Újabb kutatás érkezett, így alakult a nyomor mértéke Magyarországon
Újabb kutatás érkezett, így alakult a nyomor mértéke Magyarországon
A fogyasztás a szegénységnek egy nagyon rossz mérőszáma – írta elemzésében a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője. Molnár Dániel kimutatása alapján 2010 óta több mint 1,2-1,3 millió fővel csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség száma Magyarországon. A számítását az Eurostat érvelése is alátámasztja. Az elemzése szerint egyértelmű: nem Magyarország az EU legszegényebb tagországa.
„Magyarország lett az Európai Unió legszegényebb országa tavaly, aminek részben következménye a kiskereskedelmi forgalom jelentős visszaesése” – közölte a napokban a GKI. A vezérigazgató, Molnár László hozzátette, „a magyar átlag lakosság a legszegényebb átlagosan az unió összes polgárát figyelembe véve.”
Nem sokat kellett várni a Nemzetgazdasági Minisztérium reakciójára, Nagy Mártonék azonnal megválaszolták: „ez teljességgel nonszensz és szándékos hazugság”. A tárca szerint az Eurostat friss adatait „többen helytelenül értelmezték, és a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa. Ez teljességgel nonszensz és szándékos hazugság”.
Majd azt is kiemelték: „Közgazdaságtani egyszeregy ugyanis az az alapvetés, hogy saját döntésük alapján jövedelmüket a családok elfogyasztják vagy megtakarítják. Így a fogyasztási adatok önmagukban csak korlátozottan értelmezhetők, abból a szegénységre való következtetést tenni rosszindulatú csúsztatás.”
Több mint 1 millió fős mérséklődés
A témával kapcsolatban Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője egy részletes elemzést publikált. Ebben rögtön az elején leszögezte, hogy szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek számítanak azok a személyek, akik a következő három kategória közül legalább egyben érintettek:
- relatív jövedelmi szegénység: a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek;
- nagyon alacsony munkaintenzitás: azon személyek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 64 év közötti) tagok az előző évben teljes munkapotenciáljuk kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával;
- súlyos anyagi és szociális depriváció: 13 tétel közül, mint például lakás megfelelő fűtésének hiánya, váratlan kiadások fedezetének hiánya, hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátralék, kétnaponta történő húsételfogyasztás hiánya, stb. legalább 7 jellemző.
Molnár Dániel szerint így az Eurostat tavalyi adatai alapján az EU tagállamai közül 14-ben magasabb volt a szegénységnek kitettek részaránya, mint Magyarországon. A GKI által kiemelt Romániában 32 százalék, Bulgáriában pedig 30 százalék,
vagyis legalább másfélszer akkora volt a szegénység ezen két országban, mint Magyarországon.
A Makronóm Intézet szerint ezt azon mutató alapján lehet megállapítani, amelyet kifejezetten azért alkottak meg, hogy a szegénységet mérje, és A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv (az EU 2030-as céljai) keretében is alkalmaznak.
Az elemzésben emlékeztettek, ha időrendben nézzük az adatokat, akkot azt láthatjuk, hogy 2015-ben Magyarországon még 30,6 százalék volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya.
Vagyis 8 év alatt több mint 10 százalékponttal csökkent a szegények aránya Magyarországon – 1 millió 98 ezer fős mérséklődést jelent.
Tehát ennyien léptek ki a szegénységből. Az elemzésben arra is kitértek, a 2015 előtti évek vonatkozásában az Eurostat némiképp eltérő definícióval vizsgálta a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettséget, ugyanakkor figyelembe véve a módszertani eltéréseket is 2010 óta több mint 1,2-1,3 millió fővel csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség száma Magyarországon.
Molnár Dániel elemzése szerint „általában minden munkavédelmi előírás azzal kezdődik, hogy a megfelelő eszközt használjuk a megfelelő feladat elvégzésére. Nincs ez másként a közgazdaságtanban sem: a szegénység mérésére is illik az arra alkalmas mutatószámokat vizsgálni, nem épp azt, amelyik alátámasztja a saját narratívánkat vagy amelyik épp a kezünk ügyébe esik. Ellenkező esetben a közgazdász csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.”