Térdprotézis lesz Ágoston Judit olimpiai aranyából
Térdprotézis lesz Ágoston Judit olimpiai aranyából
„Amikor 11 éves voltam, édesapám elhagyott minket, a nővéremet is magához véve disszidált, így Anyuval kettesben maradtunk. Nem volt mindig könnyű az életünk, de
a legnehezebb időkben sem adtuk el a tokiói aranyérmét, mert anyu azt mondta, ha egyedül maradok, s anyagi gondjaim lesznek, akkor nyugodtan tegyem pénzzé.
Sajnos, már tizenegy éve nincs köztünk.…” – kezdi történetét az 57 esztendős pedagógus, majd azt is elárulja, miért most jött el az ideje, hogy eladja az értékes relikviát.
„Szerencsére még nincsenek komoly anyagi gondjaim, de a megtakarításaim elfogytak, szükségem van egy nagyobb összegre. Sajnos, mint többnyire a férfiak szoktak, mind a két házasságomból kisemmizve kerültem ki. Ráadásul genetikusan rosszak a fogaim, hogy rendbe tetessem, egy autó árát kellett rákölteni. Higgye el, nem viccelek, 5,2 milliónál járok már, a végét baráti és családi kölcsönből kellett fedeznem. Egy ideje azonban – »hála« annak, hogy én is vívtam –
tönkrementek a térdeim, és mivel még szeretnék a hátralévő éveimben jó minőségű, ismét sportos életet, ezért mindkettőnél protézisre lesz szükség. Erre viszont, ha a közkórházra számítok, éveket kell várnom”
– villant fel valamit az állami egészségügy jelenkori helyzetéről.
„Szaladgáltam fűhöz-fához, barátokhoz, ismerősökhöz, hogy segítsenek előrébb jutni a várólistán. Bár mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, még nem történt semmi. Így lehet, nem marad más hátra, egy privát klinikán kell megműttetni magam, ezt viszont hatmillió alatt nem lehet megúszni. Ezt az én 345 ezer forintos tanítói fizetésemből képtelenség kigazdálkodni. Na, ekkor döntöttem el, hogy most van itt az ideje az aranyérem eladásának. Persze előtte azért a gyerekeimmel is megbeszéltem – hiszen mégiscsak az ő örökségük lenne –, de azt mondták, elég, ha az olimpia győzelmet igazoló diploma megmarad, a többi nem olyan fontos” – folytatja Györgyi, akinek anno az édesanyja is azt mondta: a dicsőség örök, a tárgyak nem annyira fontosak.
Úgy döntött hát, árverésre bocsátja az érmet, és hogy senkire ne legyen rászorulva, senkitől ne kelljen szívességet kérnie, egy bostoni aukciósházat bízott meg.
„Az árverés most 18-án kezdődött és július 19-éig tart. Az amerikaiak azt mondták, az elején ne nagyon nézegessem, mert infarktust kapok, majd az olimpia közeledtével kezdenek el az érdeklődők élénkebben licitálni. Abban maradtunk, a minimum ár 35 ezer dollár lesz, amit mindenképp el kell érünk. Úgy tudom, hogy ugyanitt egy ugyancsak 1964-es olimpiai arany, valamelyik futballistánké, ennek több mint másfélszereséért kelt el.”
A bostoniak csak Györgyinek tanácsolták, hogy ne nézegesse a licit állását, ezért mi belelestünk. Meglepően sok olimpiai aranyérmet kínálnak eladásra Ágoston Judité jelenleg 8250 dollárnál tart.
(Ha Ön is licitálna az aranyéremre, akkor itt teheti meg: https://www.rrauction.com/auctions/lot-detail/348845306963084-tokyo-1964-summer-olympics-gold-winners-medal-for-fencing/?cat=338)
Egy kérdésünk még mindenképp maradt a témában: mi a helyzet az édesapja 1960-ban, a kardcsapattal nyert olimpiai aranyával.
Édesapám nem csak a nővéremmel, hanem az akkori szeretőjével együtt hagyta el illegálisan az országot. Őt később feleségül vette, s 1999-ben teljesen törvénytelenül kizártak az örökségből. Biztos vagyok benne, hogy nem adta el az aranyérmet, és ha annyi pénzt kapnék anyuéért, akkor nem csak a térdeimet műttetem meg, de ügyvédet fogadok, és pert indítok a hagyatékért.
Azt gondolom, ahhoz az éremhez nekem és a nővéremnek több jogunk van, mint az azóta ismét férjhez ment második feleségnek.”