Nem titkosak többé a titkosszolgálatok információi
1962. október 25-én, a kubai rakétaválság csúcspontján Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a Biztonsági Tanács üléstermében szembeszállt szovjet kollégájával, Valerian Zorinnal. Stevenson a televízióban élőben faggatta Zorint arról, hogy a Szovjetunió telepített-e nukleáris rakétákat Kubába. Amikor Zorin habozott, Stevenson bemutatta a U-2 kémrepülőgép által készített, poszterméretű fényképeket, amelyeken szovjet rakétabázisok voltak láthatók Kubában, és amelyek közvetlenül cáfolták Moszkva ellenállását.
Stevenson leleplezései fordulópontot jelentettek a válságban, bizonyítékokkal támasztották alá a Kennedy-kormányzat állításait, megváltoztatták a világ közvéleményét, és diplomáciai nyomás alá helyezték a szovjeteket, a deeszkaláció irányába. Ez volt az első alkalom, hogy az amerikai kormány külpolitikai okokból szigorúan titkos hírszerzési információkat hozott nyilvánosságra – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében David V. Gioe, a londoni King’s College-professzora, a CIA korábbi elemzője és műveleti tisztje, valamint Michael J. Morell, a Beacon Global Strategies vezető tanácsadója, a CIA korábbi megbízott igazgatója és igazgatóhelyettese.
Közel 60 évvel később Moszkva újabb erőfitogtatásba kezdett, ezúttal mintegy 175 ezer katonát vonultatva fel az ukrán–orosz határon. A Kennedy-kormányzat megközelítését követve a Biden-adminisztráció is a hírszerzési információk nyilvánosságra hozatalával reagált, hogy figyelmeztesse a szövetségeseit (és Ukrajnát) a közelgő invázióra. 2021 december elején a kormányzat tisztviselői elkezdték megosztani a hírszerző közösség információit a médiával, és olyan műholdfelvételeket hoztak nyilvánosságra, amelyeken látható volt, amint az orosz erők Ukrajna határainál állomásoznak. 2022. január közepén John Kirby, a Pentagon sajtótitkára azt mondta az újságíróknak, hogy Oroszország „hamis zászlós műveletet” készít elő Kelet-Ukrajnában, és mészárlást kíván rendezni, hogy igazolja az inváziót. Még abban a hónapban amerikai tisztviselők felfedték, hogy az orosz hadsereg vérkészleteket szállított Ukrajna határára, ami arra utalt, hogy háború áll a küszöbön áll.
Február 18-án Joe Biden elnök nyilvánosan azt mondta: „meg van győződve” arról, hogy Oroszország inváziója „az elkövetkező napokban” megkezdődik – ahogy az meg is történt.
A Biden-kormányzat kommunikációja nem győzte meg Putyint, de az Oroszország terveiről szóló előzetes figyelmeztetés lehetővé tette számos amerikai szövetséges számára – különösen a NATO-tagországoknak –, hogy gyorsan katonai segélyeket ajánljanak fel Ukrajnának, és összehangolják az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. A Putyin által tervezett provokációkról szóló leleplezések segítettek a nyugati közvéleményt Oroszország ellen fordítani, mivel nem volt ürügye az invázióra. A Biden-kormányzaton belül ezt a stratégiát átütő sikerként értékelték.
A Kennedy-kormányzat intézkedését követő hat évtizedben az egymás utáni adminisztrációk időről időre átvették ezt a taktikát. De ezek egyszeri esetek voltak. Most az az újdonság, hogy a kormányzat többször is nyilvánosságra hozott információkat, méghozzá egyetlen témában, hosszabb időn keresztül. Mivel ebben az esetben a lépés igen jól működött, a kormányzat most más ügyekben is alkalmazza ezt az eszközt – leginkább Kínával kapcsolatban. Még külön kifejezéseket is kitaláltak erre a gyakorlatra: a tisztviselők „stratégiai leminősítésről” és „stratégiai deklasszifikációról” beszélnek. Ami korábban egyszeri eset volt, ma már rutinszerű.
Mivel azonban a stratégiai leminősítések egyre gyakoribbá válnak, a politikai döntéshozóknak és a hírszerzéssel foglalkozó szakembereknek protokollokat kell kidolgozniuk azok buktatói ellen. Megfelelő óvintézkedések nélkül a nyilvánosságra hozatal veszélyeztetheti a titkosítás alól feloldott információ forrását, vagy ha a felfedés tévesnek bizonyul, árthat a hírszerző közösség hírnevének, és alááshatja azt a célt, amelyet a nyilvánosságra hozatallal el akartak érni. A legnagyobb kockázat azonban az, hogy a hírszerzés politikai eszközként való felhasználása növeli annak esélyét, hogy politikai fegyverként fogják használni. Ha ez megtörténne, a hírszerző közösség elveszíthetné legértékesebb értékét: objektivitását.
