Ukrán sajtó: Orbán Viktor a végsőkig kitartott, de végül elbukott

Ukrán sajtó: Orbán Viktor a végsőkig kitartott, de végül elbukott

Orbán Viktor hosszú ideig ellenezte Mark Rutte távozó holland miniszterelnök NATO-főtitkárrá való kinevezését, azonban mivel úgy gondolja, Magyarország megkapta a szükséges garanciákat, végül mégis feladta vétóját, így biztossá vált, hogy a magyar kormány egyik fő kritikusa lesz a katonai szövetség új vezetője. Az Orbán–NATO-kiegyezés riadalmat keltett Ukrajnában, ezért a Jevropejszka Pravda kifejtette, hogy szerintük miért nem kell tartani az egyezségtől.

Részletes elemzést tett közzé a Jevropejszka Pravda ukrán hírportál Mark Rutte NATO-főtitkárrá való megválasztásának bonyodalmairól és Orbán Viktor ebben játszott szerepéről.

A lap emlékeztet, hogy kevesebb mint három hét van hátra a NATO-csúcsig, és már döntés született arról, hogy a szövetségnek ki lesz az új főtitkára. Stoltenberg mandátumának kétszeri meghosszabbítása után hosszas keresgélés és tárgyalások után a tagállamok végre megegyeztek arról, hogy a jövőben ki töltse be a posztot: a választás Mark Rutte távozó holland miniszterelnökre esett.

A cikk szerzője, Szerhij Szirodenko kiemelte, hogy ahhoz, hogy ebben a kérdésben megegyezzen, a többi NATO-tagállam vezetőjének le kellett győznie Orbán Viktort. A szerző úgy látja, hogy Orbán Viktor lemondott a Rutte elleni kulcsfontosságú követeléséről, noha soha nem kapta meg azt, amit követelt.

A cikk felhívta a figyelmet, hogy Orbán és a leendő főtitkár az arcmentés érdekében megegyezett az Ukrajnát érintő írásos „garanciákban”. Ukrajnában egyes körökben riadalmat keltett, hogy ez esetleg negatívan érintheti Ukrajnát, így a szerző elmagyarázta, hogy miről is van szó, mire számíthat Ukrajna az új NATO-főtitkár megválasztásával, és azt is leírta, hogy szerinte miért lehet azt állítani, hogy „Orbán Viktor megint hazudott”.

Orbán Viktor megint hazudott – véli a szerző

A szerző szerint Mark Rutte egy „nagyon-nagyon magasra emelt imázzsal” lett a NATO legmagasabb pozíciójának potenciális jelöltje. Rutte 14 egymást követő évben vezette Hollandia kormányát, mialatt négyszer is sikerült koalíciót kötnie. Kiemelte, hogy Hollandiában, ahol a politika borzalmasan széttagolt, ez rendkívül nehéz feladat. Elég csak megemlíteni, hogy a legutóbbi választásokon, 2021-ben 17 párt jutott be a parlamentbe. Szirodenko szerint kétségtelen, hogy a holland politikus képes kompromisszumokat találni, majd kormányozni egy sokszínű kormány nevében.

Ez azonban szerinte nem garantálta a sikert a főtitkári posztért folyó versenyben. Ennek okát először is abban látja, hogy számos fővárosban felmerült az a vágy, hogy Közép- és Kelet-Európa valamelyik államából kerüljön ki az új főtitkár. Ezt támogatta például Radek Sikorski lengyel külügyminiszter is. E vágy megvalósítása érdekében Románia Klaus Iohannis államfőt jelölte ki a posztra, akinek elnöki mandátuma idén jár le. A NATO-körökben azonban kezdettől fogva az volt a benyomás, hogy Iohannis csak „tartalék jelöltnek” tartja magát, és visszalép, ha a többi ország Ruttét támogatja. Végül így is történt.

Másodszor pedig, annak ellenére, hogy Rutte képes kompromisszumokat találni, számos politikai ellenfele van. A szerző szerint ebben a tekintetben

két országra összpontosult a figyelem: Törökországra és Magyarországra.

Mint írta, Törökország ellenérzésének oka a holland hatóságok török kisebbséghez való hozzáállásának problémái, valamint az, hogy a Rutte-kormány nem hajlandó teljes mértékben egyetérteni Erdogan terrorizmus elleni küzdelemről alkotott értelmezésével. Magyarországnak viszont az volt a problémája, hogy Hollandia védi azokat az európai közös értékeket, amelyektől az Orbán-kormány már rég eltávolodott, valamint hogy a holland miniszterelnök korábban bírálta Orbánt a tekintélyelvű rendszere miatt – tette hozzá a cikk.

Törökország és Magyarország azonnal bejelentette, hogy nem hajlandó támogatni Mark Rutte jelöltségét. Aztán csatlakozott hozzájuk Szlovákia is, az „orbáni szatellit, Robert Fico vezetésével” – írja Szidorenko.

Mint írják, Recep Tayyip Erdogan adta meg magát először, még áprilisban, Orbán Viktor azonban csak a héten módosította álláspontját.

Orbán Viktor, aki régóta hozzászokott a szélhámos vezető szerepéhez, akit minden szövetséges csendben gyűlöl, de tűrni kénytelen, a végsőkig kitartott. Magyarország miniszterelnöke csak a héten erősítette meg, hogy már nem ellenzi Mark Rutte jelölését

– írta Szerhij Szidorenko.

Sőt, Orbán közölte választóival, hogy visszavonta a fenntartást, mert szerinte Rutte teljesítette a követeléseit. A szerző szerint azonban ez nem igaz: „Orbán Viktor hazudott”.

