Mint akik vért ittak: rendhagyó módon hangoltak a magyar drukkerek Skóciára

Több száz külföldön élő magyar, valamint a labdarúgó Európa-bajnokság miatt Stuttgart környékére látogató futballdrukker hangolt közösen a Skócia–Magyarország csoportmeccsre Königsfeld im Schwarzwaldban egy kispályás labdarúgótornával. Ellátogattunk hozzájuk a különleges hangulatú rendezvényre, ahol maximum a feliratok nyelve, és a büfében a lángosért euróban elkért ár alapján tudtuk volna megmondani, hogy Magyarország határaitól több mint 1000 kilométerre vagyunk...

„Azt hiszed, nyugaton vagy, de körötted mindenki keletről jött.”

Ezzel a felütéssel cukkolták egymást szombati vendéglátóink, miközben a Volkswagen hátuljából előkerült minden földi jó, amit csak egy piknikhez el tudna képzelni az ember. Sült- és szeletelt vastagkolbász, szalonnák, sajtok, főtt tojás, padlizsánkrém, és friss kenyér minden mennyiségben.

Üdítő nincs, csak sör. Ha már a német törvények szerint két kisüveg után még a vezetés is belefér, a futballnak sem mehet rovására. Mindez a székely mentalitással is találkozik: a víz a házkörüli állatoknak való, meg a zuhanyzáshoz.

Ha nem tudtam volna, hogy június közepe van, a húsvéti nyúlat is elkezdem keresni...

Ám húsvét helyett pusztán az erdélyi vendégszeretetről volt szó. A kinn élő magyarok által 2019-ben alapított Hungária München csapatának tagjaival érkeztünk az alig hatezer fő lakta Fekete-erdei kisvárosba, Königsfeld im Schwarzwaldba, hogy – miként a meghívó is fogalmazott – közösen tegyük teljessé az Eb-túrát. Méghozzá egy kispályás labdarúgó-tornával hangolva a vasárnapi, sorsdöntőnek ígérkező Skócia–Magyarország-csoportmérkőzésre.

A Hungária München tagjaival (napra pontosan!) három éve, a legutóbbi Európa-bajnokság hasonló szakaszában, a bajor fővárosban megrendezett német–magyar csoportmérkőzés előtt ismerkedhettem meg. Akkor a Bad Tölzben lévő bázisukon vendégeskedtünk kollégáimmal, kiszurkolva egy német rivális elleni edzőmeccsen a sikerüket. Ezúttal a programban jóval több összecsapás szerepelt – bár a menet közben lecsapó zivatar így is komoly nosztalgiát ébresztett –, ugyanis a Magna Hungária-kupa nevű kispályás labdarúgótornát szervezték meg a közös Eb-szurkolás jegyében Daradics Tiborék.

Ha már az egyik főszervező a HMFC-től jött, úgy dukált, hogy az egyesület rögvest három kispályás csapattal képviselje magát a mezőnyben. De rajtuk kívül is akadt még Münchenből érkezett brigád, a tucatnyinál is több együttest felvonultató tornán. A játékosok többsége Németországban élő magyar – ki erdélyi, ki anyaországi gyökerekkel –, de akadt Ausztriából, Svájcból, illetve természetesen hazulról, Magyarországról érkezett játékos és csapat is. Sőt, a TrollFoci révén Székelyvarságból, Hargita megyei „licenccel” is indultak a néhol igen parázs csatát hozó torna mezőnyében.

„Szerettük volna összerántani a magyar brigádokat itt Freiburg közelében egy közös sportélményre – mesélte a tornával kapcsolatban a társszervező, Putnoki Zsolt. – Aki élt külföldön hosszabb-rövidebb ideig, az pontosan tudja, az ilyen közösségépítő események, ahol mind magyarul beszélhetünk a mellettünk ülőknek, és az pontosan érti is, miről van szó, mennyire jelentősek tudnak lenni. Csak hab a tortán, hogy utána közösen nézhetjük is majd az Európa-bajnoki meccseket, vasárnap pedig ott a skót–Magyar, amire szintén sokaknak van jegye. A futball ilyen téren is összeköt minket, legyünk bármilyen messze is a szülőhazánktól" – mesélte a kupa fő üzenetéről.

