Flow-ban kell maradniuk a női kéziseknek – korábbi világklasszisok szerint

A csapategységnek, a jó fizikai és mentális formaidőzítésnek köszönheti a magyar női kézilabda-válogatott, hogy sikerült kivívnia az olimpiai részvételt – korábbi meghatározó válogatott játékosok szerint.

Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány csapata mindhárom riválisát, Nagy-Britanniát, a világbajnoki 4. helyezett Svédországot és Japánt is legyőzve csoportelsőként vívta ki az ötkarikás részvételt a debreceni selejtezőtornán. A magyar csapat játéka ugrásszerűen javult ahhoz képest, hogy például a selejtezők kezdete előtt egy héttel csapnivaló játékkal, súlyos, 15 gólos vereséget szenvedett Norvégiától az Európa-kupa 5. fordulójában megrendezett mérkőzésen.

A világbajnoki ezüst- és bronzérmes (2003, 2005), Európa-bajnoki 3. helyezett irányító-átlövő (2004) Ferling Bernadett a köztévének úgy nyilatkozott, hogy a csapat pont akkor érte el a csúcsformát, amikor a legjobban kellett.

Kétség nem fér ahhoz, hogy ott a helyünk az olimpián, a lányok szinte hiba nélkül meg tudták valósítani azt, amit elterveztek. Ez egy nagyon fontos lépcsőfok ennek a csapatnak a fejlődésében, a játékosok ezek után minden szempontból sokkal érettebbek lesznek

Ferling Bernadett, korábbi válogatott kézilabdázó

A válogatottat a tokiói olimpián (2021) irányító korábbi szövetségi kapitány, Elek Gábor szintén a köztévének azt emelte ki, hogy – néhány korábbi alkalommal ellentétben – a játékosok a felelősséget most nem teherként és stresszként élték meg, hanem lehetőségként, amelyet minden áron meg akartak ragadni.

Úgy gondolom, hogy a magyar válogatott újra csapattá érett, a játékosokat a tét nagysága most borzasztóan egységessé kovácsolta

Elek Gábor, a női kézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya

A szakember hozzátette, hogy a magyar csapat szerinte tartani tudja a mostani szintet az olimpiáig.

Hol tartunk most?

Az olimpiai (2000) és kétszeres világbajnoki ezüstérmes (1995, 2003), Európa-bajnok (2000) Farkas Ágnes is úgy vélekedik, hogy a magyar csapat lelkileg és fizikailag is kitűnően fel volt készítve a debreceni selejtezőtornára, amiért dicséret illeti a szövetségi kapitányt és az egész stábot.

„A svédek ellen például látszott a védekezésen – és mindig a védekezésen látszik igazán –, hogy a lányok fejben nagyon ott vannak, összhangban van a védekezés, amiből aztán tempós lerohanásokat lehetett indítani. Ezt csak összeszedett gondolkodással lehet elérni!” – mondta Farkas, hozzátéve, nagyon szeretné, ha a forma a következő három hónapban, az olimpiáig nem lanyhulna.

Farkas Ágnes (szemben) a 2010-es Magyarország 2000 – Dánia 2000 kézilabda gálán, a debreceni Főnix Csarnokban, ahol a tíz évvel korábbi olimpiai női döntőt játszották újra. Olah Tibor/MTI Zrt.

A svédek elleni teljesítményt emeli ki a válogatott egyik korábbi másodedzője (2011-14 és 2016), a játékosként olimpiai ezüst- (2000) és bronz- (1996), valamint világbajnoki ezüstérmes (1995), Európa-bajnok (2000) Siti Beáta is.

Amolyan „azt a … ilyet is tudunk?!” érzésem volt. Annyira érett, tudatos, fegyelmezett játékot nyújtottunk – és fontos, hogy ez a fegyelmezettség ezúttal nem görcsösséggel, hanem inkább felszabadultsággal társult –, hogy az számomra a szó pozitív értelmében volt döbbenetes

Siti Beáta, korábbi válogatott kézilabdázó

Az egykori irányító úgy látja, amennyiben a csapat tovább tudja vinni a mostani „flow-érzést”, akkor az olimpián is sikeres lehet.

Mi lehet az olimpián?

Farkas Ágnes szerint, ha a magyar válogatott 5. lenne az olimpián – úgy, ahogy a 2004-es athéni ötkarikás játékokon, amelyen ő is ott volt –, az már jó eredmény lenne. A „happy hangulatot”, persze, valamennyire félre kell tenni, ez csak egy ajtó volt, amelyet kinyitottunk, most itt a lehetőség, amivel élni kell! Jön a következő lépés, de az olimpián is olyan ellenfelek lesznek, akiket ismerünk, akikről lesz felvételünk, ki lehet elemezni őket, innentől kezdve pedig az dönt, hogy ki, milyen felkészítést kap, mennyire tud ott lenni fejben.

Ott lenni az olimpián egy teljesen más, eufórikus állapot. Ha a lányok ezt úgy élik meg, hogy közben tudnak meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújtani, akkor bármi megtörténhet

Farkas Ágnes, korábbi válogatott kézilabdázó

Siti szerint fontos, hogy egy játékos ne úgy gondolkodjon, hogy „húha, itt vagyok, lehet, hogy ilyen soha többet nem lesz”, és ne görcsöljön rá az olimpiára, hanem az egészet örömmel, egyfajta könnyedséggel fogja fel. Szerencsére a keretben vannak tapasztaltabb játékosok, akik már voltak olimpián, ők nem csak a 40X20 méteres pályán, hanem ebben is tudják segíteni fiatalabb társaikat, amiből „nagyon jó dolog is kijöhet”.

Siti Beáta a női kézilabda világbajnokság döntője (Magyarország – Dél-Korea 20:25) után 1995. december 17-én a bécsújhelyi sportcsarnokban. MTI

De mi lehet az pontosan? Mi számítana az olimpián jó teljesítménynek?

Ha a csapat minden alkalommal ki tudja „maxolni” azt, ami abban a napban benne van, tehát egy rossz napon is fel tudja venni a „melós ruhát” – és lehet, hogy az egy nagyon „büdös” melós ruha lesz! –, a lányok mennek, rakkolnak, hiba után felállnak, nem hajtják le a fejüket, azaz egy önbizalommal és hittel teli melós brigádot látunk minden mérkőzésen, akkor szinte helyezéstől függetlenül úgy gondolnám, hogy ez a fiatal társaság megint előre lépett a fejlődésben

Siti Beáta, korábbi válogatott kézilabdázó

A párizsi olimpia megnyitója július 26-án lesz, a férfi és női kézilabdatorna csoportbeosztását április 16-án, szerdán sorsolják.