Mark Owen az Indexnek: A Take That egy álom, ami 17 éves korom óta tart

Több mint 3 évtizedes pályafutása alatt először látogat Magyarországra a 90-es évek egyik legnépszerűbb angol fiúcsapatának számító Take That. Az indulása óta 3 fősre szűkült formáció tagjai közül, akiket július 3-án a Budapest Parkban láthat a közönség, Mark Owen adott villáminterjút az Indexnek.

New Kids on the Block, Backstreet Boys, NSYNC, Take That – kétségtelen, hogy a 90-es években virágkorukat élték a fiúcsapatok, amelyekért fiatal lányok milliói rajongtak világszerte. Közülük most a – kisebb-nagyobb megszakításokkal – több mint 30 éve alapított Take That nevű formáció koncertezik hazánkban, akik pályafutásuk során még sosem álltak magyar színpadon. Take Thatként legalábbis biztosan nem – a banda korábbi tagjai közül a szólóban is rendkívül sikeres Robbie Williams például már többször is fellépett Budapesten: a showmant legutóbb 2023-ban a Papp László Sportarénában láthatta a közönség.

Az angol formáció egyébként 1990-ben alakult Manchesterben. Az együttes fő énekes-dalszerzője mindig is Gary Barlow volt, Mark Owen és Robbie Williams kezdetben csak háttérvokálokat adott, Howard Donald és Jason Orange pedig elsősorban táncosként szolgált. Williams 1995-ben szállt ki a bandából, egy év múlva pedig az együttes feloszlott. 2006-ban Barlow, Owen, Donald és Orange újraegyesítő turnét indítottak, és készítettek egy új stúdióalbumot. 2010-ben Williams ismét csatlakozott a Take Thathez – az 1995-ös Nobody Else című korong után a Progress volt az első olyan, friss anyagot tartalmazó lemez, amelyen az együttes eredeti felállásban szerepelt. 2014-ben felvettek egy új albumot, ezúttal viszont már trióként, Williams és Orange ugyanis ebben az évben végleg elhagyták a csapatot.

Azóta három fő, Gary Barlow, Howard Donald és Mark Owen viszi a Take Thatet, akik a This Life című anyagukkal érkeznek majd július 3-án a Budapest Parkba. A 2023-ban kiadott lemez az együttes kilencedik albuma, amit a tavaly novemberi megjelenés előtt első körben a Windows című dallal vezettek fel. Akinek az új kiadvánnyal még nem sikerült alaposabban megismerkednie, annak is bizonyosan hatalmas élmény lesz élőben látni triót, a turné előző állomásain ugyanis olyan régi nagy slágerek is előkerültek, mint a Back For Good, a Patience, a Relight My Fire, a Rule The World vagy a Pray. A budapesti koncert miatt egyébként a Take That tagjai is nagyon izgatottak, hiszen még sosem lépett fel az együttes magyar közönség előtt. Közülük a családjával néhány éve már Los Angelesben élő Mark Owen adott nemrég Zoomon keresztül villáminterjút az Indexnek, többek között arról, hogy

• szerinte mi emelte ki a Take Thatet a többi fiúcsapat közül;
• mit jelentett neki az együttes akkor és most;
• miért futtat szólókarriert a Take That mellett;
• és hogy miért visz magával három flakon tusfürdőt a turnéra Los Angelesből.

Mark Owen (Take That)

Annak idején öt taggal indult a Take That, és a start után rögtön nagy sikereket értek el. Akkoriban működtek még hasonló csapatok, mint például az NSYNC, a Backstreet Boys vagy a News Kids On The Block – miben különbözött a többitől a Take That?

