„Szép utam volt!” – Exkluzív interjú a MOZ.GO életműdíjas Piros Ildikóval

A Szabó Magda Abigél című regényéből készült tévésorozattal elhíresült Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja az idei Magyar Mozgókép Fesztivál egyik életműdíjasa. De a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választott művész azt vallja, tudni kell abbahagyni is.

Először is, gratulálunk a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjhoz! Nemrég azt nyilatkozta, ez nemcsak összegzése mindannak, ami Ön mögött áll, hanem egyfajta útjelző is arra, hogy „hová tart” az ember. Mit gondol, milyen irányt mutat ez az elismerés?

Amikor elérkeztem ahhoz a bizonyos hetes számhoz, elhatároztam, hogy megfordítom az életemet, és másképpen folytatom. Akkor állítottam össze az Abigél titkai című Szabó Magda önálló estem műsorát. Úgy éreztem, tartozom ezzel az írónőnek, főleg azért, mert az elmúlt közel 50 évben generációk nőttek fel az Abigél tévésorozaton. Közben elhatároztam azt is, hogy visszalépek a társulati tagságból. Nem volt egyszerű megtennem ezt, de aki egy ilyen adományt kap a jóistentől, mint én, annak szépen kell lezárnia a pályáját. A Szabó Magda-estet pontosan ilyen befejezésnek tartottam. Annak ellenére, hogy soha nem azért dolgoztam, hogy kitüntetést adjanak érte, minden elisme rés, amit kaptam, egy kis útjelző volt. Ez az utolsó ilyen, és most már tudom, helyesen tettem, amikor elkezdtem bezárni a kapukat. Ha már ilyen szép utam volt, azt akarom, hogy azt is én szabhassam meg, miként legyen vége. Tehát az Abigél titkaiban benne vannak Piros Ildikó titkai is: a gondolataim, az érzéseim. A visszalépés egyébként részben a saját, illetve a párom, Huszti Péter döntése volt. Öt unokánk van, és mindegyikük szüleinek segítenünk kell valahogyan. Ez is egy hatalmas feladat, a játéknak másik fajta boldogsága az, amikor egy kicsi babával, gyermekkel tesszük azt. És nekem az egész életemet végigkövette a játék.

A játék szeretete az, amit tovább szeretne adni az unokáinak is?

Nézze, van a gondolkodó és a játékos ember – én abszolút a másodiknak érzem magam. A pályám során csak a színpadon több mint 70 nő életét élhettem, ennyire a sajátomban nem lett volna lehetőségem. Úgy vélem, a játékos ember a legjobb, mert időskorára ezt a játékot viheti is magával tovább, és az unokáinak oda tudja adni. Mikor én mesélek, az különleges a gyerekeknek, mert nem úgy teszem azt, mint az átlag: belerejtem azt a kicsi színészetet, amivel lenyűgözhetem őket. Ez most az én játékom, hogy miként bűvölhetem el az unokáimat.

Azt olvastam egy interjújában, hogy azért „pozitív kisugárzású a korára, mert nagyon sok mélységet és magasságot járt meg.” Mi segített Önnek abban, hogy optimistán lépjen túl a hullámvölgyeken?

Részben az, hogy a jóisten mellém rendelte Huszti Pétert. (mosolyog) Nem mindegy, ki az ember párja. Óriási adomány, ha valaki velünk van a nehézségekben, és hasonlóan gondolkozunk ezeknek a helyzeteknek a megoldásáról. Ráadásul mi tény leg egy nyelvet beszélünk, hiszen ugyanaz a szakmánk. Mindig azt mondják, nehéz lehet két színésznek együtt élni. Valóban az, de közben éppen a munkánk miatt értjük meg egymást, ismerjük a kihívásokat, amivel a másiknak szembe kell néznie. Azt hiszem, a tisztelet szó a mai világból már kikopott, de köztünk megvan, a legkisebb apróságokban is.

„Otthon más van, nálunk nincsenek színész- vagy egyéb szakmai fotók a falon, csak gyerekképek. Nem vittük haza a színházat, ebben nagyon tudatosak voltunk” – árulta el korábban. Nehéz volt meghúzni ezt a határt a munka és a magánélet között? Hiszen éppen a színház hozta Önöket össze.

Nem volt nehéz, természetesen alakult így. Valószínűleg ezért kerültünk mi össze, mert egyet gondoltunk bizonyos dolgokról. Nem akartuk terhelni a gyerekeinket a munkánkkal, mert bár csodás mesterségnek tartjuk azt, szerettük volna, ha maguk találhatnak rá a saját útjukra.

