Testvéri szeretet
Testvéri szeretet
A jelen, ami azt mutatja, hogy a 42. évét taposó Decsi Tamás felett eljárt az idő, idén egyetlen épkézláb eredménye sem volt, az Eb-n egy 9:2-es vereség után le kellett cserélni. A helyére beálló, és az olimpiára helyette utazó Rabb Krisztián azon a meccsen egy 6:1-es és egy 5:1-es asszót csinált, a döntőben pedig 13 (!) tussal többet adott, mint kapott.
De Rabb párizsi szerepeltetése nem csak azért fontos, hogy Szilágyi Áron (meg persze Szatmári Kristóf és Gémesi Csanád) végre jó eséllyel megszerezhesse a még hiányzó olimpiai csapataranyat. A 22 éves Rabb menedzselése azért is kulcskérdés, hogy a jövő csapatának – mert a mostani, bőven harminc felett járó triónak alighanem Párizs egyben a búcsúja is – ne csak egy tehetséges, hanem már tapasztalt vezére is legyen.
Szóval tulajdonképpen minden pontosan úgy történt az olimpiára kiutazó keret kijelölésekor, ahogy annak minden észszerű megfontolás alapján történnie kellett. Decsi András – a kihagyott Tamás bátyja – mégis kiborult, nyomban beadta a lemondását.
„Azt gondoltam, hogy azok után, amit ezek a fiúk elértek az elmúlt években, nem vonják kétségbe a szakmai meglátásomat. Sokként ért, hogy más fegyvernemek képviselői leszavazták az elképzelésemet, és ezek után Boczkó Gábor szövetségi kapitány előterjesztette a névsort, melyben nem szerepelt Decsi Tamás. Hangsúlyozom, nekem sosem a testvérem szereplése volt az elsődleges, hanem hogy a legsikeresebb legyen a magyar csapat. Olyan szintű bizalomvesztést éreztem, hogy nem maradt más választásom, minthogy lemondjak a vezetőedzői posztról” – magyarázta, s még azt is hozzátette, hogy „borzalmas sokként” érte ez a döntés.
Borzalmas sokk? Amikor minden szakmai érv Rabb mellett és D. Tamás ellen szólt? Hol él ez az ember?
Oké, szép dolog a testvéri szeretet, de annak is vannak határai.
Én sem hívom a nővéremet főszerkesztő-helyettesnek a Sportálhoz…