Elkeseredettek és veszélyesek az orosz veteránok, akik nem kapták meg, amit Putyin beígért nekik

Egy magát meg nem nevező egykori orosz elítélt Putyin elnöktől kérdezi a X-en, hogy miért nem fizették ki teljesen neki és alakulatának a megígért juttatásokat, miért nem kapják meg a veterán státuszt, és miért nem vesznek tudomást róluk a szociális szolgálatok? „Én vérrel fizettem meg a bűneimért, de vajon Putyinnak mi a végcélja ezzel a bánásmóddal?” – kérdezi.

A Tiborc panaszára emlékeztető monológból az derül ki, hogy a jogosultak a járandóságok felét kapták csak meg, de még ennél is fájóbb a veterán-státusz elmaradása. Ez a jogállás biztosítaná a halálig tartó kedvezményes hozzáférést a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, és több olyan előnyt, amivel az átlagos állampolgárok nem rendelkeznek.

Nem érkeztek meg a nagyon várt elnöki kegyelmek sem, amelyeket Vlagyimir Putyin  akkor ígért meg, amikor a Wagner-csoport vezetője és egy ideig maga a hadsereg is orosz börtönökben toborzott elítélt bűnözőket, sokszor az ólomsúlyú kategóriából.

Ebből az következik, hogy a fegyintézetekből bevonult személyek továbbra is büntetett előéletűnek számítanak, ami szinte lehetetlenné teszi az elhelyezkedésüket a polgári ágazatokban. A legjobb esetben biztonsági őrnek alkalmaznák őket, mélyen leszállított fizetéssel, de közülük sokan még ezt sem tudják elvállalni, tekintve a fronton szerzett súlyos sebesüléseiket.

Az orosz katonai bloggerek – főként a Telegram csatornákon – rendszeresen hangot adnak haragjuknak a veteránokkal való bánásmód miatt. Az egyes példák összevetéséből jutnak arra a következtetésre, hogy a putyini apparátus bánásmódja rombolja a hadsereg morális állapotát, és ezzel a Kreml-párti megszólalók is egyetértenek.

A figyelmeztetést leadó Rybar nevű vezető katonai blogger csoport Putyin ukrajnai politikájának szilárd támogatója és hangoztatója. A csatornát az orosz Védelmi Minisztérium sajtószolgálatának 32 éves volt alkalmazottja, Mihail Zvincsuk hozta létre, és jelenleg is a vezető adminisztrátora.

A Rybar nem csak puszta szócsöve az orosz vezérkar akaratának, hanem gyakran erős kritikusa is. A 2022 őszén zajló ukrán ellentámadás vagy a Prigozsin-csoport tavaly nyári zendülése során kemény szavakkal illette nem csak Valerij Geraszimov vezérkari főnököt, de Szergej Sojgu védelmi minisztert, és a vezérkar több tagját is. Bár nem fogadta el a Wagner-vezér módszerét, de egyetértett a céljaival.

Mindezt – nagy valószínűséggel – a titkosszolgálatokkal való mély kapcsolat alapján teszi, melyek a bloggereken keresztül juttatnak el szelektált értesüléseket a közvéleményhez. A Rybar nyomása alatt többször is sor került személycserékre és leváltásokra az orosz hadseregben. Ez a jelenség az orosz politikai elitet uraló ‘erős emberek’, az úgynevezett szilovikok belső klikkharcainak a lenyomata.

A fenyegető jelenség azért is nehezen érthető, mert az elnök maga mindig is sűrűn hangoztatta a veteránok érdemeit, és gyakran mutatkozik a társaságukban. Bírálói szerint viszont ritkábban látni a közkatonák, mint inkább a szoldateszka régi tábornokainak körében, akiknek világháborús érdemeit igyekszik saját magára kivetíteni.

Ugyanakkor Putyin nem csak szavakkal, de jogszabályokkal is aládúcolta a veteránjogokat, és ezeket kiterjesztette az ukrajnai fronton harcoló katonákra is. Mi több, még a börtönökből toborzott Wagner-zsoldosok is ígéretet kaptak, hogy nem csak kegyelemre, de a veteránokat megillető jogokra is számíthatnak. A jelen állás szerint azonban mindebből nem valósult meg szinte semmi.