Nem véletlen, hogy a német labdarúgás alacsonyabb szintjein rengetek nemzeti alapon szerveződő együttessel találkozni. Mint mesélik, valahol a heted-nyolcadosztályban lehet a váltópont, ahol már több is szerb, a török, vagy épp magyar ajkú csapat, mint a német. A regionális ligákban – mint amilyen a Royal Bavarian Liga is bajorországban – pedig gyakran már az első-másodosztályban is egálközeli a csapatok száma. A leghíresebb ilyen projekt az elmúlt években a Türkgücü Münchené volt, amely a másodosztály kapujáig jutott, miközben az 1972-es olimpiai stadionban nemegyszer 15-20 ezer néző előtt rendezte hazai meccseit. A magyar próbálkozások ilyen szinten nem tartanak, bár tény, a Türkgücü tündöklése is csak átmeneti volt...

Miközben kinn a szakadó eső, a csarnok két műfüves pályáján a csapatok kezdtek rá. Közülük is kiemelkedett a Hungária München fekete mezes „Young Boys" együttese, mely az első két mérkőzése után plusz tizenkettes gólkülönbséggel állt. Meghoztuk a fiúk szerencséjét! – gondolhattuk volna, de itt érdemes megjegyezni, a müncheniek korábban is rendkívül büszkék voltak arra, a Royal Bavarian másodosztályában szereplő keretükben – színvonalra a Bundesliga alatti országos futballpiramis hatod-heted osztályának felelhet meg – több olyan spíler is található, akik odahaza simán megütnék az NB III szintjét. Szóval jóval reálisabb forgatókönyvnek tűnt, hogy nem én, és nem is Papajcsik Péter kollégám hozott nekik jó szerencsét, inkább a tudásnak köszönhetik a remek rajtot.

Putnoki Zsolttal tovább beszélgettünk, immár az Eb-re és a magyar válogatott szereplésére terelve a szót. A civilben Badeparadiesben úszómesterként dolgozó, egyébként családjával Löffingenben élő Zsolt pedig örömmel mesélt meglátásairól – no meg némi izgalommal is, mert mint hozzátette, nem gyakran nyilatkozik újságírónak. Ráhagytuk, bár jobban tetszett a gondolat, hogy a futballról szóló baráti beszélgetés zajlik köztünk, sem mint egy klasszikus értelemben vett interjú.

Sajnos az első két meccs nem alakult túl jól. Egyikünk sem erről ábrándozott, de a lényeg, hogy Skócia ellen még meglesz az esélyünk a továbbjutásra, úgyhogy innen is hajrá a srácoknak! A svájciak elleni első félidőért volt igazán nagy kár, a többi szerintem abszolúte vállalhatóra sikerült. Kiváncsi leszek, ezek után melyik arcunkat mutatjuk majd Stuttgartban

– tekintett előre értékelés közben.

A legtöbb résztvevő egyetértett Zsolt főbb megállapításaival. Az már megosztóbb kérdésnek bizonyult, mire mehetünk a szívós, és igencsak rakkolós futballt játszó skótok ellen. A társaság optimistább fele a többgólos magyar sikert is reálisnak tartotta. A pesszimistábbak viszont inkább egy búcsút jelentő döntetlen valószínűsítettek a már-már festőinek minősíthető Schwarzwald kastélyhotel tőszomszédságában álló, a festőiség minden elemét nélkülöző, ám annál praktikusabb „SoccerCenter” folyosóján ácsorogva.

„A német csak a sikert ünnepli – mondjuk azt nem gyengén –, a magyar mindig talál rá okot és alkalmat" – posztolta Daradics Tibor az eseményhez még a német–magyar másnapján, mellékelve egy videót, ahogyan egy nyitott tetős buszban a helyi drukkerek zászlókat, sálakat lengetve éltetik a Nationalelfet a 2–0-s siker után. Kicsit a fenti mondat a válasz arra a kérdésre is, miért érezte úgy, hogy szükséges a Magna Hungária megszervezése.