Az információ mint fegyver
A Biden-kormányzat bejelentései Oroszország ukrajnai háborújáról nem fejeződtek be, amikor a konfliktus elkezdődött. Épp ellenkezőleg. Egy hónappal az invázió után Biden felfedte, hogy Oroszország vegyi és biológiai fegyverek bevetését fontolgatja a konfliktusban. 2023 végére, amikor a belföldi lelkesedés lankadt Ukrajna további támogatása iránt, a kongresszus pedig patthelyzetbe került a segélyezés miatt, ismét ehhez az eszközhöz folyamodott. Hogy bizonyítsa Ukrajna sikerét a háborúban és az amerikai katonai segély hatékonyságát, nyilvánosságra hozta az amerikai hírszerző közösség becslését, miszerint Oroszország elképesztő, 315 ezer fős veszteséget szenvedett az invázió kezdete óta.
Tűzoltók dolgoznak az orosz rakéta által eltalált CHP-erőműben keletkezett tűz oltásán 2022. október 10-én Kijevben
A Biden-kormányzat jelenleg már Kínával szemben is alkalmazza a stratégiai leminősítést. 2022 augusztusában, Nancy Pelosi házelnök tajvani útjának előestéjén Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács akkori szóvivője megosztotta egy titkosítás alól feloldott értékelés részleteit azokról az intézkedésekről, amelyekkel Peking kifejezhetné nemtetszését – például rakéták indításával a Tajvani-szorosba.
A cél az volt, hogy megelőzzenek egy erőszakos provokációt. 2023 februárjában, miután egy kínai kémballon áthaladt az amerikai légtéren, a kormányzat az ezzel kapcsolatos részleteket is nyilvánosságra hozta, hogy jelezze Pekingnek az amerikai hírszerzés technikai képességeit. A Pentagon nyilvánosságra hozta a léggömbről készült közeli fényképet, amelyet egy U-2 repülőgép pilótája készített, a tisztviselők pedig elmagyarázták az újságíróknak, hogy az amerikai kormány képes volt követni az objektumot, és megállapította, hogy az érzékeny katonai objektumok felett lebegett.
Még abban a hónapban a kormányzat igyekezett figyelmeztetni Pekinget, hogy figyelemmel kíséri az Oroszország ukrajnai háborújának esetleges kínai támogatását. William Burns, a CIA igazgatója – kétségtelenül más magas rangú tisztviselők jóváhagyásával – egy televíziós interjúban elárulta, hogy Peking fontolgatja támadófegyvereket biztosítását Moszkvának, hozzátéve: „Nem látunk bizonyítékot arra, hogy ténylegesen szállítanának ilyen felszereléseket.” Burns egyértelműen üzent a kínaiaknak, mielőtt átléptek volna egy eszkalációval fenyegető határt.
A gázai háború első néhány hónapjában a Biden-kormányzat a hírszerzési információk nyilvánosságra hozatalát arra használta fel, hogy Izrael fellélegezzen a hadsereg pusztításainak nyomása alól. Röviddel a Hamász 2023. október 7-i támadása után Adrienne Watson, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője azzal a váddal szemben, miszerint egy izraeli bomba csapódott be egy gázai kórházba, bejelentette, hogy
a műholdas felvételek, a lehallgatási jegyzőkönyvek és a nyílt forrásból származó információk azt bizonyítják, hogy a katasztrófát egy gázai terrorista csoport által kilőtt, eltévedt rakéta okozta.
Novemberben a Fehér Ház ismét Izrael védelmére kelt, Kirby pedig megosztott egy titkosított hírszerzési értékelést, amely szerint a Hamász a kórházakat vezetési pontként és fegyverraktárként használja, valamint izraeli túszokat tart ott fogva.
Ügy tűnik, a stratégiai deklasszifikációk az amerikai külpolitika tartós jellemzőjévé válnak. A Biden-kormányzat stratégiai leminősítései a nyilvánosság, a média és a szövetségesek részéről létrehoztak egy elvárást, és nem valószínű, hogy Biden vagy bármelyik utódja lemondana erről az eszközről. A szellem kiszabadult a palackból.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök képe látható, miközben Joe Biden amerikai elnök a gázárakról beszél a Fehér Ház campusának déli udvari előadótermében 2022. június 22-én Washingtonban. Fotó: Drew Angerer / Getty Images)