Aki nem bírja a keménykedést, ezt az új sorozatot messzire kerülje el
Lehet, hogy a szórakoztatóiparban Harry és Jack Williams neve nem számít még akkorának, mint a Coen fivéreké, ám az angol testvérpár olyan minőségi sorozatokat adott ki a kezei közül az elmúlt években, mint a Fleabag és a The Tourist. Legújabb thrillerükkel, a Boat Storyval pedig most már tényleg nagyon látványosan törnek a Fargo készítőinek babérjaira.
Az összehasonlítás picit sem légből kapott, már csak azért sem, mert a SkyShowtime-on idehaza tavasszal debütált, és az évadzárásra készülő Boat Story a Fargóhoz és a coeni hagyományokhoz hasonlóan igazi műfaji kavalkád: egyszerre nagyon sötét komédia, rettenetesen véres dráma és fordulatos thriller. Most szólunk, hogy aki a vérengzést és a keménykedést nem bírja, az a Boat Storyt messzire kerülje el, mindenki másnak azonban irdatlanul szórakoztató érzelmi hullámvasútban lesz része, ha ezt a szériát választja.
A Boat Story két idegen és egy partra vetett hajóroncs körül forog. Történetünk azzal veszi kezdetét, hogy egy Samuel (Paterson Joseph) nevű büntetőjogász és egy gyári munkás, Janet (Daisy Haggard) egy baljós, vagyis inkább a brit időjárásnak megfelelően felhős napon ugyanott sétáltatják meg a kutyájukat. Ekkor bukkannak rá a csónakon foszladozó két hullára, meg annyi becsomagolt kokainra, hogy az mindkét elfuserált életű hősünk mindennapjait megszépítené. Uccu neki, Janet és Samuel hirtelen elhatározásból fogják a szajrét és meglépnek vele, ám meggazdagodni még így se a legkönnyebb mutatvány. A párosnak innentől nemcsak a hatóságoktól kell rettegnie, hanem attól az elegáns bűnözőtől, a Szabótól (Tchéky Karyo) is, aki vissza akarja szerezni az elveszett drogot. Na és persze Janetéknek az értékesítés se megy a legkönnyebben, mert az általuk kinézett, Vinnie (Adam Gillen) névre hallgató drogdíler egy igazi vérben forgó szemű pszichopata.
Bonyodalmakból tehát nincs kevés a Boat Storyban.
Mivel a Williams tesók tényleg nagyon látványosan a Fargo farvizén eveznek, anélkül, hogy másolnák a nagy elődöt, más hasonlóságok is akadnak a műfaji kavalkádban, az extrém helyzetbe kerülő kisembereken kívül. Amikor az elején brutális jeleneteket emlegettünk, akkor egyáltalán nem vicceltünk, nagyjából az első öt percben van itt levágott fej, széttrancsírozott kéz, és egy olyan mészárlás is belekerült a pilotba, hogy ez az erőszakpornó helyenként már valami Robert Rodriguez-féle agymenést kezdett felidézni bennünk. Fargo-hagyományoknak megfelelően a Boat Storyban is kapunk habként arra a bizonyos tortára egy tökkelütött rendőrt (Ethan Lawrence), aki mindig lemaradva lohol az események nyomában, de cserébe minden megmozdulása megmosolyogtatja az embert.
A színészi játékok nagyon erősek ebben a sorozatban, az Episodesból ismerős Daisy Haggard abszolút kiemelkedik a sorból. Nagyszerűen bújik a színésznő a nevelt fiát hiányoló, munkahelyi balesetet elszenvedő kisember bőrébe, aki nem vágyik másra, mint hogy valaki röhögjön azon, amikor orosz akcentussal kémnek adja ki magát, na meg, hogy öt percig ne kelljen legalább aggódnia a pénz miatt.
Valami hasonló hajtja a másik főszereplőt, a Paterson Joseph-féle Samuelt is, aki hiába jön egészen más háttérből, anyagiak terén ő se áll jól. Bár vannak összetűzéseik, és néha szó szerint az a tét, hogy a fejük a nyakukon marad-e, ők ketten egészen ügyesen lavíroznak az alvilágban. Persze minden kezdés rázós, és a Boat Story ezt a mélyvízbe való beleugrást nagyszerűen prezentálja nekünk. A Szabót alakító kvázi főgonosz, Tchéky Karyo is zseniális, kicsit sem elcsépelt, de ugyanez a legapróbb mellékszereplőkre is elmondható.
A The Tourist esetében nemrég láttuk már, hogy Williamsék mire képesek a karakterépítés terén, és a Boat Storyban is elképesztően rétegelt személyiségeket rajzolnak ki elénk. A forgatókönyvek azonban nemcsak a párbeszédek terén ügyesek, hanem a fordulatok is ülnek. Csavarokból márpedig nincs kevés az eredetileg a BBC-n vetített új szériában. Ahogy haladunk előre, úgy jönnek újabb és újabb szálak a képbe, újabb arcok, meglepő perspektívák. Mindemellett Williamsék eljátszanak az időugrásokkal, nem konvencionálisan, a végéről kezdik a sztorit, jókora spoilereket is rácsöpögtetve a tévéképernyőre. Ez a húzás viszont picit sem zavaró, inkább még érdekesebbé teszi, hogy az előzményeket felfedezzük magunknak.
És akkor még nem beszéltünk az egyéb különleges megoldásokról, a némafilmes panelekről, amelyek amennyire kilógnak az összképből, annyira teszik stílusosabbá a Boat Storyt. Adjuk hozzá még Ólafur Darry Ólafsson élményszámba menő narrációját, akinek az orgánuma már a The Touristban is beleragadt az ember fülébe. A Boat Story a már említett műfaji kavalkádja mellett ráadásul egy elég meta néznivaló is. Aki kedveli a Deadpoolhoz hasonló, negyedik falat áttörő megoldásokat, az itt is örülni fog annak a húzásnak, hogy a sorozatban egy színdarab formájában is feldolgozzák Janeték bizarr és morbid kalandjait. Mi tehát valamilyen szinten a feldolgozás feldolgozását kísérjük figyelemmel.
Ha kisvárosi, isten háta mögötti drámázásról van szó, akkor Harry és Jack Williamst nem kell félteni, a Boat Storyban is valami megismételhetetlen hangulatot teremt a showrunner-duó. Ami jó hír, hogy ráadásul úgy esnek túlzásokba az írást és a fordulatokat tekintve ők ketten, hogy a maga elborult módján végtelenül szórakoztató marad a végeredmény. Ritkaság, és remélhetőleg megérjük még, hogy ne csak a Fargo kapcsán lehessen ezt a szériát emlegetni, mert önmaga jogán is megállja a helyét. A Boat Story, bár valóban sokban emlékeztet a Fargóra, többet hoz, mint puszta átgondolást. Thriller-rajongóknak egy kötelező néznivalót, ami elé felüdülés leülni.
9/10
A Boat Story szinkronnal és magyar felirattal nézhető a SkyShowtime-on, az első évad fináléja május 3-án jön a platformra.