbá ráirányulhat a figyelem a kisgyermekes szülők (elsősorban az édesanyák) és a fogyatékkal élők foglalkoztatására.

Másrészt az automatizáció és digitalizáció is megoldást nyújthat a munkaerőhiányra, az üres álláshelyek betöltésére, az élő munkaerő kiváltására, kiegészítésére.

Technológiai változások

A technológiai fejlődés mindig is magával hozta a munkahelyek átalakulását (futószalag, internet, laptop, robotok stb.), de nem a csökkenését: „az elmúlt évtizedek során egymilliárddal bővült a munkahelyek száma világszerte, annak ellenére, hogy a technológiai fejlődés töretlenül zajlott". A modern kor előremutató találmányai, az automatizáció, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a big data és a felhőalapú számítástechnika is nagymértékben kihatnak a munkakeresletre, a munkahelyi elvárásokra és feladatokra. Az IMF 2023-as tanulmánya szerint jelenleg az összes üzleti vonatkozású feladat 34 százalékát gépek végzik, a fennmaradó 66 százalékot pedig emberek. Ugyanakkor

a vállalatok több mint 75 százaléka tervezi, hogy a következő öt évben alkalmazza a mesterséges intelligenciát, a big data és a felhőalapú számítástechnikát, és 2027-re várhatóan az üzleti feladatok 42 százaléka lesz automatizált.

Eltérő véleményeket olvashatunk, hogyan hatnak a technológiai vívmányok a munkahelyekre, mennyi szűnik meg általuk vagy jön éppen létre. Vannak veszélyeztetett munkafeladatok, munkakörök ugyan, de összességében

a munka inkább átalakul, mint megszűnik.

Ahogy korábbi elemzésünkben leírtuk, „a világon átlagosan ötből két munkahelyet is érinthet a mesterséges intelligencia alkalmazása. Miközben a robotizáció korábban az ismétlődő munkákat veszélyeztette, addig a mesterséges intelligencia már a komplexebb, kreatív feladatok elvégzésében is valamilyen formában helyettesíteni tudja, vagy legalábbis kiegészíti az emberi közreműködést”, és így magasabb hatékonyság felé vezet. Tehát nem ugyanazokat a feladatokat kell végezni, mint korábban, mivel „a mesterséges intelligencia egyfajta kiegészítésként majd a kezünk alá fog tudni dolgozni. A felszabaduló energiákat, valamint időt pedig magasabb hozzáadott értékű feladatok végzésére tudják majd fordítani a munkatársak.”

A technológia új vívmányai inkább kiegészítik a munkánkat, mint kiváltanák azt. „Az automatizálás kiválthatja az élő munkaerőt az ipari termelésben, de az ott felszabaduló munkaerőre fokozódó igény van az idősgondozásban, ahol viszont az élőmunka nem helyettesíthető a robotizációval". Továbbá segítséget nyújthat a mesterséges intelligencia a munkaerőhiány miatt „üressé vált állások betöltésében (például programozók, szoftverfejlesztők), de folyamatos tovább-, illetve átképzésére is szükség lesz, ráadásul a változás közepette újabb, korábban még nem létező munkák is létrejöhetnek”. Ezekről lesz szó a következő fejezetekben.

Munkakörök tűnhetnek el, míg mások megerősödnek

Az IMF várakozása szerint a legtöbb technológia munkahelyekre gyakorolt hatása a következő öt évben várhatóan nettó pozitív lesz. A munkahelyek számának növekedését várhatóan a big data elemzés, az éghajlatváltozással és a környezetgazdálkodással kapcsolatos technológiák, valamint a titkosítás és a kiberbiztonság segítheti leginkább elő.

Az átalakulás nyertesei, vagyis a bővülő szakmák az IMF szerint:

a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás specialistái vezetik a listát, őket követik a fenntarthatósági szakemberek, az üzleti intelligencia elemzők és az információbiztonsági elemzők.

A megújuló energiaforrásokkal foglalkozó mérnökök, valamint a napenergia telepítő és rendszermérnökök is viszonylag gyorsan növekvő munkakörök, mivel a gazdaságok a megújuló energiaforrások felé mozdulnak el. Továbbá az IMF előrejelzése szerint nagymértékű munkahelynövekedés várható az oktatásban (+10 százalék), a mezőgazdaságban (mezőgazdasági gépkezelők +30 százalék) és a digitális kereskedelemben.

