Szigorúan titkos jelentést hoztak nyilvánosságra Moldova Györgyről
Szigorúan titkos jelentést hoztak nyilvánosságra Moldova Györgyről
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára nem új keletű, de annál érdekesebb értekezést tett közzé, amelyben „Rigai” fedőnevű ügynök jelentésének végére Gyulafi József rendőr főhadnagy azt írta, hogy Moldova György nézetei „állambiztonsági szempontból veszélyt nem jelentenek”, de a beszámoló akkor is érdekes.
Gyulafi József rendőr főhadnagy hírforrása, Rigai András jelentette, hogy 1977. december 8-án részt vett az újpesti Ady Művelődési Házban Moldova György íróval rendezett író-olvasó találkozón, melyen mintegy száz érdeklődő jelent meg. A találkozó témájaként az író új szatirikus írásait tartalmazó kötetét, A beszélő disznót hirdették, azonban a könyv, mint az író bevezetőjében elmondta, nem jelenhetett meg. Az egyik résztvevő véleményezte is, hogy a szomszédos újpesti áruházban és a környéken nem lehet Moldova-könyvet kapni, ami rossz szervezésre vall a Művelődési Ház vezetőségére vonatkozóan.
Az író a megjelenésre váró kötet nyolc szatírája közül ismertette háromnak a megszületését, személyes tapasztalatait, élményeit, azután elmondta a megírt történet rövid vázát. A kötet címadó szatírája, a beszélő disznó, egy tsz-elnök disznójának karrierjét írja le, amely e különleges adottságát arra használja fel, hogy elmondja, jelentéseket tesz arról, miket beszélnek egymás között a disznók. Az így adott információkért felfigyelnek és kiemelik. Fokozatosan jut felfelé egészen az uralkodónő kezének megkéréséig, ahol azonban elbukik és egy állami gazdaság igazgatóhelyettesévé nevezik ki, de pár nap múlva olyan jelentést tesz az igazgatóról, mellyel leváltja és a helyére kerül.
Az íróval való beszélgetés során többször visszatért az a momentum, a spiclirendszer, a beépített emberek elleni harag, a megalkuvás, a képmutató viselkedés ostorozása, az államhatalommal való korábbi visszaélések könyörtelen, következetes elítélése. Kifejezésre jutott ez a komlói évekről szóló visszaemlékezésben ugyanúgy, mint legújabb, szintén befejezett könyvének a Kubáról szóló írása egyik részletének ismertetésében.
A Kuba könyvről elmondta, hogy ez nem történetírás, hanem az ösztöndíjas út alatt szerzett élményeinek, tapasztalatainak leírása. Az egyik élménye, melyet elmesélt, arról szólt, hogyan jöttek rá, hogy a melléjük rendelt hivatalos sofőr magyarul is beszél. A másik pedig egy fogadáson bemutatott kubai íróval folytatott beszélgetés volt, az illető ugyanis egy halálos ítélet szövegének megírásával kezdte pályáját. A könyv valószínűleg nem jelenhet meg, mert a külkapcsolatokat érinti. Az író véleménye szerint a belföldi dolgokról lehet írni, de a külföldi viszonylatok iránt sokkal nagyobb az érzékenység. Az Ellenszél című kötetének írásaiban szereplő, korábban már kiadott műveinek (Komló, Őrség) keletkezési történeteit is elmesélte. Ennek során a vidéki vezető réteg és a dolgozó tömeg közötti mély szakadékra mutatott rá, szerinte ugyanis a két társadalmi kategória közötti távolság Budapesttől távolabbra a harmadik hatványon, de bányászvárosokban a nyolcadik hatványon emelkedve nő.
Az írásait inspiráló életrajzi elemek, találkozások, utazások ismertetése során gyakran jelenik meg a hatalmával visszaélő funkcionárius, a rablógazdálkodást folytató vezető, az italozó barátkozás, az együttérzés a munkásemberekkel és a következetes, korlátokat nem ismerő igazságkeresés, valóságfeltárás, amelynek eredményét a hallgatóval igyekszik a maga módján elfogadtatni.
Az író bevezetője után a kérdésekre válaszolt, összesen viszonylag kevés kérdés hangzott, ezek többsége egy-egy műve megalkotásával kapcsolatosak, más, nem a saját munkájára vonatkozó kérdésre kitérő, elhárító választ adott. Egy fiatalember az iránt érdeklődött, hogy vajon az ifjúság valóságos képet kapott-e az 1947–56-ig terjedő időszakról. Az író válasza, hogy könyveiben megírta, amit erről mondani akart. Mindenesetre az akkori politikai vezetésben látszó bizonytalanságra jellemzőnek vélte a Mocsár G. által szerkesztett naptár esetét, amelyből október 23-at kihagyták, mert nem tudták, hogy feketével vagy pirossal nyomtassák. A fiatal korosztály, amely nem élte meg ezt az időszakot, nem érti meg azokat az írásokat sem, amelyek erről szólnak. Erről személyes tapasztalata az Elhúzódó szüzesség című könyvének a fogadtatása 1946–47-ben született rokonai részéről, akik reagálása után írta meg ennek első kötetét, A Szent Imre-indulót.
Egy katonatiszt az Elbocsátott légió című könyve iránt érdeklődött, hogy miért nem kapható az üzletekben. Moldova a válaszában rajta kívülálló szempontokra hivatkozott. Másrészt elmondta a börtönélettel kapcsolatos tapasztalatait. Szerinte ezeknek az intézményeknek semmilyen javító-nevelő funkciója nincs, aki oda bekerül, az csak jobban elzüllik. Szemléltetésképpen az egészséges kosár alma és egy rohadt alma példáját hozta fel. A változások őrei című kötetére vonatkozó kérdésre elmondta, hogy nem tervezi a folytatását, mert egyik leggyengébb művének tartja. Viszont a Malom a pokolban jól sikerült és Fábri Zoltán jelenleg filmet forgat belőle. Azonkívül mostani munkái messzemenően lefoglalják; a Goldberger textilműbe jár ki, és a textilesekről megítélése szerint másfél év alatt készül el egy igen izgalmas, érdekes, élményeket, történeteket tartalmazó könyve.
A kétórás találkozót követően az író dedikálta megjelent műveit.
Gyulafi József rendőr főhadnagy az írás értékelésében azt írja, a jelentés párhuzamos hálózattal ellenőrzött, operatív szempontból tájékoztató jellegű. Moldova György a már többször hangoztatott véleményét mondta el a jelentésben írt témákról. Ezek állambiztonsági szempontból veszélyt nem jelentenek.