„Szép utam volt!” – Exkluzív interjú a MOZ.GO életműdíjas Piros Ildikóval

[emphasized big="" expiration-date=" "]

Nem titkolja, pályakezdőként nem szerette, ha „szép Pirosként” emlegették Önt, de később megbékélt ezzel. Mi segített abban, hogy idővel elfogadja ezt a jelzőt?

Amikor a Magyar Művészeti Akadémia 2023-ban megkért arra, hogy írjam meg a székfoglalómat, akkor jöttem rá, hogy nekünk, színészeknek éppen ezzel van feladatunk. Márai Sándor egyszer azt mondta, „mutasd fel a szépet, mint pap az ostyát, és olyan hittel mutasd fel, hogy hinni tudjanak benne, mert a szép nem meddő eszmény, hanem az élet legnagyobb erőfeszítése.” Ma már ezt vallom én is. Nekünk adni kell, ez a pályánk szépsége. Amikor fent állok az emelt térben, ott hatalomban vagyok, és a közönség, aki lent ül, az hisz a szavaimban, felnéz rám. Nem az a dolgunk az oktatásban, a tanításban, játékban, hogy rosszat mondjunk, hanem az, hogy valami kapaszkodót nyújtsunk másoknak. Az embereknek nagy szüksége van erre a nehézségeik közepette. Én is beszélhetnék a tragédiáimról, de nem teszem, nekem az a hitvallásom, hogy a szépet és a jót kell prédikálnom.

Azt vallja, a „színészet megtanulhatatlan mesterség és nem csak tehetség kell hozzá”. Mit mondana, mi kell ahhoz, hogy sikeressé válhasson ebben a szakmában?

Feltételezzük, hogy valaki tehetséggel születik, és kiválasztott lesz, ezenkívül jól kell figyelnie a mesterekre és a partnerekre, mert az együttjátszás csodájával jön létre a megoldás. Minden színdarab más, legyen az vígjáték vagy dráma. Más a stílusa, más a rendezők kérése. Ezek mind olyan kapcsolatok, amitől az ember valakivé válik, ha jól figyel. Én mindig ezt tettem, és mindennek az alapja természetesen az olvasás volt, ami tágítja a fantáziát. Egyébként ebben a szakmában az összes művészeti ágban otthon kell lenni egy kicsit, én magamba szívom, amit csak tudok – legyen szó képzőművészetről, építészetről vagy zenéről.

„Sokat foglalkozom a titkokkal… Milliószor találkoztam a titokkal életem során” – mesélte. Most éppen milyen titok megfejtése foglalkoztatja?

Az, hogy mi a jövőm. (mosolyog) Most mi foglalkoztat? Éppen újra készülök, mert szeptemberben a szülővárosban, Kecskeméten lesz a két napon át tartó Művészetek Főutcája című rendezvény, ami a „játékról” szól. Ott Huszti Gergely fiam Úrilányok az Adrián című köteteiből olvasok fel részleteket.

Hetedik éve csinálja az Abigél titkai című Szabó Magda önálló estjét: mesélt arról, milyen sokat tanult az írónő szövegeiből, továbbá büszke arra, hogy több generáció felnőtt már az Abigél filmen. Mit adhat a mai fiataloknak ez a történet?

Érdekes, de szerintem többet is adhat most, és az az érdekes, hogy egész más részei kerültek premier plánba. Én egyébként odaadtam a 15 éves fiúunokámnak az Abigél hangoskönyvemet is, és azt mondta, meghallgattam. Ha egy sportoló kamasz ezt jelzi vissza a nagymamának, az jelent valamit. (mosolyog)

Címlapsztárjaink: Nagy Katica, Piros Ildikó, Törőcsik Franciska, Temple Réka és Udvaros Dorottya a magyar mozgókép különleges fénylő csillagai - ők a magyar filmekről és filmesekről szóló lapszámunk főszereplői. Ami pedig összeköti még őket, az az idei MOZ.GO, a Magyar Mozgókép Fesztivál, azaz a hazai film ünnepe.

Öt címlapsztár, öt inspiráló történet, öt csodás interjú, amit a legújabb lapszámban (is) olvashatsz, de előtte még less be a kulisszák mögé, és nézd meg, hogyan zajlott legújabb címlapanyagunk fotózása!

[/emphasized]

Az InStyle nyári lapszáma már kapható az újságosoknál, de megvásárolhatod digitális formában is ITT. Ha pedig előfizetnél, 1 éves előfizetésünk szuper kedvező áron elérhető ITT! Köszönjük a bizalmad, jó olvasást és stílusos kikapcsolódást kívánunk!