Anonim körlevelek szítják a feszültséget a magyar röplabdázásban
Anonim körlevelek szítják a feszültséget a magyar röplabdázásban
Visszaélések a TAO-pénzekkel, leszámolás az ellenlábasokkal, túlzott hatalomkoncentráció, felelősségvállalás elől menekülő funkcionáriusok – sok-sok olyan állítás, amit bizonyítékok nélkül nem közölhetünk le. Legalábbis akkor, ha el akarjuk kerülni a garantáltan vesztes pereskedést. De azért annyiban sem akarjuk hagyni az ügyet, ezért először a lemondott elnököt, Bögöly Gyulát kerestük, de ő szabadságon van, csak utána tudna a rendelkezésünkre állni. Mások elutasították a Sportál megkeresést, végül az elnökség egy másik, ugyancsak lemondott tagja, Tálos Péter vállalta a nyilvánosságot.
Gondolom, Ön is olvasta a három, Tóth Bence álnéven vádakat megfogalmazó levelet. Mi a véleménye róluk?
Röviden: annyi bennük az igazság, mint Rama margarinban a vaj.
Akkor minden gömbölyű a magyar röplabdázásban?
Na, ezt azért nem mondanám, vannak bajok, de nem olyan természetűek, mint ami ebben a vádaskodásban szerepel.
Az azért árulkodó, hogy egyfelől „technikai okok” miatt elmaradt a május végére tervezett közgyűlés, másfelől meg hét elnökségi tag lemondott.
Csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de lehet, többeknél is hasonló volt a motiváció. Egyfelől beláttam, hogy nem tudom kellően segíteni a sportágat, ráadásul – úgy tudom részben egészségügyi okokból – lemondott az elnök is. Másfelől látni kell, túl nagy létszámú, és ezért nehezen működtethető volt az elnökség, ami, mert erős túlsúlyban voltak a klubok képviselői, inkább hasonlított egy ligavezetőséghez, mint egy sportágat irányító testülethez.
A vádakat megfogalmazó levél egyik fő „csapásiránya”, hogy a TAO-pénzek rendkívül igazságtalanul lettek elosztva, ráadásul egy milliárddal nem is tudnak elszámolni. Ebben sincs igazság?
Semmiképp nem úgy, ahogy ott le van írva. Kétségtelen, voltak klubok, amelyek nem tudtak megfelelően elszámolni, s ezek ellen eljárást is kezdeményeztünk, de arra mindig tekintettel kell lenni, hogy ez az adott egyesületnek, a profi csapatnak, az ott sportoló gyerekeknek ne okozzon kárt. Egyébként a pénzt nem az elnökség osztotta el, hanem egy külön TAO-bizottság, azt mi csak jóváhagytuk.
Akkor mondhatjuk: TAO-ügyben a kisebb anomáliákat leszámítva minden oké?
Azt szokták mondani és joggal: a TAO-rendszer egyszerre áldás és átok. Áldás a pénzbőség miatt, átok, mert a financiális helyzet sok új embert bevont a sportágba, viszont ezzel párhuzamosan megfelelő szakmai tudás nem érkezett. Szerintem az a fő gond, hogy máig nincs tisztázva, mit kell elsősorban szolgálnia: a tömegsportot vagy a versenysportot. Szerintem abban kellene mérni a TAO sikerét, hogy hány fiatal játékost tudunk általa a profi sportnak adni. Erre a célra kellene hatékonyan és koncentráltan elkölteni a pénzeket. De ez persze csak az én véleményem, a döntő szót a sportág vezetésének és az államtitkárságnak közösen kellene kimondania.
Visszatérve még a három levélre: ha ez egy dárda, akkor a hegye egyértelműen a szövetség ügyvezető igazgatójára, Vatai Gabriellára mutat...
Igen, az látszik, hogy ő a célpont. Nekem úgy tűnik, hogy mindent megtesz a magyar röplabdázásért, az ellene felhozott vádakat nem akarom kommentálni, mert sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom azokat.
Azt lehet tudni, ki lesz Bögöly Gyula utóda?
Ha tudnám, sem mondnám meg.
Azt hallani, a korábbi klasszis játékos, Bardi Gyöngyi az egyik esélyes, állítólag Vatai tolja őt, hogy „saját embere” legyen fölötte.
Valóban lehet az ő nevét hallani, de nem akarom ezt kommentálni.
Akkor más téma: Ön nemcsak elnökségi tag volt a szövetségben, de a MÁV Előre klub elnöke is. Arról a posztjáról is készül lemondani?
Nem, mert úgy gondolom, ott tényleg hasznosan tudok segíteni. Egyébként ha már említette: nem pusztán a mi munkánkat dícséri, de egyben sokat elmond a magyar röplabda színvonaláról, hogy a másodosztályból érkezve két év alatt már bajnoki döntőt játszhattunk.
Mélyen van a magyar röplabdázás?
Azt bátran mondhatom, hogy abban a négy évben, amióta tagja voltam az elnökségnek, a sportág biztosan nem lépett előre. Épp ellenkezőleg... Részben emiatt is mondtam le, és nagyon bízom abban, hogy a következő testületben majd olyanok kapnak helyet, akik valóban előre tudják mozdítani a sportág szekerét.
Meg tudja mondani, mi a legnagyobb baj?
Az, hogy le vagyunk maradva a még az európai középmezőnytől is, annak nyilvánvalóan nem genetikai, hanem „tanulási” okai vannak. Kevés a jó sportszakember, a legsürgősebben ezen kellene változtatni.