Van elég probléma a fővárosi fürdőkkel, de először győztest kell hirdetnünk
Van elég probléma a fővárosi fürdőkkel, de először győztest kell hirdetnünk
A Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda látogatásával véget ért a budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk, de ennek ellenére még komoly adósságaink vannak olvasóink felé. Egyrészt megígértük, hogy szerény szubjektív szempontjaink szerint megválasztjuk a legjobb fővárosi fürdőt, másrészt összefoglaljuk az intézményekben tapasztaltakat. A sorozat végére a legjobb budapesti gyógyfürdő címéért négy intézmény maradt versenyben: a Gellért, a Rudas, a Pesterzsébeti, illetve a Széchenyi fürdő, becsületes nevén Szecska.
Mielőtt győztest hirdetnénk, elmondjuk azt az eljárást, amivel a fürdőket pontoztuk. Pontlevonás járt a higiéniai problémákért, ha bizonyos szolgáltatásokat az elhúzódó felújítási munkálatok miatt nem tudtunk igénybe venni. De abban az esetben sem tudtunk maximális pontszámot adni, ha a személyzet nem volt ura a helyzetnek, nem tartatta be a fürdőzési etikett szabályait. Az intézményekben található vendéglátóegységek, büfék és éttermek ételeinek, italainak és szervizének minőségét nem vettük számításba.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a Gellért és a Széchenyi fürdő pontozásánál milyen jelentős szerepet játszott a történelmi múlt, az emblematikus épületek egyedülálló szépsége. A Rudas és Pesterzsébeti fürdő esetében talán sokkal objektívebben tudtunk pontszámokat adni, éppen ezért a végső győztes kiválasztásánál ez a két intézmény maradt versenyben.
Dobpergés
A Rudas, de sokkal inkább a Pesterzsébeti fürdő mellett szól, hogy a turisták tömegei még nem hajtották teljesen az uralmuk alá. A Gellértben és a Széchenyiben már csak elvétve találkozni olyan helyi vendégekkel, akik pontosan tudják, hogy milyen céllal látogatnak el az adott fürdőbe, vagyis nem látványosságként, bevásárlóközpontként vagy egy újabb lehetséges Instagram-bejegyzés helyszíneként tekintenek az alapvetően a pihenést, a gyógyulást szolgáló nemzeti kincsre.
Idézzük fel, hogy a Rudasról szerzett benyomásainkat miként összegeztük: „… remek gyógyfürdő. Változatos medencékkel, remek szaunarészleggel, bámulatos törökfürdővel. Jelentős problémák csak a tisztasággal voltak, amit nyilvánvalóan nehéz megállás nélkül és makulátlanul fenntartani, de a jelenlegi állapotról könnyedén el lehetne mozdulni. Egészen egyszerűen: takarítással.”
Eltekintve az univerzum legdrágább jégkockájától, a Pesterzsébeti fürdőről is sok jót lehetett írni, már látogatásunk idején nyilvánvaló volt, hogy kiemelkedik a budapesti gyógyfürdők közül. A két fürdő közötti választást megkönnyíti, hogy a Pesterzsébeti fürdő esetében sokkal hangsúlyosabb a strand jelleg, valamint hosszú ideje az a gyógyvíz sem áll rendelkezésre, amit az intézmény a nevében hirdet.
A fürdőfoglaló turisták özöne és a személyzet büszkén vállalt barátságtalansága ellenére úgy látjuk, hogy a legjobb budapesti komplexum: a Rudas Gyógyfürdő és Uszoda.
Az Index tapasztalatai alapján a következő sorrend alakult ki:
- Rudas Gyógyfürdő és Uszoda
- Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő és Strandfürdő
- Szent Gellért Gyógyfürdő
- Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda
- Paskál Gyógy- és Strandfürdő
- Csillaghegyi Strandfürdő
- Szent Lukács Gyógyfürdő és Uszoda
- Dandár Gyógyfürdő
A figyelem hiánya
A fürdőkről szóló cikkek olvasóink támogatása nélkül nem születhettek volna meg, hiszen ők voltak azok, akik vették a fáradtságot és megírták szerkesztőségünknek a sokszor elrettentő, néha nehezen hihető tapasztalataikat. Riportsorozatunk a Borzalmak Fürdőjének, vagyis a Dandárnak a bemutatásával kezdődött, ahol beigazolódtak a hozzánk eljutott, szörnyűségekről árulkodó információk. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) az elmúlt évtized üzemeltetési problémáira vezette vissza az intézmény katasztrofális állapotát, hozzátéve, hogy a korábbi fürdővezetés megítélése helyett a jelen és a jövő feladataival akar foglalkozni, és az írásunkban felvetett problémák közül néhány éppen a cikk megjelenésével egyidejűleg, attól függetlenül oldódott meg, mert a karbantartási munkák minden fürdőben folyamatosan zajlanak.
