Az ország, ahol befuccsoltak a benzinkutak szökőnapon

Idén szökőévet írunk, azaz 2024 azon különleges évek egyike, amely nem 365, hanem 366 napból áll. A különleges évnek már meg is vannak a szokásos áldozatai. Csütörtökön egy szoftverhiba miatt önkiszolgáló benzinkutak tucatjai váltak működésképtelenné Új-Zélandon. A vásárlók nem tudtak fizetni az üzemanyagért, mivel a gépek összezavarodtak a szökőnap miatt.

Egy négyévente előforduló eseményről beszélünk, azonban minden alkalommal kiderül, hogy február 29-re néhány vállalat informatikai rendszere egyszerűen nincs felkészülve. Az extra nappal küszködő számítógépek menetrendszerű leállása eddig nem okozott semmilyen apokaliptikus eseményt, viszont minden szökőévben előfordulnak apró malőrök.

Idén az új-zélandi autósok estek áldozatul egy rosszul kalibrált informatikai rendszernek. Az önkiszolgáló benzinutakra kihelyezett terminálok nem engedték tankolni a sofőröket, mert éppen egy kulcsfontosságú kérdést próbáltak megoldani:

Miért következik február 28. után 29., és nem március első napja, ahogyan eddig?

Voltak olyan sofőrök, akik a hiba miatt egész éjszaka nem tudtak továbbmenni. Az országos felháborodásra reagálva az egyik új-zélandi benzinkúthálózat, a Gull szóvivője elmondta, hogy az automatákkal kapcsolatos gondok nemcsak az általuk üzemeltetett kutakon jelentkeztek, hanem mindegyiken. Az olajvállalat munkatársa ezenkívül felhívta a figyelmet arra is, hogy az ország összes töltőállomásán egyetlen egy cég, az Invenco üzemelteti a fizetőterminálokat, így a felelősöket náluk kellene keresni – írta a New York Times.

A kínos helyzet miatt aztán az Invenco vezérigazgatója, John Scott is megszólalt az amerikai lapnak.

Scott gúnyosan megjegyezte, hogy természetesen tudnak a szökőnapok létezéséről.

Az informatikai cég első embere szerint a galibát egy négy évvel ezelőtti hibás szoftverfrissítés okozta, és este 7-re már sikerült elhárítaniuk.

Érdemes tudni, hogy a szigetországban elég alacsony a népsűrűség, így a ritkábban lakott és nehezebben megközelíthető területeken önkiszolgáló benzinkutak működnek.

Ezek az üzemanyag-automaták az ország szállítmányozása szempontjából létfontosságúak.

A hibát ezért először az áruszállítással foglalkozó cégek vették észre, nagyjából hajnali három körül. Mire az Ivenco cselekedett, a kamionsofőrök napját teljesen keresztülhúzta a szökőnap miatt kialakult szoftverhiba. A kínos helyzetbe került informatikai cég most minden bizonnyal örülne, ha nem léteznének szökőnapok, de egyébként is, miért léteznek?

Miért van szükség szökőnapra?

A szökőévekre elsősorban azért van szükség, mert a Föld nem pontosan 365 nap alatt kerüli meg a Napot. A NASA szerint a bolygó útja ennél nagyjából hat órával hosszabb. Azaz egy szoláris év – így szokás hívni a tényleges időt, amíg planétánk egy teljes kört tesz a csillaga körül – valójában 365,242 napból áll. Amennyiben lefele kerekítenénk, és a naptárainkba nem iktatnánk be szökőéveket, úgy az évszakok és a csillagászati események pár száz év leforgása alatt jócskán elcsúsznának.

Ez az eltolódás pedig súlyos következményekkel járna. A mezőgazdaság például nem hagyatkozhatna többé a naptárakra. A gazdák számára az aratás és vetés megtervezése jóval körülményesebb procedúra lenne. De természetesen az egész emberiség időérzékelése is kibillenne a megszokottból. Így annak érdekében, hogy a naptárban mindig ugyanakkor legyenek a mezőgazdaság és az évszakok szempontjából fontos csillagászati események – mint például a napfordulók –, minden negyedik évben hozzácsapunk egy napot a kalendáriumhoz.

