Fukusimává válhat az oroszok kezén lévő, hatalmas ukrán atomerőmű

A volt alkalmazottak szerint az oroszok veszélyesen rosszul irányítják az erőművet. Az áramellátás nem folyamatos, ha a generátorokban kifogyna az üzemanyag, a reaktorok leolvadnának.

A zaporizzsjai atomerőmű, Európa legnagyobbja a 2022-es teljes körű ukrajnai invázió első napjaiban került orosz kézre. Idén áprilisban állítólag az egyik reaktor tetejét egy drón találta el, ahol felrobbant. Az oroszok az ukránokat hibáztatták, az ukránok szerint orosz hamis zászlós akcióról volt szó. A robbanás után, amely csak egyike volt az elmúlt két év számos hasonló incidensének, Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) főigazgatója azt mondta:

Veszélyesen közel kerülhetünk egy nukleáris balesethez.

Az IAEA-nek 2022 nyara óta vannak megfigyelői az erőműben, de a hozzáférést az orosz hadsereg korlátozza − amelynek páncélozott járművei a turbinacsarnokban parkolnak. Petro Kotin, az Enerhoatom, az ukrán nukleáris hatóság vezetője aggódik amiatt, hogy a most rosszul karbantartott és a frontvonalhoz veszélyesen közel lévő erőművet az a veszély fenyegeti, hogy olyan állapotba kerül, hogy le kell állítani. A telephelyen lévő nukleáris fűtőelemek már rég túllépték a szavatossági idejüket − írja riportjában a The Economist.

Örökre elveszíthetjük ezt az erőművet. Senki sem tudja, mi a következő lépés. Egyetlen más atomerőmű sem lépte még túl ezeket a határokat

− mondta.

Eközben gyakran időszakos rakétatűz szakítja meg az áramellátást. Vannak dízelüzemű tartalék generátorok, de senki sem tudja biztosan, mennyi gázolaj maradt a helyszínen. Ha a generátorokból kifogyna az üzemanyag egy áramszünet alatt,

Fukusimához hasonló leolvadás következhetne be

− mondta Kotin.

Jelenleg mind a hat reaktor hideg leállítási üzemmódban van, ami azt jelenti, hogy nem termelnek energiát, és nincs bennük fűtőanyag. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak úgy magukra lehet őket hagyni. Lehetetlen úgy leállítani egy nukleáris létesítményt, mint egy tésztagyárat − mondta Kotin. A kiégett fűtőelemek túlmelegedését megakadályozó hűtőrendszereket ellenőrizni kell és karban kell tartani.

Az ukrajnai Zaporizzsjai Atomerőmű 2023. március 29-én

Az invázió előtt 11 ezer ember dolgozott az erőműben. Az elmúlt két évben a felük ukrán fennhatóság alatt álló területre menekült. Egynegyedük még mindig Enerhodarban él, de kitiltották őket az erőműből, mert nem voltak hajlandók szerződést kötni a Roszatommal, az orosz atomenergetikai ügynökséggel, amely jelenleg irányítja az erőművet. Jelenleg mintegy 4000 dolgozó van ott – az eredeti alkalmazottak maradékához újonnan felvett munkavállalók csatlakoztak, akik közül Kotin szerint sokan nem rendelkeznek műszaki képesítéssel. Az eredeti műszakvezetőknek és a vezető műszaki személyzetnek csak töredéke maradt.

Kézigránát egy majom kezében 

Kotkin szerint döntő fontosságú, hogy a legjobb mérnökök és vezetők közül 143-an a helyszínen maradtak. Hamarosan csatlakozott hozzájuk a Roszatom néhány mérnöke is. Kotin elmondta, hogy a Roszatom munkatársai eleinte nem avatkoztak bele az erőmű működésébe, csak megfigyelték azt, és kérdéseket tettek fel. Bár az erőmű még a szovjet időkben épült, az 1991-es ukrán függetlenség óta jelentős változásokat eszközöltek rajta − például most már részben amerikai nukleáris fűtőanyaggal működik.

A megszállás elején az oroszok kitiltották a mobiltelefonokat az üzemből, és blokkolták az ukrán hálózatokat a régióban. A dolgozók az üzem belső kommunikációs hálózatán keresztül tudtak kommunikálni az Enerhoatommal − de az oroszok ezt nyomon tudták követni. Sok munkás otthonról hívta az Enerhoatom kijevi vezetőit; azok, akik a lakóházak magasabb emeletein laktak, néha a folyó túloldaláról is kaptak jelet az ukrán hálózatról. Az Enerhoatom 2022 szeptemberéig a zaporizzsjai üzem operatív irányítója maradt.

A 2022-es év végétől az üzem egyre instabilabbá vált. Víz- és bórszivárgást észleltek − amely a nukleáris reakciók szabályozására használt vegyi anyag. A mérnökök úgy próbáltak némi áramot fenntartani a telephelyen, hogy három reaktort a forró leállás − amikor némi áramot termelnek − és a hideg leállás között váltogattak.

Az erőművet irányító orosz hatóságok felbátorodtak. Korábban, amikor a Roszatom vezetői berendezéseket kértek, a lap által megszólaltatott egyik mérnök, aki nem akart segíteni a megszállóknak, a bürokratikus beszerzési eljárásokra hivatkozva húzta az időt. Most katonák érkeztek az irodájába, és követelték a felszerelést. Azt állította, hogy az egyikük azt mondta neki:

Maga nem érti. Most már minden Oroszországé. Elvesszük, amit akarunk.

A komoly szakértők megfogyatkoztak. Az orosz mérnökök, akiket rá lehetett venni, hogy egy háborús övezet közepén lévő atomerőműbe menjenek dolgozni, gyakran alacsony beosztásúak voltak. A környező vidékről toborzott munkások nem voltak képzettek. Kotin úgy jellemezte azt, hogy ilyen körülmények között működtetik az erőművet, mintha „egy kézigránátot adnánk egy majomnak, hadd játsszon vele”.