Mágikus tulajdonságokkal bírnak a falak a budapesti alagsorban
Több mint két hónapon át, augusztus végéig látogatható a Műcsarnok alsó szintjén Vásárhelyi Antal „Megélt? terek” című kiállítása, amely szakrális, titkos univerzumokba kalauzolja a nézőket színes és fekete-fehér grafikákon keresztül.
Három alagsori szoba, három különböző kategória, mégis egyetlen közös kiindulópont: Vásárhelyi Antal Megélt? terek című kiállítása a szerkesztett, mégis mágikus univerzumok isteni, mégis hétköznapi találkozását mutatja be.
Mindennek mi vagyunk a közepe
Első ránézésre semmi emberi nincs bennük, mégis felettébb emberközpontú munkákról beszélünk: az ábrázolt tereket, falakat, házakat, épületeket mi alkottuk, mi lakjuk, mi éljük meg őket.
A nyomunk mindig mindenhol ott van. Nem kell mindig látni az embert, elég érez(tet)ni a jelenlétét.
Vásárhelyi munkái közös koncepcióval operálnak: az alkotó összes képével arra fókuszál, hogy bemutassa, hogyan képes az ember eljutni A-ból B-be a belső, titkos terekben, helyszíneken.
A szimmetria központi elemként van jelen alkotásaiban. Az arányokra való törekvés egy olyan művészből árad, aki már önmagában a megtestesült szimmetria, hiszen 1950 júniusában, a XX. század (szinte) kellős közepén született.
Vásárhelyi Antal fiktív, rejtett és szakrális terei, megalkotott kompozíciói nemcsak a természetet, de a tökéletes geometriai formákat is grafikába öntik. A képek modellezik a világmindenséget, vagyis a részleteket, ugyanakkor a teljességet is.
Tagolt, mégis összefüggő
A letisztult struktúrák alapja a szigorú, mértani pontossággal kiszerkesztett felépítés: a nyílegyenes vonalak, a körzővel vázolt formák, a vonalzóval meghúzott élek és sarkok, a precíz, hajszálvékony tollvonások olyan hatást kölcsönöznek az ábráknak, mintha egy
gyermekbőrbe bújt sebészorvos keze munkája köszönne vissza a vászonról vagy papírról.
Fazakas Réka, a kiállítás kurátora szerint a sokszorosan tagolt, tökéletes precizitással megtervezett, szimmetrikus vásznakon és grafikákon az aranymetszés szabályszerűségei teremtenek harmóniát, és képviselik az örök értékeket.
A művész a leképezett tereket eltérő perspektívákból láttatja, a mindenségbe vezető lépcsők, rámpák, gúlák, boltívek, kupolák, ablakok és ajtók ezáltal újabb és újabb értelmezési lehetőségeket nyitnak meg a befogadó előtt.
A négyzetből, a körből és az egyenlő oldalú háromszögből kiinduló formák a szakrális terek isteniattribútum-jelölői lesznek.
Mind a festményeken, mind a grafikákon feltűnnek a szakrális terekre jellemző vallási jelképegyüttesek, amelyek kifejezik a különbözőségekben rejlő egységet, az eltérő létállapotokat, az élet és a halál szimbólumait, a fent és a lent világát, illetve a férfi- és női attribútumok összekapcsolódásait.
A Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című sorozatok elemeiből összeálló kiállításon az építészeti struktúrák kiemelt szerepet kapnak, ami igazodik a Műcsarnokban egyidejűleg látható III. Építészeti Nemzeti Szalon és kísérőtárlatainak – Csete György és Kós Károly munkásságát bemutató – anyagához.
Vásárhelyi Antal kiállítása 2024. június 14-től augusztus 25-ig látogatható.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)