Illetve nem teljesen ez történik. A közhiedelemmel ellentétben nem minden negyedik év szökőév. Mint említettük, a föld nagyjából 365,242 nap alatt kerüli meg a Napot. Tehát, négyévente nem jön ki plusz egy egész nap. A szökőnap miatt a naptári időszámítás minden négy évben elkezd 44 perccel sietni a Naprendszerben elfoglalt tényleges helyzetünkhöz képest. A szoláris év túlkorrigálása azt eredményezi, hogy 128 évenként már egy egész napot sietnénk az időszámításban. Ez – habár jóval hosszabb időn keresztül –, de ismét csak az évszakok eltolódásához vezetne.

Az egynapos tévedés kiküszöbölésére az a megoldás született, hogy a századfordulók többé nem lehetnek szökőévek, hacsak nem oszthatók 400-zal.

Azaz például 1800-ban és 1900-ban február 29. napja kimaradt, de szintén nem lesz majd szökőnap 2100-ban, 2200-ban, 2300-ban és 2500-ban sem. A legrövidebb hónap viszont ismét kiegészül majd plusz 24 órával 2400-ban, 2800-ban és 3200-ban, éppen úgy, ahogy kiegészült 2000-ben is.

Hogyan alakult ki a szökőév?

Az ókori civilizációk számításai már nagyon pontosan tükrözték azt, hogy a Föld éppen hol tart Nap körüli pályáján. Annyira, hogy a mai naptárunk legelső változata még az ókori Egyiptom adminisztrációs naptárából ered. A piramisok építőinek időszámítási metódusa már kísértetiesen hasonlított a modernhez: 365 napos kalendáriumuk volt, és négyévenként még szökőéveket is beiktattak.

A történészek szerint a Nílus mentén földművelést folytató nép azért alakított ki ennyire fejlett időszámítási rendszert, mert mezőgazdaságuk szempontjából élet-halál kérdése volt, hogy a folyó áradási periódusait pontosan számontartsák és megbecsüljék. Nem engedhették meg maguknak, hogy négyévente a naptáruk akár csak egy napot is csússzon a szoláris évhez képest.

Az észak-afrikai nép időmérési módszerét aztán a Római Birodalom átvette és elterjesztette a Földközi-tenger térségében, ugyanis a rómaiak eredetileg egy ennél jóval fejletlenebb, 355 napos naptárt használtak évszázadokon keresztül.

A 10 nappal rövidebb éveknek aztán az lett az eredménye, hogy az évszakok brutálisan eltolódtak a naptárban megszokott helyükhöz képest.

Sok sikertelen helyreigazítási próbálkozás után Julius Caesar utasítására egy tudós létrehozta a maihoz már nagyon hasonló – Julián-naptárként emlegetett – kalendáriumot. Ez az időszámítási rendszer a római hónapokat ötvözte az egyiptomi szoláris (Nap-alapú) évszámítással. Azonban a Julián-naptár nem kalkulálta bele a képletbe azt, hogy egy év nem pontosan 365,25 napból, hanem ennél egy kicsivel kevesebből áll. A tévedés ellenére egészen a 16. századig alkalmazták, és minden 4. év szökőév volt. Az eltérés 1500 év alatt is csak kevesebb mint kéthétnyi időeltolódást halmozott fel.

Egyébként érdekesség, hogy a római időkben a szökőnap nem február 29. napja volt, hanem – a modern szemnek furcsának tűnő módon – egymás után kétszer volt február 24.

A nyugati naptárrendszer következő foltozását – amelyet Gergely-naptárként szokás emlegetni – XIII. Gergely pápa rendeletével 1582-ben bevezetett új szabályok végezték el. Ez az a naptár, amelyet ma is alkalmazunk. A változások a következők voltak: a Gergely-naptár a szoláris évhez már jóval közelebb, 365,2425 napra becsülte az esztendők hosszát. Valamint a korábban említett századfordulós kivételt is ekkor alakították ki a szökőévek esetében.

A pápa egyébként azért tartotta szükségesnek a korrekciót, mert a Julián-naptár enyhe tévedése miatt húsvétot egyre később és később ünnepelhették a katolikusok, szinte már nyáron.

Ez azért van mert a keresztények legfőbb ünnepe egy mozgóünnep, amelyet az egyház a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnapra jelöl ki. A római naptár időszakában azonban tavaszi nap-éj egyenlőséget többször is el kellett mozdítani más dátumra, így vele együtt Jézus feltámadásának ünnepét is.

Az emiatt létrejött Gergely-naptár a legelterjedtebb időszámítási módszer a világon. Etiópia, Szaúd-Arábia, Afganisztán, Nepál és Irán kivételével a Föld minden országa így, vagy a 16. századi egyházfő naptárából kiindulva alkalmazza a szökőnapokat, és persze méri az idő múlását.