A cégek többsége kávéra is többet költ, mint vállalati egészségügyre

A cégek többsége kávéra is többet költ, mint vállalati egészségügyre

Lancz Róbert és Kóka János, a Doktor24 magánegészségügyi szolgáltató igazgatóságának és felügyelőbizottságának elnökei páros interjút adtak az Economxnak a szektort érintő változásokról, a növekedési terveikről és a várólistát csökkentő programjukról. Hatalmas pénz van a magánszektorban, de mégsem minden a pénz.

Kóka János, a Doktor24 felügyelőbizottságának elnöke és Lancz Róbert, az igazgatóság elnöke páros interjút adott az Economxnak, amelyben beszéltek a várólista-csökkentő programjukról, a nemzeti tőke szerepéről az egészségügyben, a magán- és az állami szféra szétválasztásáról, valamint arról is, hogy a munkavállalók egyre nagyobb százalékának fontos az egészségbiztosítás.

Kitértek többek között arra is, hogy:

• Újra 100 százalékos tulajdonosai a közel 20 éve alapított vállalatnak, miután visszavásárolták a Futó Csoporttól a részesedésüket.
• 2024-ben 1,5 milliárdos nyereségnövekedésre számítanak a tavalyi eredményekhez képest, hiszen tapasztalataik alapján „a lakosság több magánegészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, mint egy évvel korábban”.
• 2020 óta építettek egy „egyedülálló szolgáltatási platformot, amely vállalatirányítási, betegellátás-szervezési, beszerzési, és minőségbiztosítási elemekből áll”, hogy ne csak egymástól független klinikák és kórházak szövetségeként működjenek.
• Elsőként vezettek be Magyarországon egy mesterségesintelligencia-alapú betegosztályozó és tünetkereső rendszert, de további újításokon is dolgoznak, hogy minél kevesebbet kelljen várakoznia a betegeknek. Lancz azonban még így is elégedetlen, szerinte nem tudnak olyan ütemben haladni, ahogy szeretnének. 
• Veszteséggel végeznek közfinanszírozású csípő- és térdprotézis-műtéteket, e veszteségeket a végtagsebészetben – Magyarországon piacvezetőként – végzett beavatkozásokból keresztfinanszírozzák. Ők így segítenek a várólista-csökkentésében, hiszen Magyarországon 23 ezren várakoznak csípő- és térdprotézisre az állami ellátásban.
• „A magán és az állami szféra szétválasztása után újra kell húzni az két szektor együttműködését, nekünk kész programunk van a várólisták csökkentésére az ortopédiaellátásban és a szürkehályogműtétek esetében is” – mondta Kóka.
• HR-szakemberek szerint felzárkózott az egészségbiztosítás fontossága a fizetés mögé Magyarországon. Előbbi még mindig inkább a multiknál jellemző, de kkv-szférában is egyre elterjedtebb.
• Magyarországon a magán- és állami szektor egyre jobban tud együttműködni, hiszen ez a betegek és a munkáltatók érdeke is: hogy az aktív dolgozói réteg mielőbb megkapja az ellátását, és mielőbb újra munkába álljon. Ha a vállalatok ebben besegítenének az állami egészségügynek, akkor kapacitások szabadulnának fel az inaktívak ellátására is.
• „Egy évenkénti szűrés, amit munkáltató biztosít az alkalmazott számára, havonta ezer forint kiadást jelent a cég számára. Ennél pedig a vállalatok többsége kávéra is többet költ” – véli Lancz, hozzátéve, hogy az évenkénti alkalmassági vizsgálatok valószínűleg maradnak a legtöbb cégnél.
• Kóka szerint „a kórházi adósságok nagy hatással vannak a magánellátásra is, mert a beszállítók beépítik az áraikba annak a finanszírozásnak a költségét, amit az állami ellátás akár egy éven túli fizetési késedelme miatt kénytelenek vállalni”.

A vállalat organikus fejlődése azt jelenti a vezetők részéről, hogy országosan szeretnének terjeszkedni, és minél több szektort és ágazatot bekapcsolni a működésükbe. „A konszolidáció a várakozásunk szerint folytatódik, mi pedig szeretnénk tőkét, tudást, háttértámogatást szervezni egy egészségpiaci átalakuláshoz” – mondta Lancz, azzal zárva szavait, hogy nem akarják az ágazatot kiárusítani külföldi szereplőknek: „ha valahol érvényes a nemzeti tőke elsőbbsége, az az egészségügyi szektor”.