Végre egy igazán férfias film a moziban

A Motorosok, Jeff Nichols a hazai mozikban június 20-tól vetített új krimi-drámája olyan, mint egy hűvös szellő a 40 fokban – legalábbis azoknak, akik visszasírják a régi idők filmjeit, és igazán oldschool szórakozásra vágynak a nagyvásznon. A film nem valósulhatott volna meg, ha egy Danny Lyon nevű fotózsurnalisztának nem támadt volna egy őrült ötlete, hogy beálljon egy chicagói motoros bandába a 60-as években, és belülről dokumentálja képekkel és interjúkkal, végül egy egész könyvbe, a The Bikeridersbe fűzve a bőrdzsekis, nagyon kemény férfiak hétköznapjait, akik hangos motorjaikkal szántották az aszfaltot naphosszat. Danny Lyoné tényleg agyament vállalkozás volt, még a Hells Angelsről regényt író Hunter S. Thompson is figyelmeztette a fiatal feltörekvőt, hogy meneküljön a klubból, ha kedves az élete. Pedig azért a gonzó újságírás amerikai atyja tökös fickó volt, aki egyet s mást megélt, ha ő ilyet mondott, akkor azt illett is komolyan venni.

Persze, ha Danny Lyon nem lett volna ennyire eltökélt, ez a film sem valósulhatott volna meg jelen formájában, ami nagy kár lett volna, mert lehet, hogy a Motorosok nem örök érvényű mestermű, de ügyesen gurul Martin Scorsese nyomdokaiban. Egy olyan filmről van szó, ami egyszerre mesél egy mára többé-kevésbé kihalt szubkultúráról, anélkül hogy túlzottan romantizálná azt, és ad látleletet arról, hogy milyen az, amikor egy társadalom züllésnek és pusztulásnak indul.

Érdekes szerkezete van ennek a filmnek, mert a Motorosok egészen fontos szereplőjévé teszi a fentebb emlegetett Danny Lyont mint karaktert, akit Mike Faist alakításában látunk akcióban, ahogy készíti könyvéhez az interjúkat. Mégsem a fotós története ez, hanem sokkal inkább a Jodie Comer-féle Kathy Baueré, egy teljesen átlagos amerikai nőé, aki egy napon betéved egy kocsmába, ahol szembesül a Vandálok nevű banda ámokfutásával. Ám két összerezzenés között a nő szerelembe is esik egyszersmind, abban a pillanatban, amikor meglátja a szívtipró Bennyt (Austin Butlert). Kathy a nem túl szelíd motoros társaságában kóstol bele ebbe a világba, és érti meg, hogy a motoros klubnak nem az a célja, hogy ámokfussanak, törjenek, zúzzanak, gyilkoljanak. Hanem inkább egy életérzésről szól az egész, kiközösített férfiakról, akikben semmi közös nincs papíron, mégis a vasparipák és a száguldás iránti szerelem összeköti őket. Mert végre úgy érezhetik, valahova tartoznak.

Amennyire ez a film Kathy és Benny románcáról, viharos kapcsolatáról szól, hasonlóan mélyen nyerünk betekintést a Vandálok alapítójának, Johnnynak (Tom Hardy) az életébe, akit egy tévében látott Marlon Brando-film inspirált, hogy létrehozza a klubot, és talált a motorosokban barátokra.

A főszereplők kihozzák a maximumot a Motorosokból, Jodie Comer igazi tűzrőlpattant menyecske, Tom Hardy pedig már korábban is adta jelét, hogy tradicionálisan menő csávókat ő mekkora elánnal tud alakítani, gondoljunk csak a Mad Maxre vagy a Tabu című sorozatra, de itt a Vandálok vezetőjeként karizmatikusabb kemény legényt játszik a színész, mint valaha. Ő a film Marlon Brandója, ahogy Austin Butler egyfajta James Dean-szerepkörben találja magát, de a Dűne 2. sztárjának legalább ugyanannyira jól áll a macsózás. És akkor ne feledjük a zseniális mellékszereplőket sem, a hihetetlenül vicces, megkeseredett anekdotáival Michael Shannon is bőven hozzáteszi a magáét a végeredményhez, nem beszélve a motorbuzi Norman Reedusról, aki szinte felismerhetetlen a filmben, de még Shannonnél is őrültebb fickó dzsekijébe bújik.

Abból a szempontból furcsa film a Motorosok, hogy nincs igazából eleje-közepe-vége, inkább olyan érzésünk van a látottaktól, mintha a forgatókönyvet író Jeff Nichols kiszemezgette volna a könyvből a legjobb nyilatkozatokat, legmeghökkentőbb figurákat és sorsaikat, leforgatta volna őket, és a jeleneteket egymásra dobálta volna.

A fő narratíva, a motoros klub ideáinak megfertőződése, a hatalom a vezetőre nehezedő embertelen súlya, a túlzott terjeszkedés, az elkutyulás persze beazonosítható és szépen végigvitt gondolatok a filmben, de a néha alaposabban kifejtett történetívek mellett máskor szinte csak bevillanásokat kapunk a motorosok életéből. Megspékelve olyan snittekkel, amikor a bőrdzsekis vagányok szelik az utakat, jó zenére robognak, aztán kifogynak a benzinből, és várják a zsarukat, hogy csattanjon a csuklójukon a bilincs, mert áttéptek vagy hét piroson.

Amikor Jeff Nichols filmje átmegy drámázásba, és elfelejtődnek a humoros sztorizások, az emberi sorsok háttérbe szorulnak, és a kollektíva kerül előtérbe, ott veszít el kicsit bennünket a Motorosok. Az utolsó húsz percet, a nagy fordulatot, a váratlanul jött tragédiát eléggé elszúrta az alkotó, mert a többé-kevésbé ügyes építkezés ellenére súlytalan lett, és nem talált be.

Ugyanakkor a legutolsó jelenettel és a nagy tanulsággal, miszerint a rossz fiúkat úgysem lehet megváltoztatni, hiába feszül meg az ember lánya, valamelyest kárpótol minket a Motorosok.

Még így sem instant klasszikus, de egy nagyon korrekt látlelet egy letűnt korról. Egy olyan film, ami tényleg átadja a motoros életérzést, amitől az embernek kedve támad beszállni a Vandálok közé. Nyilván nem a vége felé látott csapatba, hanem az ősidőbe, amikor még egy hősies, nemes és nagyon férfias ideáról szólt az egész.

És itt van az a pont, amikor hozzátesszük, hogy bár belőlünk nem lesz motoros, sem bandatag, de jó látni, hogy visszatérőben vannak ezek a régimódi filmdrámák, igényünk lenne rájuk, és Hollywood láthatóan most el is mozdult ebbe az irányba, mert hamarosan jön a Horizont című western is Kevin Costnerrel. Csak legyen az is ilyen jó, könyörgünk.

8,5/10

A Motorosok jelenleg is látható a magyar mozikban.