Az Egyesült Államok háborús időkben vesz és ad el Oroszországnak
Az Egyesült Államok háborús időkben vesz és ad el Oroszországnak
Az orosz–ukrán háború kitörése óta Oroszország jóval nehezebben jut hozzá a nyugati államokban gyártott eszközökhöz, és saját termékei számára is szűkültek az értékesítési lehetőségek. Ezzel együtt ezek a globális értékesítési láncokon továbbra is áramlanak, helyenként kerülő utakon.
Oroszország és az Egyesült Államok az Ukrajna ellen indított orosz támadás előtt élénk kereskedelmet folytattak, annak ellenére is, hogy Moszkvát 2014 óta sújtják különböző szankciókkal. Az Egyesült Államok 2021 végére több mint 29,6 milliárd dollár értékű árut importált Oroszországból, és csaknem 6,4 milliárd dollárnyi árut exportált Oroszországba. A háború kitörésével ez töredékére csökkent ugyan, de teljesen nem szűnt meg. 2022-ben több mint 14,4 milliárd, 2023-ban pedig csupán 4,6 milliárd dollár körül alakult az amerikai import Oroszországból.
Oroszország elsősorban nukleáris fűtőanyaggal, ásványi műtrágyákkal és platinacsoportba tartozó fémekkel (palládium, platina, ródium) látja el az Egyesült Államokat. Az Amerikába irányuló orosz export túlnyomó részét – mintegy 4 milliárd dollárt – ezek a termékcsoportok tették ki 2023-ban. A kritikus fémekre az Oroszországot sújtó szankciók nem terjednek ki, ugyanis az európai és az amerikai iparnak is nagy szüksége van rájuk. A háború kezdetétől 2023 júniusáig csak Európába több mint 13,7 milliárd euró értékben érkeztek kritikus nyersanyagok, amely bár jóval kisebb mennyiség, mint a háború előtt, még így is jelentős. Az olyan fémek, mint az alumínium, a nikkel, a réz vagy a platinacsoport fémjei, a titán vagy a kobalt továbbra is szabadon érkeznek Oroszországból. Reális alternatívájuk ugyanis sokak szerint nincs.
Nagy-Britannia és az USA április 13-tól betiltotta az orosz alumínium, réz és nikkel behozatalát, hogy ezzel is csökkentsék az orosz gazdaság bevételeit, amelyekkel Moszkva finanszírozni tudja a háborút, emellett a chicagói és a londoni fémtőzsdéken lévő orosz készletek is aggályosak. A londoni fémtőzsdén jegyzett raktárakban a rendelkezésre álló alumíniumkészletek 91 százaléka ugyanis orosz származású volt márciusban. Az orosz eredetű rézkészletek aránya pedig 62 százalékra nőtt az előző havi 52 százalékról, az orosz nikkel részesedése pedig 35-ről 36 százalékra emelkedett ugyanebben az időszakban.
A szankciók viszont erre a meglévő készletre nem terjednek ki, mert akkor félő, hogy az ellátási láncokban fennakadás alakulhat ki. A további apró betűs rész szerint a fentiek mellett további kivételt képeznek a 2024. április 13. előtt kitermelt és előállított mennyiségek is. S ha a megnevezett fémek korábban, lévén, hogy a kritikus kategóriába tartoztak, teljesen legálisan voltak jelen a piacokon, addig az orosz olaj velük szemben nem. Mindezekkel együtt a Washington Post szerint az még így is bekerült a Pentagon ellátási láncába, méghozzá közvetítők révén.
Orosz import Amerikából
De Oroszország is importál az Egyesült Államokból és a szélesebb értelemben vett Nyugatról, ez az importvolumen azonban általában kerülő úton érkezik az országba, a dél-kaukázusi vagy éppen a közép-ázsiai országokon keresztül, amelyekkel Oroszország vámunióban van.
Különböző sajtóértesülések szerint Oroszország az Egyesült Államokban, Svájcban, Németországban és Japánban gyártott elektronikai alkatrészeket használ rakétái gyártásához, de az USA-ból származik az ilyen mikroelektronika 81 százaléka, legalábbis a 2023-as adatok szerint. A hírhedt Kinzsal rakétákban például 78 amerikai komponenst tártak fel az ukrán területekre becsapódott és fel nem robbant rakéták vizsgálata során. Utóbbiak igen fontos információforrást jelentenek. Az így elemzett 58 haditechnikai eszközből több mint ezer alkatrészt azonosítottak, amelyek többsége 155 külföldi cég által gyártott mikrochip és mikroprocesszor volt. Ezek kétharmada pedig amerikai volt – írta a Le Monde.
Ami viszont ennél jóval érdekesebb, hogy állítólag Oroszország növelte a tüzérségilőszer-gyártás szempontjából kritikus robbanóanyag-behozatalát, elsősorban amerikai, német és tajvani székhelyű vállalatokkal, annak ellenére, hogy a nemzetközi szankciók célja Moszkva háborús termelésének ellehetetlenítése volt. A lőpor- és rakétahajtóanyag-gyártás szempontjából kritikus nitrocellulóz orosz importja 2022-ben 70 százalékkal nőtt, 2023 közepén már 3039 tonnát tett ki, amely majdnem kétszerese a 2021-es mennyiségnek – derült ki a The Wall Street Journal kutatásából.
Amerikai tisztviselők és elemzők szerint Moszkva azon képessége, hogy beszerezze az Egyesült Államokban, Németországban és Tajvanon gyártott fontos komponenseket, nagyon fontossá vált az Ukrajna elleni háborúban. Ebben egy Törökországban bejegyzett vállalat „segíti” az oroszokat. Moszkva nitrocellulóz-importjának a felét egyedül ez a török bejegyzésű, Noy İc Ve Dis Ti̇caret nevű cég biztosítja. Becslések szerint a tavaly szállított mennyiségből legalább 500 tonnát gyártottak Tajvanon.
Az, hogy a Moszkvára kivetett szankciók hatása hosszú távon mutatkozik meg, vitán kívüli, de az orosz háborús erőfeszítések korlátozására már most szükség van. Úgy látszik azonban, hogy utóbbit pusztán szankciók kivetésével nem sikerül elérni. Az üzleti érdek és a gazdasági haszonszerzés egy háborúban is megtalálja az útját. Ezalól az olyan kritikusan fontos áruk sem kivételek, mint a nitrocellulóz, amelyre a nyugati hadiparnak is roppant nagy szüksége van, hogy lépést tudjon tartani az orosz tüzérségilövedék-gyártással.
A szerző a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.
(Borítókép: Wojciech Grzedzinski / Anadolu Agency / Getty Images)