Ukrajna érdekeit nem sérti az Orbánnal kötött „kiegyezés”

Döntését indokolva a magyar miniszterelnök elmondta, hogy a leendő főtitkár támogatja, hogy Magyarország „nem vesz részt a NATO ukrajnai tevékenységében, és annak támogatására nem fordítanak magyar forrásokat”. Ezzel állítólag elvesztette érveit holland kollégája blokkolása mellett.

Azonban Szerhij Szidorenko szerint ha felidézzük Orbán és kormánytisztviselői korábbi nyilatkozatait, akkor nem nehéz meggyőződni arról, hogy ez nem így van. Budapesten hivatalosan is hangsúlyozták, hogy a fő (és egy ideig még az egyetlen) kifogás Rutte ellen az, hogy megveti a jelenlegi magyar kormányt. Orbán csapata pedig megpróbálta ezt Magyarország egészére nézve sértésként bemutatni.

Természetesen nem támogathatjuk olyan személy NATO-főtitkári posztra történő megválasztását, aki korábban Magyarországot térdre akarta kényszeríteni. Nagyon meglepő lenne, ha egy ilyen személy jelöltségét a magyar kormány támogatná

– mondta Szijártó Péter magyar külügyminiszter márciusban.

A cikk szerint az tény, hogy a holland kormány egy időben támogatta Magyarország megbüntetését az EU-ban, és támogatta pénzeszközei befagyasztását, következetesen bírálta az orbánizmust, sőt Magyarország EU-ból való kizárását is szorgalmazta, kétségtelenül azt mutatja, hogy Orbánnak volt miért haragudnia.

A szerző szerint amikor Magyarország maradt az egyetlen állam, amely megzavarta a konszenzust a következő főtitkár ügyében, azonnal megváltozott Orbán retorikája. A magyar kormányfő további követelést fogalmazott meg, és kijelentette, hogy a „becsületbeli ügy” nem az egyetlen problémája, így Ukrajnáról szóló megállapodást akart kötni.

Szidorenko szerint alig két hét alatt kiderült, hogy Orbán „becsületével” egyáltalán nincs baj. Rutte nem volt hajlandó bocsánatot kérni, Orbán mégis visszavonta követelését, és megelégedett azzal, hogy a leendő főtitkár levelet ír neki Magyarországról, Ukrajnáról és a háborúról, amely állítólag megadja Magyarországnak a szükséges garanciákat.

A szerző úgy értékelte a fejleményeket, hogy Orbán valójában nem kapott semmit. Rutte csak azt vállalta, hogy írásban tájékoztatja őt arról, hogy Magyarország önállóan határozza meg a szövetség esetleges jövőbeni műveleteiben való részvételének mértékét.

Budapest szégyenletes döntése, hogy nem nyújt biztonsági segítséget Ukrajnának, ugyancsak önálló. A szövetség nem tudta és nem is tudja az ellenkezőjére kényszeríteni Orbán kormányát. Itt nincs szükség írásos garanciára. Biztosan kijelenthetjük tehát, hogy Ukrajna érdekeit nem sértette az Orbánnal kötött »kiegyezés«

– fogalmazott a szerző.

Korlátozott optimizmus Ukrajnában

Szidorenko szerint Rutte főtitkári posztra való megválasztásának nincs negatív következménye Ukrajnára nézve, az eddigi pozitívumok pedig megmaradnak, így Ukrajnának nem hoz változást az új főtitkár megválasztása.

A szövetség jelenlegi vezetője, Jens Stoltenberg teljesen ukránpárti, és ezen szerinte nem lehet vitatkozni. Szidorenko úgy látja, hogy bár Stoltenberg munkája – főtitkárhoz illően – többnyire csendes és nem túl nyilvános, a NATO-ban hozott ukránbarát döntések abszolút többsége mögött ő és csapata áll. Emlékeztetett, hogy ő volt az, aki felhívta a figyelmet, hogy a nyugati partnereknek engedélyezniük kell, hogy Ukrajna csapást mérhessen oroszországi célpontokra, amit végül meg is adtak Ukrajnának.

Szerinte a Ruttével kapcsolatos várakozások jelenleg legtöbbször azon alapulnak, hogy kormánya egyértelműen ukránbarát volt: a modern fegyverek beszerzésének egyik úttörője volt, tavaly pedig bejelentették az F–16-os vadászgépek átadását az Ukrán Fegyveres Erők számára.

„Ez valóban fontos, és lehetővé teszi a további lehetséges lépéseinek optimista értékelését. De hiba lenne Rutte főtitkártól a fegyveres erők túlzott támogatását várni. A főtitkár értelemszerűen nem döntéshozó a támogatásokban. Ez a szerep továbbra is a NATO vezetőinél marad” – emelte ki.

A főtitkár feladata az, hogy az árnyékban maradjon, és mindkét karját felhasználja annak érdekében, hogy megfelelő irányba terelje a vezetőket. Szerinte pont ezt várják el a holland politikustól is új pozíciójában.

Abban is nagy a remény, hogy Rutte, akinek korábban sikerült párbeszédet folytatnia Trump elnökkel – utóbbi győzelme esetén a 2024-es választásokon –, minden karizmáját és ügyességét felhasználja egy új amerikai politika kialakítására. Főleg Ukrajnával kapcsolatban. És bár »Rutte keze« ott nem látszik, szerepe valószínűleg egyedülálló lesz

– zárta gondolatait Szidorenko.

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Mark Rutte holland kormányfő Brüsszelben 2024. június 17-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher / MTI)