A legutóbbin majdnem meghalt, most góllal kezdte az Európa-bajnokságot a dán varázsló
Sokáig úgy tűnt, Christian Eriksen győztes találattal tér vissza a labdarúgó-Európa-bajnokságra 1100 nappal azután, hogy az előző tornán megállt a szíve a pályán, és újra kellett éleszteni őt Koppenhágában. Szlovénia azonban nem adta fel a csatát, és a hajrában – ugyancsak szépségdíjas góllal – egyenlített, így a két csapat 1–1-es döntetlennel rajtolt a Németországban zajló kontinenstorna C csoportjában.
– Mi az a kártya a nyakában? – fordult hozzám egy hosszú hajú, borostás, dán mezbe öltözött férfi az U11-es szerelvényen.
– Újságíró vagyok, a meccsre megyek – vágtam rá határozottan.
– Újságíró? Honnan?
– Magyarországról...
– Ó, Ferenc Puskás. Igaz?
Esküszöm, nem hiszek abban a mítoszban, hogy a magyarokat a világ minden táján csakis Puskás miatt ismernék fel, de a párbeszéd így is megmelengette a szívemet a stuttgarti aréna felé tartva. Hát még az a pillanat, amikor kiderült, ismernek tőlünk más futballistát is:
– Van Liverpoolban is egy egész jó középpályás... Dominik?
– Szoboszlai! – fejezte be a gondolatot újdonsült dán ismerősöm egyik szurkolótársa.
Nosza, több sem kellett, szóba elegyedtünk a mintegy 20 percesnek ígérkező vonatozásra. (Megfelelőbb kifejezésünk a stuttgarti tömegközlekedésre nincs, ugyanis a városban klasszikus értelemben vett villamos és metró sincs, inkább a kettő szerelemgyerekének tekinthető, hol a föld alatt, hol a felszínen közlekedő, az áramot felsővezetékekről szedő, könnyűvasútként emlegetett, HÉV-szerű, de annál valamivel talán kisebb szerelvények járnak. Ezek azonban alaposan keresztülszövik és behálózzák az egész várost, sőt a közvetlen agglomeráció jelentős részét is.)
A fő témát – a mieink továbbjutási esélyei mellett – Christian Eriksen személye és szerepe szolgáltatta. A dánok csaknem félistenként tartják számon a Manchester United középpályását, akinek bár klubszinten igencsak feledhető szezonja volt – az MU kezdőjéből teljesen kiszorult az idényben –, válogatottjuk elképzelhetetlen nélküle. „Olyan, mint a németeknek Kroos, csak dán szinten” – magyarázták, hozzátéve, a futballtudása mellett rendkívüli mód tisztelik és becsülik a bátorságát és jellemét, azt, hogy a három éve történtek után egyáltalán visszatért a pályára.
2021. június 12., Koppenhága. Aki aznap ott volt a Parken Stadionban rendezett dán–finn meccsen (0–1), aligha felejti el valaha is a drámai pillanatokat. Eriksen a 43. percben egy bedobás utáni szituációnál összecsuklott a pályán. Az operatőr egy másodpercre még mutatott róla egy képet, amin látszott, fennakadnak a szemei. A játékostársak azonnal köré csoportosultak, s talán Simon Kjaer és Joachim Maehle voltak azok, akik lélekjelenlétükkel megmentették a társ életét. Mint később kiderült, az akkor még az Internél futballozó dán karmester szíve megállt, a pályán pillanatokkal később újra is kellett éleszteni. Szerencsére sikerült megmenteni az életét, a találkozó azonban – érthető módon – hosszabb időre félbeszakadt. S Eriksen pályafutása is.
A középpályás 2021 decemberében beszélt először arról, műtétjét követően – kapott egy beépített szívritmus-szabályozót – is folytatná a játékot, tavasszal pedig a Premier League-ben szereplő Brentford színeiben lehetőséget is kapott erre. Meggyőző teljesítménnyel tért vissza, olyannyira, hogy szerződése lejártával (csak fél évre írt alá) a Manchester United leigazolta, és Dániával ott lehetett a 2022. decemberi katari világbajnokságon is.
A kontinenstornára azonban csak ma, három évvel és négy nappal (kereken 1100-ra jön ki) a majdnem tragikus dátum után tért vissza. Érthető, ha sokak kiemelt figyelemmel követték minden mozzanatát a pályán! Ki aggodalomból, ki tiszteletből, ki egyszerűen a játéka iránti rajongásból...
A Koppenhága után újjászületett karmester pedig már a negyedik percben adott egy remek labdát Rasmus Höjlundnak, ebből a kiugratásból azonban még nem született gól. Ahogyan az első tíz perc végén elvégzett, Eriksen szabadrúgását követő Andreas Christensen-féle fejesből sem. Sőt, ha igazán őszinték akarunk lenni, a barcelonai védő csúsztatása még csak veszélyes sem volt igazán. Nem.