A leggyorsabban csökkenő munkaköröket szintén a technológia és a digitalizáció hajtja, a legnagyobb veszteségek az adminisztratív munkakörökben, valamint a hagyományos biztonsági és gyári munkakörökben várhatóak.

Az IMF által megkérdezett szervezetek 2027-re 26 millióval kevesebb munkahelyet várnak a nyilvántartási és adminisztratív szerepkörökben, ide tartozik az irodai vagy titkársági munkakör, a banki pénztárosok és kapcsolódó ügyintézők, a postai ügyintézők, a pénztárosok és jegykezelők, valamint az adatbeviteli ügyintézők.

A McKinsey előrejelzése szerint is a technológiai, tudományos és mérnöki területeken, valamint az üzleti és jogi szakemberek iránt továbbra is nő a kereslet. A munkavállalók egyre inkább olyan munkakörökre fognak koncentrálni, amelyek személyes interakciót, gondozást, oktatást és képzést, valamint mások irányítását igénylik – olyan tevékenységeket, amelyeket a gépek nem tudnak jól helyettesíteni.

Változó elvárások a készségek területén

A jövő munkahelyén az elvárt készségek is igazodnak a változó világhoz, elsősorban technológiai újításokhoz. A vállalatoknál a kognitív készségek, összetett problémamegoldás jelentősége növekszik leggyorsabban.

A két legfontosabb dolgozói készség az IMF riportja szerint az analitikus és kreatív gondolkodás.

Ezeket követi a rugalmasság, a motiváció és önismeret, valamint kíváncsiság és élethosszig tartó tanulás. A tíz legfontosabb készség között szerepel továbbá a megbízhatóság és a részletekre való odafigyelés, az empátia, valamint vezetés és társadalmi befolyásolás is. Mindezt kiegészíti a rendszergondolkodás, a mesterséges intelligencia és a big data használata, a tehetséggondozás, valamint a szolgáltatásorientáltság és az ügyfélszolgálat. Ami viszont láthatóan visszaesik és kevésbé fontos a munkavállalóik körében: az olvasás, írás és matematika, a globális állampolgárság, az érzékszervi képességek, a kézügyesség, a kitartás és a precizitás.

Képzések, átképzések fontossága

Egyre inkább értékké válik az ember, a készségei, képességei és képzettsége, vagyis hogy minél termelékenyebb legyen, ahogy a társadalom idősödése miatt egyre zsugorodik a munkaerőállomány, nő a munkaerőhiány és a verseny a munkavállalókért, főleg a tehetségekért. Várhatóan növekszik a magasabb képzettség értéke a jövőbeli munkavállalók számára, ezáltal pedig a képzések színvonalának javítása is értékké válik (Szepesi, 2021).

Jelenleg a munkavállalók fele jut megfelelő képzési lehetőségekhez (IMF), de 2027-ig az IMF előrejelzése szerint tíz munkavállalóból hatnak lesz szüksége valamilyen képzésre, mivel a becslések szerint a munkavállalók 44 százalékának a készségei elavulttá válhatnak.

Az áhított készségek megszerzése (például analitikus gondolkodás), a változó technológiához való adaptáció (mesterséges intelligencia, big data, stb.), a munkaerő megtartása iránti igény mind fontossá teszi a munkavállalók át- és/vagy továbbképzését. A vállalatok kétharmada arra számít, hogy a készségfejlesztés a befektetéstől számított egy éven belül megtérül, akár a szerepkörök közötti mobilitás, akár a munkavállalók elégedettségének növekedése vagy a termelékenység növelése formájában.

A képzések iránti igény és elvárás a munkavállalóknál is megjelenik globálisan és hazánkban is nagy arányban. Egy 2024-es globális felmérés eredményei szerint a megkérdezett munkavállalók 72 százaléka, hazánkban 69 százalékuk igényli a képzést és a fejlődést mind a jelenlegi munkakörökben, mind a jövőbeli karrierépítésre vonatkozóan. Ráadásul

a mesterséges intelligencia használatának elsajátítása az első helyen áll a fejleszteni kívánt készségek listáján (globálisan 29 százalék, Magyarországon 27 százalék),

az informatikai és technológiai ismeretek mellett.

