World Press Photo 2024: politikai cinizmus és a civilek szenvedése, erről szólnak a díjnyertes képek
Mohammed Szalem, a Reuters fotósa nyerte el idén a World Press Photo legrangosabb elismerését: múlt év őszén készült gázai felvétele lett az év fotója.
A képen, amely 2023. október 17-én készült a dél-gázai Hán Juniszban, az ottani Nasszer kórházban, a 36 éves Inasz Abu Maamar látható, amint ötéves unikahúga, Saly holttestét tartja a karjaiban. A kislány édesanyjával és nővérével együtt halt meg egy izraeli rakétacsapásban, amely otthonukat is romba döntötte.
A korban is közel álló, 39 éves palesztin fotós, Mohammed Szalem azt mondta, ez egy nagyon erőteljes pillanat volt, amely nemcsak a mostani háborúról, hanem a Gázai övezetben élők sok évtizedes mélységes tragédiájáról szól.
Az idei díjnyertes fotóról azt mesélte, hogy a Hamász izraeli vérengzése után nem sokkal készült a kép Gázában, még nem lehetett tudni, mi lesz, ki meddig megy el ebben a borzalmas történetben. “Az emberek össze voltak zavarodva, futottak egyik helyről a másikra, és szeretteik után kutattak, vagy kétségbeesve vártak híreket felőlük. Akkor láttam meg ezt a fiatal nőt, ahogy tartja a kislány holttestét, nem volt hajlandó elengedni.”
A zsűri szerint Szalem 2024-es győztes képe “gondosan és tisztelettel komponált, egyszerre nyújt metaforikus és szó szerinti bepillantást az elképzelhetetlen veszteségbe”.
Salem egyébként nem először kap díjat az izraeli-palesztin konfliktusról szóló munkájáért. Több mint egy évtizeddel ezelőtt is díjazta őt a World Press Photo egy másik képéért, amely szintén Gázában készült.
Story Of The Year
Ezt a kategóriát a dél-afrikai Lee-Ann Olwage sorozata nyerte, amely a GEO magazinban jelent meg “Valim-babena” címmel.
A projekt középpontjában az áll, hogyan bélyegzik meg a demenciát Madagaszkáron. Ezt mutatja a fotósorozat “Dada Paul” és családja intim portréin keresztül. A demenciáról nem nagyon tudják az emberek, hogy mi, ezért a memóriavesztés tüneteit félreértik, a beteg nevetség tárgyává válik, és kiközösítik. A sorozatban “Dada Pault”, aki 11 éve él demenciával, a lánya, Fara gyengéd gondoskodása veszi körül.
Long-Term Project
Alejandro Cegarra venezuelai származású fotós, aki 2017-ben vándorolt be Mexikóba, a The New York Times és a Bloomberg által közölt “The Two Walls” (A két fal) című munkájáért lett a Long-Term Project győztese.
Cegarra 2018-ban indított projektje a mexikói bevándorláspolitikában bekövetkezett változást követi, amely a hagyományosan befogadó attitűdről fokozatosan szigorú korlátozásra váltott a déli határon. A zsűri szerint a fotográfus a bevándorlók szemszögéből “érzékeny,” személyes perspektívát nyit meg.
Open Format
Az ukrán Julia Kocsetova nyerte ennek a kategóriának a fődíját a “War Is Personal” (A háború személyes ügy) című alkotásáért.
A projekt azzal tűnt ki az ukrajnai háborúról szóló tudósítások közül, hogy rendkívül érzékletesen jelenítette meg a személyes tragédiát a háború kíméletlen valóságában. Egy külön erre a célra létrehozott weboldalon a hagyományos fotóriporteri munkát egy naplószerű dokumentarista stílussal ötvözte: fotókat, verseket, hangfelvételeket és zenét is adott a képekhez.
Open Format Africa
Az AP amerikai hírügynökség nyerte a kategória egyik regionális elismerését Renata Brito és Felipe Dana “Adrift” című multimédiás történetéért.
A két fotóriporter közös projektje azoknak a nyugat-afrikai illegális bevándorlóknak a sorsát vizsgálja, akik egy veszélyes tengeri útvonalon próbáltak eljutni Európába, de végül egy szellemhajón kötöttek ki teljesen másfelé.
Asia Stories
Ennek a kategóriának is az AP egyik munkatársa lett a győztese idén.
Ebrahim Noroozi egy afganisztáni történetért, az “Afghanistan on the Edge” (Afganisztán határhelyzetben) című sorozatáért kapta az elismerést. A tálibok 2021 augusztusi hatalomátvétele óta dokumentálja az ott történteket.
A World Press Photo egy független, nonprofit szervezet, amelynek székhelye Hollandiában van, és 1955-ben alapították. A világ legrangosabb sajtófotó-díjait adja ki minden évben.