Egyetlen dologban reménykedik a halálát illetően a mai napon eutanáziára váró nő
Az eutanázia kérdése a közelmúltban hazánkban is a társadalmi párbeszéd egy fontos részévé vált, miután a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Karsai Dániel jogi úton szerette volna elérni, hogy esetében engedélyezzék a kegyes halál lehetőségét. 2001-ben Hollandia volt az első ország, ahol bevezették az aktív eutanáziát, amellyel a mai napon tervez élni egy 34 éves nő.
Mint ismert, a Magyarországon élő alkotmányjogász, Karsai Dániel mindent megtesz annak érdekében, hogy gyógyíthatatlan, állandó fájdalmakkal járó betegsége miatt engedélyezzék számára az aktív eutanáziát, ám hazánkban a jog szerint ez az élethez való joggal összeegyeztethetetlen. Legutóbb a férfi népszavazási kezdeményezését is elutasította a témában a Kúria.
Magyarországgal ellentétben Hollandiában engedélyezett az aktív eutanázia, az azt kérők száma pedig folyamatosan emelkedik: 2022-ben a hivatalos adat 8 ezer 720 fő volt. A közelmúltban egy 34 éves nő is beadta az eutanáziára vonatkozó kérelmét, amit kívánságára a mai napon, a 34. születésnapján hajtanak végre.
Jolanda Fun pszichiátriai problémák miatt igényelte a kegyes halált. Bevallása szerint többek között evészavarral, visszatérő depresszióval, autizmussal és tanulási nehézségekkel küzd, társas helyzetekben pedig kénytelen elrejteni a valódi érzéseit, miközben a fejében „sötétség, ingerlékenység, magány és káosz” lesz úrrá rajta.
Beszámolnak arról, hogy evészavarral, visszatérő depresszióval, autizmussal és tanulási nehézségekkel küzdött, ami azt jelenti, hogy társas helyzetekben elrejti érzéseit, amelyeket úgy jellemzett, hogy “sötét, túlstimulált, káosz van a fejemben, magány”.
A legtöbbször nagyon sz*rul érzem magam. Szomorú, levert és komor vagyok, de az emberek csak egy álarcot látnak, amit nagyon jól megtanultam viselni az évek alatt
– mondta a The Times-nak Jolanda Fun, aki tavaly a Facebook-oldalán jelentette be, hogy egy pszichiáter segítségét kéri az eutanáziához szükséges eljárás végigvitelében. Mint azt elárulta, a depresszió már hétéves kora óta teszi pokollá az életét, azóta rendszeresen gondol a halálra.
„Az apám és az anyám is beteg, azért küzdenek, hogy életben maradjanak. Én le akarok mondani erről az életről. Furcsa, de már hétéves koromban arról kérdezgettem az anyámat, hogyha leugranék egy viaduktról, meghalnék-e. Egész életemben ilyen gondolatokkal küzdöttem” – vallotta be a 34 éves nő. Fun ugyan többször is kért terápiás segítséget, de az életét állandó fájdalomként írta le. Végül két évvel ezelőtt döntött az eutanázia mellett, amikor egy tanácsadó elmondta neki, hogy a holland törvények azt pszichiátriai okokból lehetővé teszik.
„A szabályok nagyon szigorúak. Nem csak úgy élhetsz az eutanázia lehetőségével, ahhoz egy hosszú utat kell végigjárnod. Ugyanakkor ez méltóságteljes halál: fájdalommentes és egy orvos végzi el. A szeretteid közben mind ott lehetnek és senkinek sem kell szörnyű körülmények között rátalálnia a holltestedre, valamint annak sem áll fenn a lehetősége, hogy egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után rosszabbul végzed” – magyarázta álláspontját Jolanda Fun.
A holland törvények értelmében az eutanáziát kérő személynek szellemileg beszámíthatónak kell lennie, az eutanáziát régóta kívánnia kell és saját akaratából kell kérnie. A személyt továbbá minden lehetséges alternatíváról tájékoztatni kell, illetve megállapítani, hogy a problémájára nem létezik más ésszerű megoldás. Az életének befejezésére való jogosultságát továbbá egy független orvosnak meg kell erősítenie. Az eutanáziát végül meghatározott irányelvek szerint kell végrehajtani. A The Times szerint Hollandiában nagyjából tízből egy pszichiátriai okokból igényelt eutanáziát hajtanak végre.
Illusztráció: Az eutanázia lényege a szenvedő páciens halálba segítése. (Fotó: Fanatic Studio/Gary Waters/SCIEN / Getty Images Hungary)
Jolanda Fun a lapnak elmondta, hogy gyerekkorában súlyosan zaklatták és bántották, az édesanyja korai segélykéréseit pedig elutasították.
„Azt mondják, hogy az ember ilyennek születik, de szerintem a segélyszolgálatoknak jobban kellett volna figyelniük. Valószínűleg nem oldott volna meg mindent, de akkor is…” – akadt el a szava a 34 éves nőnek, aki arra a kérdésre, hogy szerinte mi vár rá a halál után úgy felelt:
Remélem, hogy semmi sincs.
Ha segítségre van szüksége
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
(Borítókép: Egy kórházi ágyon fekvő nő. Illusztráció: Getty Images)