Nem hinné, de a csillagokat jobban ismerjük, mint az óceánokat
Nem hinné, de a csillagokat jobban ismerjük, mint az óceánokat
A bolygók feltérképezése paradox módon egyszerűbbnek tűnik, mint a tengerek és óceánok fenekének vizsgálata. De az is igaz, sokkal nagyobb anyagi támogatást kapnak a potenciális új hazát kutató űrprojektek, mint a tengermélyi vizsgálatok. Egy japán projekt most ezen kíván változtatni, mert azt tűzte ki célul, hogy 2030-ra elkészíti a Föld teljes tenger- és óceántérképét digitálisan.
A föld felszínét 70 százalékban óceánok és tengerek borítják, átlagos mélységük 3700 méter. A világűr távolságai több millió fényévet is átölelhetnek. Mégis az űrt jobban ismerjük, mint a tengerek mélyét. Hogy lehet ez?
A világűr és a tengerfenék kutatása kiegészíti és ideális esetben táplálja is egymást, mert a komplex vizsgálatok segítenek megérteni eredetünket, jelenünket, és a jövő tervezésében is támogathatnak minket. De a közelebbi tengerfenék megismerése mégis sokkal nehezebb, a feltérképezés fő akadálya épp a töltőanyag, a víz, mert az elektromágneses hullámok gyorsan elnyelődnek a közegben, míg az űrben óriási távolságokra terjednek.
Hat év múlva kész lehet
Az óceánok csak közvetve vizsgálhatók szondákkal, kábelekkel, merülőhajókkal, amelyek lehetnek már robotizáltak is. 2023-ban a tengerfenék domborzatának még mindig csupán a negyede volt feltérképezve akusztikus módszerekkel. Az ilyen műszerekkel felszerelt hajók nagyon lassúak, csak 5 km per óra sebességgel haladnak, ezzel a tempóval három évszázadra lenne szükség a tengerfenék teljes lefedéséhez.
Az 1990-es években úgy becsülték meg az óceánok mélységét, hogy a víz felszínének változásait nézték műholdas adatok alapján.
A mélytengerek még mindig csodás titkokat rejtenek, olyan állatokat például, melyek legközelebbi rokonai már kihaltak, és csak üledékes rétegek lerakódásaiban találjuk nyomaikat.
Egy teljes tengeri térkép fontos lenne az óceáni keringési és éghajlati modellek, az erőforrás-gazdálkodás, a szökőár-előrejelzés, a közbiztonság, az üledékszállítás, a környezeti változások, a kábelek és csővezetékek útvonalának analizálásához és kialakításához is.
A részletes víz alatti topográfiai és batimetriai adatok hiánya miatt eddig nem volt lehetséges a tengeri erőforrások fenntartható kezelése és a tengerparti közösségek védelme, de a Nippon Alapítvány elindította a Seabed 2030 Projectet, aminek lényege, hogy kiépíti a szükséges műszaki, tudományos és irányítási kereteket 2030-ra. Az ideális forgatókönyv szerint hat év múlva az összes rendelkezésre álló tengerfenéktérkép-információból összeáll a világ óceánfenekének digitális térképe.
Ez támogatja az ENSZ óceántudományi célkitűzéseit és a fenntartható fejlődési célok megvalósítását.
Költséges űrmissziók
Az űrkutatásban a szovjet Luna–1 szonda 1959-es küldetése volt a kezdet, 60 évvel később a Naprendszer mind a nyolc bolygójánál járt már űrszonda. Ezek a szondák a lakhatatlan, de változatos tájakról hihetetlen képeket készítettek és készítenek.
Az űr kamerás felvételei egyre pontosabbak, részletesebbek, mert az új műszerek segítenek a földön kívüli anyagok feltérképezésében, a kémiai és ásványtani összetétel, a szerves molekulák analízisében.
A bolygókról már anélkül is lehet geológiai térképeket készíteni, hogy ember lépne a felszínükre.
A Naprendszerrel kapcsolatos ismereteink olyan meteoritokból származnak, amik becsapódások hatására leszakadtak, és a Földön landoltak. A NASA űrmisszióit az anyaggyűjtés is vezérli, így volt ez a Holdra irányuló Apollo-küldetéseknél és nemrégiben az OSIRIS-REx missziónál is.
De persze hiába is jobban feltérképezett az űr, mint a tengerek, még mindig nem értünk a végére, és talán nem is fogunk sosem. Már óriási távolságokat tettünk meg, de az űrszondák még mindig nem hagyták el a Nap zónáját, bár a Voyager–1 és 2 úton vannak a csillagközi tér felé.
A Naprendszeren túli tér még sok rejtélyt tartogat, de a fejlett, költséges technológia segítségével egyre nagyobb eséllyel vizsgálhatjuk a csillagok felszínét, az exobolygók sziklás vagy gáznemű természetét. A földön kívüli szerves molekulák vagy a tengerfenék sötét környezetében azonosított bio- és geológiai folyamatok jelentősek, mert rávilágíthatnak arra is, hogy kialakulhat-e, kialakulhatott-e élet máshol is az univerzumban.