Kiszivárgott egy felvétel – Ókovács Szilveszter: Fájjon az is, ha engem bántanak

Kiszivárgott egy felvétel – Ókovács Szilveszter: Fájjon az is, ha engem bántanak

„Ha az emberhez folyamatosan pisztolycsövet szögeznek, akkor előbb-utóbb megpróbálja elmondani az igazat, hátha az többet számít a szóbeszédnél és a hergelésnél” – mondta Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház évadzárónak is tekinthető – de mivel nyáron is vannak előadások, valójában nem az –, Csillagóra elnevezésű rendezvényén, amelyen az operaházi dolgozók és azok hozzátartozói vehetnek részt. Az Index megszerezte a felvételt a beszédről, amely 2024. június 28-án hangzott el, azon a napon, amikor megjelentettük a szakszervezet elbocsátások miatti tiltakozását.

„Százötvenen úgy gondolták, hogy fakultatív program a munkaidő” – kezdte beszédét Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, utalva arra, hogy százötvenen nem jelentek meg azon a rendezvényen, ahol díjakat is kiosztottak az évadban legjobban teljesítő művészeknek, és ahol ő beszédet mondott. Szerinte ez egyébként „jellemző ránk”.

Beszédében, amelyben a sztrájk következményeit elemezte, többek között elmondta, hogy

• egy történelmi kataklizma sem vezetett sztrájkhoz, csak 2024, 
• az állami támogatás az infláció ellenére 2022 óta változatlan, 
• a sztrájk előtt is próbálta elmagyarázni, hogy ami nincs, azt nem lehet megszerezni,
• szerinte tömegpszichózis alakult ki a sztrájk kirobbanása előtt, 
• a zenekar úgy szolidarított a műszakkal, hogy nem tudták, mit akarnak, 
• akik lehetetlen igényt támasztanak, azok nem őt teszik satuba, hanem magukat, 
• az Eiffel Műhelyházban gyerekelőadások helyett rendezvények lesznek,
• a továbbiakban nagyobb egyéni felelősséget vár el a dolgozóktól. 

Botrányt kell keverni

A Magyar Állami Operaház főigazgatója már a beszéd elején jelezte, hogy történelmi kontextusban fog beszélni a pénzről, aztán majd jönnek a díjátadások és a „szép részek” is.

Remélem, a kézírásom olvasható – új miniszterünk gyógyszerész, úgyhogy ő segíthetne, hogy megfejtsük

– kezdte a hét diából álló előadást, amelynek során különböző táblázatokat vetített ki a dolgozóknak. Először arról beszélt, hogy már az idén 140 éves Operaház megnyitásakor előfordultak anomáliák, aztán jött az I. világháború, Trianon, a II. világháború, amikor szintén be kellett zárni a házat, a több ezer százalékos, világbajnok infláció, aztán 1956, akkor is volt két hónap szünet, a rendszerváltoztatáskor is megficcentek dolgok, majd jöttek a gazdasági válság évei, amiből nehéz lenne egyet kiemelni.

Mindezt kihúztam pirossal, és odaírtam, hogy 2024. Ennek egy oka van: az, hogy egyik, a világunkat megrengető probléma sem váltott ki sztrájkot. Egyik sem. Csak 2024. És ennek a boncolását három hónappal később valamilyen szinten muszáj elvégezni. Nincsenek olyan fórumaim, ahol ezt megtehetném, és így is el kell viselnem a teljes magyar nyilvánosságot

– mondta, és utalt az Index cikkére, „aminek a lényege, hogy mindenképpen botrányt kell keverni”.

Nekiszegezett pisztolycső

Ezek után kezdte el a vetítést. Először azt mutatta meg, hogy elmúlt három év tíz hónapban milyen keresetnövelő intézkedések voltak a házban. „Ezek a tények,” mondta, kijelentve, hogy ez idő alatt 83 százalékos keresetnövekedés történt. Szerette volna elkerülni, hogy ezt a diagramot nyilvánosan kelljen megmagyarázni, és attól fél, hogy ennek bemutatása nem fog találkozni a társadalmi szolidaritással.

De nem maradt más eszközöm, mert ha az emberhez folyamatosan pisztolycsövet szögeznek, akkor előbb-utóbb megpróbálja elmondani az igazat, hátha az többet számít a szóbeszédnél és a hergelésnél.