Verseny a tehetségekért, agyelszívás, klaszterek megerősödése

A globális munkaerőpiacon jelentős a verseny a tehetségekért, a magas képzettséggel rendelkező munkavállalókért. Az úgynevezett tehetséghiány a gyors technológiai fejlődéshez, a kutatási szféra kiszélesedéséhez, a tömegességtől a testre szabás felé történő elmozduláshoz köthető elsősorban, mely növeli a keresletet a tehetségek iránt; míg a társadalmak idősödése miatt zsugorodik a tehetségek „kínálata”. A felsorolt alakító tényezők a jövőben is fennmaradnak, akár fokozódhatnak is, mely erősítheti a tehetségek, magasan képzettek iránti globális keresletet és versenyt.

Ahogy korábbi elemzésünkben írtunk,

a tehetségháború globálissá válik, ami együtt jár a jól képzett, tehetséges munkatársak növekvő migrációjával és cirkulációjával különböző országok, szektorok és vállalatok között [...] egyre kevésbé beszélhetünk egymástól jól elhatárolható nemzeti munkapiacokról, különösen nem a legképzettebbek, legtehetségesebbek vonatkozásában. A globális verseny következtében könnyen kiürülhetnek a lokális tehetségpiacok, drámai hiányszindrómákat okozva [...] hátrányban vannak a kis országok, a gyengébb tudományos és technológiai kapacitásokkal rendelkező, fejletlenebb országok, régiók, vállalatok [...] a tehetség nem oda áramlik, ahol kevés van belőle, hanem éppen ellenkezőleg, oda, ahol sok. (Szabó, 2012, 307. o.)

Ez pedig átvezet a brain drain, vagyis az agyelszívás jelenségéhez, annak várható erősödéséhez. Az agyelszívás a magasan képzettek elvándorlását jelenti az adott (általában alacsonyabb fejlettségű) országból egy fogadó (általában fejlettebb) országba. A tehetségeket, magasan képzetteket „gyűjtő” klaszterek megerősödhetnek, egyre több tehetséget tömöríthetnek egy helyen - elszívva máshonnan a megfelelően képzett munkaerőt (klaszterekre példa – nemcsak gazdasági szempontból: londoni pénzügyi City, a Szilícium-völgy, a párizsi divatközpont vagy épp Hollywood).

Rugalmassága, egyensúly, szabadidő

A technológia fejlődésével, a digitalizációval, automatizációval, mesterséges intelligencia használatával, valamint a munkavállalók előtérbe kerülésével (zsugorodó munkaerőbázis mellett) átalakulnak a munkavégzés keretei is.

Egyrészt a technológiai vívmányok kiegészítik az emberi munkát, a kezünk alá dolgoznak, így

több idő felszabadul a munka során, melyet más, hatékonyabb feladatokra – vagy éppen pihenésre, szabadidőre fordíthatunk.

Már látszanak erre mutató jelek, miszerint évről évre rövidül az átlagos munkahét hossza az Európai Unióban: a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák számát tekintve 2023-ban közel 2 órával dolgoztak az Unióban kevesebbet, mint 15 évvel korábban. De a munkaidő rövidülése felé mutatnak a négynapos munkahéttel kapcsolatos kísérletek, tesztek szerte a világon és Európában (valamint hazánkban is).

Másrészt a digitalizáció fejlődése lehetővé tette a rugalmas munkaidőbeosztást, illetve az otthoni munkavégzést egyre szélesebb körben.

A munkavállalókért folyó versenyben elengedhetetlen a rugalmas munkavégzési keretek megteremtése és megtartása hosszú távon.

A rugalmasság és a munka-magánélet egyensúlyának támogatása a dolgozók elsődleges munkahely-választási szempontjai között szerepelnek a fizetés mellett. Így a jövőben is velünk marad a home office, a távmunka, a rugalmas időbeosztás – kibővülve akár a négynapos munkahéttel, „work from anywhere” (dolgozz bárhonnan) elvvel vagy több szabadidővel. Ráadásul nemcsak a munkaerő megtartása, hanem a magasabb termelékenység miatt is előtérbe kerülhetnek a szabadabb munkavégzési keretek a jövőben – mivel, ahogy egy tanulmány kimutatta, a boldogabb emberek 12 százalékkal termelékenyebbek a munkájukban.