Amit elásnak, az mindig a felszínre kerül – még egy lakótelepen is
Amit elásnak, az mindig a felszínre kerül – még egy lakótelepen is
A 30 éves Anima Sound System Derkovits című új albuma nem zenés brigádnapló beragasztott belépőjegyekkel, még ha meg is idézik a Tel Aviv-i Museum of Artot, nem is egy lakógyűlés jegyzőkönyve a szombathelyi Derkovits-lakótelepről, annak ellenére sem, hogy az album címe legalább annyira utal a panelvárosra, mint a szociálisan érzékeny festőművészre, akinek alakját a lemez megpróbálja újrapozicionálni.
„Gyula vörös nem volt, de annak hazudták a Vörösék ” – hallhatjuk az album felütésében. Vajon kíváncsivá tesz minket egy távoli, lakótelepi mikrokörnyezet? Belelapozunk-e a Vas Népébe vagy a Kisalföldbe, ha hozzánk a Békés Megyei Népújságot dobják be? Sikerül-e Szombathely lakótelepét beemelni a pop centrumába?
Panelkapcsolat
Már most megadjuk a választ: igen. Az Utánam, srácok! és a Vakáció a halott utcában című ifjúsági sorozatban izgalmas lokalitás volt a lakótelep, és Murányi Kristóf kortárs képei is meghívnak minket a nyolcvanas évek siófoki lakótelepére.
A telep valójában azok számára is ismert volt, akik hengerelt falú vályogházukban figyelték, hogyan színezte el az Antikoksz koromtalanító por az olajkályha tüzét, mert a lakótelepi kulissza megjelent a diafilmek, az alsó tagozatos tankönyvek illusztrációin, a Gazdálkodj okosan! játékban is. Az Égigérő fű című ifjúsági filmben (zene: Lokomotív GT) a fiatal pár, megunván a belvárosi polgár bérházat, lakótelepre vágyott.
Sweet Home Derkovits
Lakótelepi játszótereket láttunk a Pajtás címlapjain, Békés Pál A kétbalkezes varázsló című ifjúsági regénye is egy panelrengetegben játszódik, de a Jégkrémbalett című Bizottság-filmben még dal is szól a békásmegyeri rabszolgatelepről.
Azariah-val és számos telepi hiphopsztárral el is érkeztünk a mába. És akkor nem beszéltünk még a Derkovbois nevű lokálpatrióta skinheadzenekarról, amelyik a kocsmagőzben abált streetpunkjával a helyi közösséget szólítja meg.
A Derkovits identitáslemez, s ez rendben is van (vö. Sweet Home Alabama), és a helyi ízek mellett mindent megmutat, ami Prieger Zsolt identitásában, felnövésében kulcsfontosságú volt.
Az albumot keretező álmozgalmi dalok a Laibachot juttatják eszünkbe, a Neueu Slowenische Kunst legbelsőbb köréhez tartózó formációt, amelyről Prieger a szakdolgozatát írta. Ő mondta, hogy számára a Laibach kifogyhatatlan kelléktár.
A Sweet Simone Weil című felvétel zakatolása és a hozzárendelt klip eszünkbe juttathatja a Laibach, a Cabareit Voltaire és a honi CMC vizuális világát is, az ifjú Prigerre nagy hatást gyakorló akcionista elektro- és EBM-szcénát. Ugyanakkor a Hugo & Kinga és a Szív dobog egy-egy Kraftwerk-hommage. A szövegekben rejlő akcionista didaxis és az indusztriális elektropop úgy kapaszkodik össze, ahogy a transzparenseken a fekete és a fehér kéz. A Sweet Simone Weil szó szerint felhívás keringőre, illetve valami annál exatikusabb táncra.
Hit, remény, techno
A Let Us Pray is ajánl egyfajta vallásos élményt, és van abban valami felszabadító, ahogy az Anima közös nevezőre hozza a technopartik meditatív belső táncát a szakrális kalandozásokkal. Végre egy nekünk való partirock, aminek segédanyaga nem a varázsgomba, hanem a szentek bölcsessége, és nem a Frankhegy őrtüzei jutnak eszünkbe, hanem a medjugorjei kis látnokok, akiknek 1981 nyarán megjelent a Szent Szűz.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Prieger talán a legolvasottabb magyar zenész, akinek nem a bekészített sztorik adják a műveltségét, hanem a több ezer elolvasott könyv.
Az album reflektál az Anima-életmű számos karakteres stílusjegyére, ott van például a Hail Mary című, néhol az AIR-t idéző anyákat dicsőítő folkdal, amely szintén része az album identitásjátékának, éppenséggel a kezdőpontra, a születésre mutat.
Nem bot és vászon
Maga Derkovits, a festő jelenti az album keretezését, a Zászlóink ha szállnak kis epizódjai olyanok, mintha egy zenés rádiójáték részei lennének. Nehéz is megkerülni a nevét, ha Prieger Zsolt a Derkovits-lakótelepen nőtt fel, és a Derkovits Gyula Általános Iskolába járt. A névmágia mellett bizonyára vannak Derkovits Gyulának olyan képei, amelyek úgy égtek bele a retinákba az iskolája folyosóin járva, ahogy Ottlik Iskola a határon című regényében Rembrandt Tulp tanár anatómiája és Vélasquez Las Menias című képei.
Ugyanakkor maga Derkovits Gyula a négy közjátékon kívül nem kap különösebb szerepet, nincs egy tört ütemekkel feldolgozott Hét műtárgya, nincs egy-egy Derkovits-képértelmezés. És ez így van rendjén. Viszont feldolgozták Bowie Heroes című 1977-es klasszikusát, ha már annyi hős szalad át a színen.
Új telepesek
A Kováts Tibor producerrel tető alá hozott, Derkovits című album bizonyos szempontból ikerpárja Prieger Kedves Teréz! – Martonvásári levelek című kötetének. A könyvekből és lemezekből épített otthonnak van egy tágabb környezete is, a híres park a kastéllyal.
A Derkovits album – amely a harmincéves zenekar legérettebb munkája, és nemzetközi mércével mérve is az egyik legizgalmasabb lemez 2024-ben – messzebb megy az időben.
Vissza a lakótelepig, ahol megfogalmazódott a már fiatal felnőtt Priegerben, hogy a művészet társadalmi tett, és hogy mi minden formálhat minket: az elektro, a dub, egy beton pingpongasztal a lakótelep közepén, vagy éppen Derkovits Gyula dózsás fametszetsorozata.
Anima Sound System: Derkovics
14 szám 50 perc
8/10