Három évvel és tíz hónappal korábban 6,7 milliárd forint ment ki alapbérekre és alapjuttatásokra, mostantól pedig – október 1-től kezdődően, július 1-től visszamenőleg – 12,3 milliárd fog kimenni, ami elég jelentős növekedés.

Utána visszaemlékezett arra, hogy 2023 novemberében 14 órán át tárgyalt minden érintettel személyesen találkozva, hogy mik a viszonyok, vagyis próbálta elmagyarázni a számokat. A jövő évi bevétel 22 milliárd forint (az állami támogatás és a saját bevétel összege), ebből összesen 18 milliárd megy majd ki személyi költségekre (az alapbér és az alapjuttatások mellett spielpénzek, honoráriumok az énekeseknek, a karmestereknek, a balettos és énekkaros gyerekeknek), és marad 4 milliárd egyébre (villany, szög, vécépapír, szoftver licenszek).

Példátlan egy hét

Az állami támogatás 2022. óta 14,8 milliárd forint, ez az infláció ellenére ugyanennyi maradt.

Új miniszter jött, reméljük a legjobbakat

– szúrta itt közbe. A bevétel egyharmada (7,2 milliárd) viszont saját, ami magyar csúcs, „egy olyan intézményt sem találtam, ami ennyit képes beszedni”.

Az állam nem ad több támogatást, és a sztrájk kitörése előtt is próbálta elmagyarázni, hogy

ami nincs, azt nem lehet megszerezni.

„Ennek ellenére mégis létrejött ez a példátlan egy hét – tudom, hogy senki nem volt vele boldog, találkoztam sokotokkal, és mindenkinek sokkot láttam az arcán. Le lehet fullasztani ezt a dolgot, amiről azt gondoltuk 140 éven keresztül hogy nem lehet lefullasztani” – mondta, hozzátéve, hogy néhány ember – műszakos, zenekari művész, ha sor kerül rá, esetleg balettos, énekkari művész – megállíthatja a színházat. Ezzel viszont „elvesztettünk 200 millió forintot, és ezt mi fogjuk kifizetni, nincs állami felmentősereg. Egy költségvetési intézménynek év végén nulla forintja van, és a következő évben kap újra pénzt, nincs tartalék.”

Tömegpszichózis alakult ki

Ókovács szerint tömegpszichózis alakult ki, az emberek egyenként talán nem így gondolták, mégis sikerült kirobbantani a sztrájkot, ők pedig úgy gondolták, hogy ebben a lehetetlen helyzetben van egy nagyon keskeny mezsgye, amin még akár túl is lehet élni. Ha ilyen elszántak a kollégák, akkor amit követelnek, annak a kétharmadát el kell fogadni, mert a működőképesség megtartása a legfontosabb.

A főigazgató elmondása szerint megütötte őt, hogy miután a zenekarral aláírták a megállapodást, kiderült, hogy a zenekar a műszakkal szolidaritásban tovább sztrájkol, hiába írták alá az egyezséget.

De nem tudták, mit akar a műszak, fogalmuk sem volt, hogy magasabb bérigényük van, mint a zenekarnak, de szolidárisak voltak azzal, amiről nem tudták, hogy micsoda

– mondta Ókovács a Csillagórán, miközben ott ült a gálán fellépő zenekar is.  És amikor a sztrájk megszűnte után újabb csoportokról jött követelés, akkor elgondolkodott, hogy vajon mindent érthetően mondott-e el.

Véletlenül azt találtam mondani, hogy most kell kérni, mert most nagyon sok pénzünk van? Nem, nem ezt mondtam, mégis sikerült így érteni.

Szerinte ebben nem az operaházi dolgozók a hibásak, hanem van egy olyan „közvetítő közeg, amelyik nem abban volt érdekelt, hogy ti ezt megértsétek. De nekünk, nektek meg nekem, egymást meg kell érteni, a káoszt teremtők közbülső fordításai nélkül is.”