Az elnök már 2022-ben aláírta azt a törvényt, amely az ukrajnai ‘különleges katonai művelet’ résztvevőit harci veteránnak ismeri el. Ennek alapján – elvileg – az Ukrajnában szolgálatot teljesítők mindegyike hozzáférhet azokhoz a szociális védelmi rendszerekhez, amelyeket az afganisztáni, szíriai és más forró pontokon szolgált személyek igénybe vehetnek, beleértve az adókedvezményeket is.

„Mégis úgy bánnak velünk, mint az ellenséggel vagy a kellemetlen hulladékkal”

A tömeges panaszok legnagyobb része az elmaradt vagy töredékes anyagi juttatásokról szól. A bevezető videóban megszólaló férfi például azt állíítja, hogy a szerződése szerinti 200,000 rubelnek csak a felét vehette kézhez, ami azonos az orosz átlagbérrel.

A veterán az ukrajnai Z-rohamosztag tagja volt, ami az orosz hadsereg elit alakulatának számít, és sokkal jobb teljesítményt nyújtott a fronton, mint a szedett-vedett wagneristák. A rezignált férfi véleménye szerint a műveletek során elvégzett közvetlen akciókért járó különdíjazást – az úgy nevezett frontpénzt – sem kapta meg, miként társai sem. Elmaradt a sebesüléséért őt megillető fájdalomdíj is.

A panasz másik fele a hivatalos szervek közönyéről és elutasításáról szól, amit rajta kívül sokan mások szóvá tesznek. Írt levelet a rosztovi körzeti hivatalnak, az Állami Dumának, és a veterán-támogatásokat intéző “A Szülőföld Védői” alapnak , de mindhiába.

A zavarosan működő hatalmas pénzalappal szemben sok a kifogás. A veteránok érthetetlennek és példátlan szemtelenségnek tartják, hogy sokukat vissza akarnak ‘irányítani’ a front helyszínére, például Luhanszkba, ahol a harcok folytak, és ahol szintén megnyílt a veteránvédő alap új hivatala. Ezt teljesen értelmetlennek tartják, mert a lehetséges kedvezményezettek nem ott vannak.

Anna Todorova, az annektált tartomány alelnöke szerint „a legfontosabb cél a győzelem és a srácaink támogatása. A kormánynak, az Alap fiókjának és minden társadalmi szervezetnek tömörülnie kell, hogy segítse egymást, csak így lehet nyerni.”

A veteránok viszont nem értik, hogy miért kellene egy igénylőnek például Szibériából a megszállt ukrajnai területre utazni, hogy jogait érvényesíthesse. Erre se pénze, se ereje, se kedve nincs.

Amúgy is tömeges a panasz, hogy a katonai és a szociális szervek egymáshoz küldözgetik őket, és olyan dokumentumokat  követelnek, amelyeket képtelenség beszerezni. Amikor pedig már nincs újabb kifogásra mód, lésőbb időpontokra rendelik vissza őket, mondván, hogy az esetet át kell tekinteni, áma akkor sem történik semmi.

Az összkép szerint a hátrányos megkülönböztetés, a megvetés és a közöny nem csak az ex-bűnözőket, de a korábban tisztes életmódot folytató hazafiakat is sújtja.

A bevadult és visszaeső leszerelt bűnözők a legveszélyesebbek, és ellenszenvet is keltenek a veteránok iránt

A Bocskarev-Szofonov bűnözői duó tavaly augusztusi rémtette élesen rávilágított arra, hogy az Ukrajnából leszerelt katonák és zsoldosok társadalmi vákuumba zuhannak vissza, és közülük sokan hajlamosak a korábbi életmód újrakezdésére, és gyakran azért, mert nem látnak más menekülő útvonalat.

Október 3-án a Wagner-csoport egy másik egykori harcosát vették őrizetbe Jermakovszkoje városban. Gyenisz Sztyepanovot azzal vádolják, hogy előző éjszaka felgyújtott egy házat, amiben két nő lelte a halálát. A bűntett közvetlen oka ismeretlen, de a szemtanúk szerint a gyanúsított megfenyegette és zsarolta a nőket.

Májusban a krasznodari rendőrség letartóztatta Dyemjan Kevorkian ex-Wagnerest, aki két embert gyilkolt meg. Szintén májusban fogták el a szibériai Novoszibirszk város rendőrei a férfit, akit két kiskorú lány megerőszakolásával gyanúsítottak meg. Az elkövető szintén Wagneres volt, akit Szergej S.ként azonosítottak.

A bloggerek szerint az ilyen visszaesések mindennaposak, és részben megmagyarázzák a hatóságok óvatosságát az ukrajnai veteránokkal szemben.

Hivatkozások