Olvasóink jelzései szerint a problémák jelentős részét mind a mai napig nem sikerült orvosolni, az Indexszel közölt felújítási munkálatokat sem kezdték meg. A BGYH erre úgy reagált, hogy a Dandár felújítása valamikor június tájékán kezdődhet el.
A Dandártól függetlenül általános, a BGYH által üzemeltetett intézményekben visszatérő problémának bizonyult, hogy a vendégek kényelmét szolgáló apró felújítási, javítási munkálatokat sem végezték el. A fürdők többségében pedig ugyan nem volt jelentős probléma a higiéniával, de ezt is csak kissé félrenézve tudjuk leírni, hiszen egy gyógyfürdőtől – érthető okokból – makulátlan tisztaságot várnak el a látogatók, erre a rekordokat döntő, soha nem látott árbevételt realizáló, megállás nélkül jegyárat emelő vállalatnak egy fillért sem kellene költenie. Csak gondos gazdaként figyelnie kéne arra, amit rábízott a főváros vezetése.
A fürdőlátogatások alkalmával egyre világosabbá vált, hogy a fürdőzési kultúra veszélyben van, mivel a fürdők vezetői kísérletet sem tesznek arra, hogy az idevágó etikettet valamilyen formában kikényszerítse a fürdőkben csak látványosságot látó látogatók sokaságából. De erre nem a tömegiszonyos, zajérzékeny riporterek miatt, hanem a budapestiek miatt van szükség. Nekik is joguk van ahhoz, hogy nyugodtan, rendeltetésének megfelelően igénybe vehessék a fővárosi intézményeket. Pihenhessenek és gyógyulhassanak, élvezhessék az ország egyedülálló természeti adottságát. Az említett szempontokra és kérdésekre sajnos az említés szintjén sem kaptunk választ a BGYH vezetésétől, sajtóosztályától.
A törődés hiánya
Kaptunk olyan olvasói leveleket is, amelyek leginkább azt ecsetelték, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott személyek milyen hátrányokat szenvednek a fürdőlátogatások alkalmával.
Kerekesszékkel közlekedőként gyakran tapasztalom, hogy a fürdők bejárata akadálymentesített, és esetleg akadálymentesített öltöző, zuhanyzó is került kialakításra az épületben, de hiányzik a beemelőlift, amely segítségével a mozgásában korlátozott személy a vízbe juthatna. Sajnos kerekesszékben ülni és aztán mozdulatlanul feküdni éjszakánként az ágyban nagyon rossz, és a mozgásukban súlyosan korlátozott személyek részére a víz felhajtó ereje révén lenne egy kis esély a mozgásra, és a fenekükről egy kis időre lekerülhetne a nyomás, a fájdalom enyhülhetne és a gyógyvízben az izmaik is el tudnának lazulni. Ezért a mozgásukban súlyosan korlátozott személyeknek kiemelten fontos a víz, mint gyógyító közeg
– írta mozgásában korlátozott olvasónk, hozzátéve, hogy legutóbb épp a Szecskában tapasztalt hasonló hiányosságokat, és bár kifizette a belépődíjat, nem tudta élvezni a gyógyvíz áldásos hatásait. A fürdő szerint mivel nem közszolgáltatást látnak el, ezért rájuk nem vonatkozik az akadálymentesítési kötelezettség. Ez az eset is jól mutatja, hogy milyen hozzáálláson kellene változtatnia a fürdő jelenlegi vezetésének.
A budapesti gyógyfürdőkről szóló riportsorozatunk korábbi részeit itt olvashatják:
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)