Basszuskulcs

Amikor bárki úgy gondolja, hogy velem szúr ki, amikor lehetetlen igényeket támaszt, akkor látni kell, hogy hiába töltöttem itt már 17 évet, nem én vagyok az Opera, egyáltalán nem, sokkal inkább ti vagytok az Opera. Én nem leszek itt, ti meg itt maradtok. Tehát amikor satuba tesztek engem, akkor nem engem tesztek satuba, hanem magunkat. Ami nincs, azt nektek kell kitermelni. Nem a káoszteremtő ember fog többet dolgozni, hanem ti. Nem neki kell adott idő alatt többet megcsinálni, hanem nektek. Nem neki kell izgulni, hogy tele lesz-e a nézőtér és lesz-e bevétel, és lesz-e így bér, hanem nektek.

Ókovács szerint ha nincs tele a ház, akkor nem ér azt mondani, hogy hát, nem jött össze. „Nem, akkor azt kell mondani, hogy basszuskulcs, ez nem jó hír, össze kéne valahogy hozni, hogy működjön minden és legyen bevétel. Mert ebből élünk. És azért fog ősztől minden előadás fél hétkor kezdődni, mert bele kel férni az időbe, és nehogy valaki összecsomagoljon, volt rá példa. Ezt most nem is jellemezném, műtét során sem csomagol össze a főorvos.”

Most, amikor „potyognak le az emberek a magyar színpadokról”, náluk még soha senki nem esett le, pedig az Operaházban áll a legtöbb művész különböző állványzatokon. Ezt a hitelünket veszíthetjük el, ha a műszaknak rohannia kell. És azt a munkát is el kell végezni valakinek, amit a leépített állásokban végeztek el eddig. „Amikor a súlyos küllők közé akasztott bot bekerül, akkor valamennyien lerepülünk a cajgáról."

Gyerekelőadások helyett rendezvények

Ókovács Szilveszter elmondta, hogy az Eiffel Műhelyházban a törölt előadásokat helyett (80 előadás marad el) rendezvényeket szerveznek, hogy legyen bevétel, indiai luxusesküvő már megvolt. A Operaházban pedig  klasszikus előadásokat szerveznek nyárra, 19 400 forintos helyárak mellett – ez a háromszorosa annak a jegyárnak, amit a rivális intézményekben elkérnek operáért.

„plusz a büfé” – mondta derültséget kiváltva.

Szerinte aki a káoszt gerjeszti, annak nem fog fájni, hogy nem lesznek diákelőadások az Eiffelben, mert arra már a bérkiáramlás miatt nem jut forrás, és lehet, húsz év múlva kevesebb lesz a közönség.

Hiába nem fizetett rendesen az állam, hiába volt kriminális a Lázár Ervin Program szervezése (nem a részünkről), a közönség biztosítása, de a célja értelmes volt, és ez most ad acta került. Szerintem ez nagyon nagy probléma. A fölkért énekesek pedig elveszítették a kereseti lehetőségüket. Így jártak.

A rendezvények szervezése mellett minden visszavettek, bár kapott a Carmina Buranamiatt is. „Az operaházi túráztatás már nekünk termel, ahogy a két bolt és a catering is. Ez a büféügy, amivel kapcsolatban szintén tömegpszichózis alakult ki. A királyi páholy értesítése, na ez forró pite. Ezt mostantól eladjuk, aki mást gondol, az hozhat 300 millió forintot, és akkor az oké. De az, hogy se pénz, se eladási lehetőség, ezzel nem tudunk mit kezdeni.”

A leépítésekkel kapcsolatban ezt mondta:

Az 1250 alkalmazottból 19 alkalmazottnak el kell menni sajnálatos módon, mert némelyiknek megszűnik a munkája. aki eddig diákeladásokat szervezett, és nincs diákelőadás, azzal nem tudunk mit kezdeni, és kell az ő keresetük, meg kell takarítani, hogy ki tudjuk fizetni a bérekbe. Ennek a háromszorosa megy el év közben, mert nem bírja a próbaidőt, nincs kedve stb. Ebből sikerült akkora botrányt keríteni, mintha 400 embert küldtünk volna el

– mondta, hangsúlyozva, hogy nem küldtek el egyetlen olyan helyről sem embert, ahol fontos a teljesítmény.

Sántikáló előadások

Kitért a magánékesek honoráriumára, ami szerinte nem olyan magas, egyáltalán nincsenek túlfizetve, az illetményük ráadásul tíz éve nem emelkedett. Ókovács szerint aki a sztrájk alatt azt várta volna el a magánékesektől, hogy szolidarítsanak velük, és a „szerencsétlen módon sántikáló előadásokat” ne szolgálják ki, az azt kérte, hogy abban a hónapban veszítse el az összes járandóságát az illető, míg ő alkalmazottként beírhatja a másfél órás sztrájkot, és csókolom.