A társak ugyanis kivárták inkább azt a pillanatot, amikor tízesük maga kerülhet helyzetbe, és szerezhet vezetést a csapatnak! A 17. percben egy emberként ugrottak talpra a dánok, és a lelátón helyet foglaló mintegy 35 ezer szurkoló picit maga is Eriksen nyakába ugrott, aki egy jobbról, gyorsan elvégzett bedobás és Wind sarokkal eléperdített passza után – igencsak tudatosnak tűnő kombinációból – szerezte meg a vezetést, mintegy hét méterről eleresztett, remek technikával kivitelezett lövésével (0–1). Ez a néhány pillanat tökéletes ellentéte s valahol talán tökéletes ellentételezése is volt a három évvel korábbi néma zokogásnak és imádkozásnak.
Szurkolók, miután Christian Eriksen megszerezte csapata gólját
Pedig nem sokkal korábban még Kasper Schmeichelnek kellett kapaszkodnia, hogy szükség esetén valahogy kitolja a jobb felső irányába tartó, végül azt néhány centivel elkerülő, Benjamin Sesko által eleresztett löketet. A játék addigi képe alapján azonban sokkal megérdemeltebb volt így, dán vezetéssel a meccs állása. Túlzás lenne azt állítani, hogy egy-két átlövésen és hosszúnak bizonyuló indításon kívül más lehetősége nem is volt az első félidőben Szlovéniának, ám tény, a fehér mezesek többnyire csak a kontráikban bízhattak.
Ezzel szemben az északiak jelentős mezőnyfölényt dolgoztak ki, és érezhetően a saját játékukat tudták játszani: a középpálya csúcsán Eriksen rengetegszer volt megjátszható, többször is jól forgatta ki a labdát a szélekre, ahonnan aztán beadásokból, centerezésekből veszélyeztettek a pirosak. Faramuci módon a 27. percben két szlovén járt a legközelebb ahhoz, hogy még a szünet előtt megduplázza a dán fórt: Eriksen jobb oldali szöglete után Sesko igyekezett felszabadítani, ehelyett Jan Mlakart találta el, akiről tényleg csak centik híján pattant a jobb alsó sarok mellé a labda – Jan Oblak szedte is a lábát, hogy valahogy átérjen a hosszúra, ha kell, de aligha tudott volna védeni.
Fordulás után már Schmeichelnek is akadt védenivalója, az 50. percben Stojanovic közeli lövésébe kapott bele reflexmozdulattal a 37 esztendős kapus. A szlovén rohamok azonban csak tiszavirág-életű fellángolásnak bizonyultak a meccs ezen periódusában. Az 55. percben már ismét Dánia járt közel a második gólhoz, ezúttal is Eriksen veszélyes pontrúgása után, s ezúttal is egy menteni igyekvő szlovén közbenjárásával. Jaja Bijolról pattant a labda a jobb kapufa mellé.
Jannik Vestergaard és Victor Kristiansen
A 65. percig kellett várni az újabb dán ziccerre, ezúttal a bal szélről érkező centerezést Höjlund rúgta négy méterről a kétségbeesetten védeni igyekvő Oblakba. Az Atlético Madrid istenáldotta tehetsége ezzel meccsben tartotta Szlovéniát, a csapattársak pedig a hajrá kezdetén meghálálták neki ezt. Negyedórával a rendes játékidő vége előtt Sesko újabb bombája még a bal kapufán csattant, két perccel később az előrehúzódó bal hátvéd, Erik Janza – megpattanó – lövése a tizenhatos bal csücskétől már megtréfálta Schmeichelt, és a léc alatt a kapu közepébe vágódott (1–1).
A folytatásban akadt veszélyes akció itt is, ott is, Jannick Vestergaard fejesére a védőjét a jobb szélen látványosan lefutó Andraz Sporar oldalhálóba vágódó lövése jelentette a feleletet. A hajrában remekül kontrázó Szlovénia pontozásos sportág esetén talán a győzelemre is rászolgált volna, újabb gól azonban nem született, így megosztoztak a felek a pontokon.
A szlovénok a lefújást követően úgy ünnepeltek, mintha csak győztek volna, pedig utóbbi élményre egyelőre még várniuk kell. Ezt megelőző eddigi egyetlen szereplésükkor, 2000-ben egy vereséggel és két döntetlennel búcsúzott válogatottjuk a tornától, így négy nekifutás után még nyeretlenek a kontinenstorna történetében.
Más kérdés, hogy a Dánia elleni örökmérleg alapján ez tényleg felér egy fél győzelemmel: a két együttes hetedik randevúján öt vereség mellé a második döntetlent sikerült kicsikarni.
Christian Eriksen győzelemnek nem örülhetett, a meccs jelentős részében nyújtott teljesítménye alapján azonban teljesen megérdemelten – nem csak szimpátiából – kiosztott, a meccs legjobbjának járó egyéni díjának igen.
Az újjászületés alighanem most lett teljes.
Labdarúgás
Európa-bajnokság
Csoportkör, 1. forduló
C csoport
- Szlovénia–Dánia 1–1 (Janza 77., ill. Eriksen 17.)
Később
- 21.00: Szerbia–Anglia (Gelsenkirchen)
(Borítókép: Christian Eriksen ünnepel, miután megszerezte csapata első gólját a Szlovénia–Dánia UEFA EURO 2024 csoportmérkőzésen a Stuttgart Arénában 2024. június 16-án. Fotó: Harry Langer / DeFodi Images / Getty Images)