Az említett zenekarok mind nagyon sikeresek voltak az évek során. Hogy a Take Thattel vajon mi volt a sikerünk titka? Azt hiszem, egyrészt a zenekaron belüli dalszerzés volt az, ami meghatározó tényezőnek számított. A hangzás és az irány, amit követünk, mindig is a zenekartól jött – a kezdetektől mi írjuk a dalainkat és a színpadi műsorainkat is. Szerintem ez fontos faktor volt az évek alatt elért sikerekben, és folytatva a gyakorlatot, még most is az. Mindnyájan Észak-Angliában nőttünk fel, az ipari munkásvárosként ismert Manchesteren kívül, a hátterünket jórészt a szüleink és más családtagok jelentették. Emlékszem, hogy édesanyám az után is állandóan dolgozott, hogy már felnőttem, soha nem hagyta abba a munkát. Ez a fajta munkamorál a bandában már nagyon korán belénk ivódott – amikor együtt vagyunk, megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból és azokból az eszközökből, amelyek zenekarként rendelkezésünkre állnak. És ezt továbbra is igyekszünk így tenni, mert

mi nem egy szokványos zenekar vagyunk – mi nőttünk és fejlődtünk az idők során,

és mindig új utakat keresünk a növekedésre és a fejlődésre. Sok szempontból úgy érezzük, hogy még mindig csak tanuljuk a zenét, annak ellenére, hogy már régóta létezünk. A zenekar az életünk, nem csak valami, amit csinálunk – jórészt minden ekörül formálódik. Ha nem vagyunk együtt, akkor is éljük, gondolkodunk róla, és fejlődünk általa, így vagyunk képesek arra, hogy most már minden aspektusát átöleljük annak, amit csinálunk. Nem tudom, hogy ez változtat-e bármin is, de soha nem adtuk fel, ami szerintem nagy dolognak számít. Mindig is olyan volt a mentalitásunk, hogy mi leszünk az egyik legnagyobb zenekar, és nagy sikereket érünk el. Csak hát rengeteg munkára volt szükség, de mindig úgy álltunk hozzá, hogy dolgoznunk kell tovább.

Ha belegondol, mit jelentett önnek a Take That akkor, és mit jelent most?

A kezdetek kezdetén személy szerint nekem ez egy lehetőség volt arra, hogy a világot megismerjem. Én egy Oldham nevű városból származom, ami nem messze van Manchestertől, és amit korábban nem igazán hagytam el. A Take That esélyt adott arra, hogy világot lássak – hogy útlevelet kapjak, és elkezdjek utazni, meglátogatva új országokat. Kezdetben erre törekedtem, ami valószínűleg nem sokat változott, hiszen még most is a banda által tapasztalhatok meg egyre többet a világból. Nagyon szerencsés vagyok, mert idén nagyjából 80 állomásról és 50 ország érintéséről beszélhetünk. Tudom, hogy fárasztó lesz, mert sok fellépésről van szó, ami rengeteg munkával jár, nekem mégis egy csodálatos élmény az egész. A nap végén felmehetsz a színpadra, felvehetsz valami buta öltözetet, és felléphetsz olyan emberek előtt, akik olyan dalokat énekelnek, amiket te magad is szívesen adsz elő.

Ez tényleg olyan, mint egy álom!

És ez az álom 17 éves korom óta nem ért véget.

Mark Owen, Howard Donald és Gary Barlow (Take That)

Van valami, amit mindenképp magával visz, amikor turnézni indul? Személyes tárgyra gondolok.

Vicces, de van egy tusfürdő, amit Los Angelesben használok. Erre a turnéra három flakonnal vettem belőle. Ez az én kis kapcsolatom a lakhelyemmel, mert amikor zuhanyozok, mindig olyan illatom van, mint otthon. Ahelyett, hogy szállodai tusfürdőt használnék, az illat ugyanaz, ami olyan érzést kelt bennem, mintha egy kicsit az otthonomból vinnék magammal az útra.

A Take That mellett van egy szólóprojektje is.

Igen.

Érdekes, hogy egyesek a zenekari munkán túl önállóan is készítenek lemezeket. Önnek mi volt a célja ezzel?