Ez a fajta részvétlenség egymás munkája iránt, engem megrémít.

Ókovács újból kitért a sajtóra. „A Operaház vagyonának becsült értéke 300 milliárd forint, nem csak előadásokat tartunk, hanem ezzel a vagyonnal gazdálkodunk is. Iszonyatosan felelősségteljes feladat. Nem bírja el 400 nagytermi előadás és 300 milliárd forintnyi vagyonnak a kezelése és átörökítése, hogy folyamatosan velünk legyen tele a sajtónak a botrányban érintett része. Ne adjunk alapot ehhez” – mondta.

Szerinte a sajtó egy része mint a ördög a szentelt víztől, úgy fél attól, hogy valami művészeti produkciót megnézzen, de ő a maga részéről addig nem áll velük szóba. „Ti pedig ne olvassátok, ha csak nem akartok magatoknak idegeskedést. Én nem javaslom a mai Index elolvasását sem.”

Fájjon, ha Ókovácsot bántják

„Növesszetek magatoknak intézményi tudatot, szeretném, hogy ha fájna nektek, ha minket bántanak. Ha az is fájna, ha engem bántanak, mert nekem fáj, ha a minimálisan megmaradt kritikai újságírásban valaki azt írja, hogy a zenekar gyengén játszik. Nekem ez fáj, de hát együtt vagyunk. Maradjunk együtt, akármi is jön” – idézte a Gladiátorból.

„Mostantól, mindaz, amit elmondtam, nagyobb egyéni felelősséggel jár együtt mindenkinek. Mások helyett kell dolgoznia, otthon kell megtanulni a művet, kevesebb próbával, alig lesz színpadi próba, különben nem jövünk ki. Ezentúl így lesz” – mondta Ókovács, és ő hisz abban, hogy az operaházi dolgozók ezt meg tudják csinálni.

„Csak nem tudom, hogy hol van az a 150 ember, akinek itt kell lennie. Ez kétséget ébreszt bennem.”

De azért a hite nem fog megrendülni abban, hogy ez a társaság nagyobb egyéni felelősséggel működjön, és így sikerre vigye egy lehetetlen közgazdasági helyzetben is az opera ügyét, bár még bízik abban, hogy az államtól jön támogatás. „De ha nem, akkor is meg kell csinálunk, ebben kérem a szövetségeteket a leépítések során tapasztalt fájdalom dacára. Olyam ember is elmegy, akit a barátomnak mondhatok, de nem szólhatok bele az igazgatók döntésébe. Ők pedig nem számonkérhetők atekintetben, hogy ha a felelősség rajtuk van, akkor a döntés is ott legyen. Azt szeretném, ha úgy mennénk tovább, hogy nem lehet közénk éket verni.”

Az OPERA Csillagóra gálájának díjazottjai

Brickner Szabolcs, Kovács István és Szegedi Csaba a Magyar Állami Operaház kamaraművészei, Melnyik Tatyjana az évad étoile-ja az OPERA 2023/24-es szezonjában. A dalszínház társulati ülésén Ókovács Szilveszter főigazgató bejelentette: Rajna Martin első karmesterként, Halász Péter pedig első vendégkarmesterként tevékenykedik a jövőben az intézményben. A Csillagóra gálát megelőző napon került sor a Seregi László-díj ünnepélyes átadására, amelynek idei kitüntetettje Pártay Lilla koreográfus.

Az operaélet legrangosabb kitüntetésének számít – különösen német nyelvterületen – a Kammersänger-cím, amelyet az OPERA vezetése több mint tíz éve honosított meg a magánénekeseknek odaítélhető „A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese” cím létrehozásával. Az elismerés kiemelt honoráriummal párosul a következő évadok főszerepeiben, így az aktív szólisták iránti megbecsülést kívánja kifejezni, értékelve tehetségüket és teljesítményüket. A balettművészek körében azonos célt szolgál a „A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja” cím, amely a francia balett hagyományaiból táplálkozik. Mindkét díjat a hagyományos évadzáró Csillagóra-gálán adták át az OPERA művészeinek.

(Borítókép: Ókovács Szilveszter 2023. július 7-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)