„Úgy gondoltuk, ha már a sorsolás ilyen szerencsésen hozta, hogy Stuttgartban lesz két meccsünk, és így sok sportbarátnak négy-öt napja lesz a környéken, miért ne próbálnánk meg őket összehozni a környékbeli, szintén sportszerető magyaroknak – vette át a szót Daradics. – Alapból van egy sportbaráti közösségünk, a három szervező is jól mutatja, hogy szinte teljesen behálózzuk Németországot, és a németországi sportszerető magyarokat. Már az ötlet kezdeti szakaszában nagy visszhangot kapott a dolog, aminek nagyon örültünk. Hát még annak, hogy végül öt országból érkeztek a csapatok”

Megjegyezte, komoly dilemmát jelentett, hogy szabadtéren, vagy teremben szervezzék a tornát, ám mivel ez a vidék igen szeszélyes, lehetett volna 35 fokos hőguta, meg szakadó eső is – ami végül bejött –, inkább egy klimatizált termet kerestek hozzá. Utólag hálás ezért a döntésért, mert a zivatar alighanem szétverte volna a rendezvényt...

„Volt néhány paprikásabb hangulatú meccs, de a torna végére mindenki megbékélt a másikkal. Így nyugodtan mondhatom 10/10-es volt emberi oldalról ez a nap – tette hozzá. – Ez a sportág, ezek a barátságok, és futballélmények számokban nem kifejezhetőek, minden munkaórát, minden forintot megérnek. Megvagyunk bolondulva ezért a sportért, így szívesen dolgozunk érte társadalmi munkában is. Így építgetjük évek óta a Hungária Münchent, és ezt a szélesebb körű közösséget is. Az pedig külön hab a tortán, hogy ezt az élményt most több száz honfitársunkkal oszthattuk meg, határok nélkül. Ezek az élmények vezetnek olyan sportbarátságokhoz, amelyek az otthontól távol még értékesebbek. Ehhez jön hozzá a nemzeti identitás megélése, az, hogy itt vagyunk több mint ezer kilométerekre a hazánktól, és összejövünk öt-hat ország magyarjai, egy szigetet alkotunk, és egy napon át csak magyar szót hallasz. Ez olyan élmény kint élőként, amit évtizedekig nem felejtesz el, és amiből a hétköznapok nehézségei közben erőt tudunk meríteni. Ha össze kell foglalnom, miért éri meg, hát ezekért” – mesélte a főszervező.

A győztes Hungária München FC „Young Boys”

A késő délutánba nyúló tornát végül be is húzta a HMFC Young Boys, a döntőben 5–2-re verve a Freiburgból érkezett, szinte hazai körülmények között szereplő Pálya Ördögeit. A csapat dominanciája lehengerlő volt – a jelek szerint bejött a reggeli bemelegítés kolbásszal és sörrel –, mert hét meccsen hat győzelemmel és egy döntetlennel menetelt az aranyig a Tóth Dávid vezette alakulat, amely Birtalan Barnabás személyében a gólkirályt, a posztja ellenére öt gólig jutó Szőcs Attila személyében pedig a legjobb kapust is adta a tornára.

Elég jó szájízünk lehet így, hogy veretlenül hódítottuk el a serleget, meg főleg nem lehet szomorú senki a csapatból

– mondta visszafogottan Tóth az Indexnek, aki szintén kiemelte, milyen fontos, hogy ilyen sportélményeken keresztül is ápolni tudják a magyar kapcsolatokat és identitásukat. Nem véletlen, hogy amikor csak tehetik, akár Ausztriába, akár Csehországba is átkirándulnak egy-egy tornára a kaland, no meg az összetartozás élményéért.

Mint a legtöbb amatőr-félamatőr torna, ez sem feltétlenül a labdazsonglőrökről szólt. Inkább a szívről és a küzdeni tudásról (néha akadt egy-egy a kelleténél talán keményebb belemenés is, de a sikervágy már csak ilyen...) Két olyan tényezőről, amire mindenvalószínűség szerint a nagypályás válogatottunknak is óriási szüksége lesz Skócia ellen.

A jó példa adott, a többi vasárnap este, 21 órai kezdettel kiderül.

Labdarúgó-Európa-bajnokság 2024, csoportkör, 3. forduló

A csoport

• június 23., 21.00, Frankfurt: Svájc–Németország
• június 23., 21.00, Stuttgart: Skócia–Magyarország

Az 1. fordulóban történt

Magyarország–Svájc 1–3 (0–2)

Németország–Skócia 5–1  (3–0)

A 2. fordulóban történt

Németország–Magyarország 2–0 (1–0)

Skócia–Svájc 1–1  (1–1)

A csoport állása: 1. (és továbbjutott) Németország 6 pont (7–1), 2. Svájc 4 (4–2), 3. Skócia 1 (2–6), 4. Magyarország 0 (1–5).

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)