60 ezer éve védi a külvilágtól saját szigetét a világ legellenségesebb törzse
60 ezer éve védi a külvilágtól saját szigetét a világ legellenségesebb törzse
A Bengáli-öbölben található Észak-Szentinel-szigeten élő szentineléz népcsoport mindenkit megtámad, aki a területükre téved.
Egy korábbi összeállításunkban már beszámoltunk róla, hogy számtalan olyan bennszülött törzs él a Föld minden táján napjainkban is, amelyek ragaszkodnak hagyományaikhoz és puritán életmódjukhoz. Azonban egy törzs közülük is kiemelkedik: a szentinelézek történelméről és kilétükről a mai napig nagyon keveset tudunk.
A kutatók szerint 60 ezer éve élhetnek emberek az Északi-Szentinel szigeten, ahol a Föld legellenségesebb törzse éli a mindennapjait. A népcsoport napjainkban is vadászó-gyűjtögető életmódot folytat, azonban nyelvüket és kultúrájukat máig homály fedi.
A szentinel népcsoport a kezdetek óta – azaz több tízezer éve – nem enged senkit a területére.
A szigetet és lakóit már az ókorban is ismerték, azonban részletesen először 1296-ban Marco Polo írt a bennszülött törzsről. A felfedező az Adamán-szigeteken élő törzseket úgy írta le, mint a legbrutálisabb és legvadabb faj, akiknek fejük, szemeik és fogaik inkább a kutyáéhoz hasonlítanak. Miután korábban a kapcsolatfelvételre tett kísérletekre mindig agresszió volt a válasz, ezért az indiai kormány inkább úgy döntött, hogy távol tartja magát – és mindenki mást is – a bennszülöttektől.
Súlyos következménye lehet, ha valaki megközelíti a szentinelézeket
A történelem során volt néhány nagy port kavaró eset, amikor a baljós előjelek ellenére emberek merészkedtek a sziget közelébe. Az 1880-as években angol hajósok tettek nagyobb kísérletet a szentinelézekkel való kontaktus kialakítására. Egy-két embert el is fogtak és magukkal hurcoltak, ám hamarosan megbetegedtek és meghaltak. Néhány feltételezés szerint a haragjuk azért ennyire erős az idegenekkel szemben, mert korábban több, általuk nem ismert betegséget is behurcoltak a szigetre az idegenek. A nyolcvanas évek elején a szigettől nem messze zátonyra futott hajóról 28 tengerészt kellett helikopterrel kimenteni, mert a helyiek támadólag léptek fel velük szemben. Ennél is tragikusabb volt az a 2006-os eset, amikor két illegálisan halászó férfi csónakja sodródott túl közel a parthoz, és mindkettőjüket lenyilazták. Később az áldozatok testéért egy helikoptert küldtek a helyszínre, azonban ezt is nyílzáporral fogadták a helyiek. A legutóbbi eset 2018-ban történt, amikor egy partraszálló amerikai hittérítőt nyilaztak le az őslakosok.
Az egyetlen kivétel…
A máig egyetlen barátságos találkozás a „betolakodók” és a szigetlakók között 1991-ben történt, és T. N. Pandit indiai antropológus nevéhez kötik. A több mint 20 évig kutató szakember 1991-ben ért el áttörést, amikor a törzs tagjai fegyvertelenül köszöntötték őt, és a kókuszdiókat adott át nekik közvetlen közelről. Azóta azonban nem történt újabb sikeres kapcsolatfelvétel. Annyi bizonyos, hogy a 2004-es nagy cunamiban sokan életüket vesztették, de jelentős részük átvészelte a természeti katasztrófát. Ez úgy derült ki, hogy az indiai kormány segélyszállítmányt küldött a helyszínre, de a szentinelézek csak a szokásos nyílzáporral fogadták a csomagokat ledobó helikoptert. A számukról ma is csak becslések vannak, nagyjából 40 és 300 közé tehető.
Néhány dolog, amelyet lehet tudni a népcsoportról
A törzs dárdákat, illetve laposíjakat használ fegyverként, utóbbival közel 100 méterre is nagy pontossággal lőnek ember méretű célpontra. Életterük az általuk felhúzott egyszerű kunyhók, amelyeket levelekkel borítanak. A tüzet parázsként őrzik a kunyhókban. Ismerik a fejszét, ezenkívül eszközként használnak köveket is.
(Borítókép: Elhagyatott sziget. Illusztráció: Onfokus/Getty)