Amikor az első lemezemen dolgoztam, kíváncsi voltam rá, tudok-e egyedül is csinálni valamit, mert amikor egy csapat tagja vagy, az teljesen más – érdekelt, hogy vajon mit érek el egymagam. Az elején tehát valószínűleg egyfajta önkísérletezés volt az egész, hogy lássam, milyen lennék a stúdióban. Mostanra más lett a kapcsolatom a szólólemezeimmel, már nem az idő függvénye, ha írok egy dalt – mint például ma –, hogy végül egy Mark Owen- vagy egy Take That-lemezre kerül. A gondolatmenetem nem csak a naptáron múlik arra vonatkozólag, hol lesz helye végül, mert

imádok dalokat írni és alkotni.

Ez a két dolog van, amit egyébként is csinálok, és csak annyit szeretnék, hogy továbbra is folytatni tudjam. Ha a Take That nem lenne, akkor is megpróbálnám megtalálni a módját, hogy kreatív legyek, és dalokat írjak. Számomra ez az útja annak, hogy kifejezzem magam, és képes legyek elmondani dolgokat – a dalszerzés egy olyan médium, ami néha jobban segít nekem kommunikálni, mint ahogy az a való életben megy.

Mark Owen

Milyen nagy az átfedés a Take That és a szólóprojektjének a közönsége között?

A Take That közönsége nyilvánvalóan sokkal nagyobb, ami jó, mert ez azt jelenti, hogy többször állhatsz színpadra, és jóval több produkciót tudsz létrehozni. Viszont ha kedvelek egy dalszerzőt, akkor szeretem követni az útját és látni, hogy mivel foglalkozik még. Ha George Harrison volt az, akit dalszerzőként megkedveltél, akkor végigjárod a The Traveling Wilburys útját is, és nem bánod, hogy ezen az utazáson is vele tartasz. Zenekarként egyébként – még akkor is, amikor Rob visszatért – számunkra csodálatos dolog egy szobában tölteni az időt különböző kreatív emberekkel. Nekem ez a társasági életem. Én nem nagyon járok el vacsorázni, nem iszogatok, nem igazán csinálok ilyesmit. Ha valaki azt mondja, hogy kedd este szabad vagyok, akkor lefoglalok egy stúdiót, ahova meghívom néhány barátomat – néha így néznek ki az ebédmegbeszéléseim is. Ez az én saját időm arra, hogy szocializálódjak, és olyan emberek között legyek, akiknek teljes mértékben élvezem a társaságát. Ha szerencsés vagy, akkor valami nagyszerűt kapsz az ilyen beszélgetésekből, ha nem, akkor is jól érezted magad. Hogy lóghatnék a barátaimmal is? Azt hiszem, sok szempontból számomra ez is ilyen.

Ez az első alkalom, hogy a Take That Magyarországon koncertezik. Ön járt már itt valaha? Mit tud az országról, és hogyan készül a koncertre?

Még sosem jártam ott. Korábban láttunk már magyar zászlókat a közönségünkben, eljöttek máshova megnézni minket – most itt az idő, hogy mi menjünk el a magyarokhoz. De még soha nem voltam Magyarországon, nem ismerem. Vicces, mert amikor összeállítasz egy turnét, az emberek megpróbálják helyetted feltérképezni, és javaslatokat tenni, hogy hova kellene menned. Amikor hozzáláttunk a mostanihoz, azzal kezdtük, hogy olyan helyekre szeretnénk eljutni, ahol még nem jártunk, és ahol új élményeket szerezhetünk, bár kicsit ijesztő is persze, amikor egy új helyre mész, és először tapasztalsz meg valamit.

A magyar közönségünkkel még nem találkoztunk, igazából azt sem tudjuk, van-e egyáltalán.

De eljövünk, és meglátjuk, mi történik. Biztos vagyok benne, hogy amikor leszállunk, az mindannyiunk számára hihetetlenül izgalmas lesz. Ahogy keresztülvezetünk a városon, és kinézünk a kocsiablakon, ezt mind elkezdjük majd érezni a vérünkben. Ez a csodálatos benne! És ez különböző módokon a művészetünkben is átjön majd. Azért jövünk, hogy megtapasztaljuk ezt az élményt, és hogy többet tudjunk meg a világról.

(Borítókép: Howard Donald, Gary Barlow, Mark Owen (Take That) 2023 novemberében. Fotó: Getty Images)