Mamahotelbe 30 felett: miért nevelik idős szülők egészséges felnőtt gyerekeiket?
Ötven fölött végre élvezheted az életet. A gyerekek kirepültek, most megteheted, hogy olyasmivel foglald el magad, amire korábban soha nem jutott időd. Mindez addig tart, amíg nem jön egy telefon, hogy a lányod/fiad hazaköltözik. Ha a barátaid irigykednek, hogy jé, újra együtt a család, egyszerűen mondd el a tényeket.
Ez a cikk az ÉVA Magazin 2013-as 2. lapszámában jelent meg először „Bumeráng gyerekek” címmel.
Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!
NEM ALBÉRLET
Szilvi (25) két éve végzett a műegyetem informatika szakán, majd hálózati karbantartóként egy magáncégnél helyezkedett el. Egyetemista korában a barátjához költözött, de pár hónapja szakítottak és a lány hazatért a „mamahotelbe”. Azóta éjjel-nappal foglalt a fürdőszoba, minden tele van hosszú hajszálakkal, háromszor annyi a szennyes, fokhagyma, szójabab és csicseriborsó foglalja el a hűtőt és egekben a villanyszámla. Szilvi úgy hiszi, hogy egyáltalán nem zavarja a mamáját, hiszen független életet élnek, ő késő délelőtt kel és esténként eljár otthonról. De tudjuk, hogy ez azért nem olyan egyszerű. A szülői házban a gyerek mégsem tekinthető albérlőnek.
ÖNMEGVALÓSÍTÁSBAN
Csilla (23) ruhaipari szakközépiskolát végzett, majd az iparművészeti egyetem textil szakára felvételizett, sikertelenül. A következő két év azzal telt, hogy modellkedett, nyelvet tanult, rajzelőkészítőre járt és évente megkísérelt bejutni az egyetemre. A harmadik kudarc után a szülei bejelentették, hogy nem tartják el tovább, menjen el dolgozni. Csilla megsértődött, elköltözött egy barátnőjéhez. Megpróbált boldogulni, egyedi pólókat batikolt egy butiknak. Mire azonban bedolgozta magát, a barátnője megismerkedett egy fiúval. Csillának nem volt hova mennie, visszatért a szüleihez.
A szülők elfogadják, hogy a lányuk állástalanul próbálja megvalósítani álmait a „divatszakmában”, azt azonban rosszul tűrik, hogy a fürdőkád falán ragad a színes festék és az egész lakásban pólók csöpögnek. Némán szenvednek és teljesen tanácstalanok: ha kitiltják a lakásból a batikolást, Csilla nem keres egy fillért sem, így viszont hatalmas rendetlenségben élnek és a festékszagtól állandó fejfájás gyötri őket. A saját otthonukban.
Mamahotelbe 30 felett: miért nevelik idős szülők egészséges felnőtt gyerekeiket?
KI A HIBÁS?
Andor (32) csinos feleségével és két gyerekével sokáig szülei büszkesége volt. Egy nagyvállalat sofőrjeként kiszámíthatatlan munkaidőben dolgozott, amin Katival egyre többet veszekedtek, míg végül tavaly elváltak. Andor otthagyta a lakást a feleségének és a gyerekeknek, visszaköltött a szüleihez és most az egykori gyerekszobában húzza meg magát. Rendesen fizeti a tartásdíjat, de albérletet már képtelen lenne fenntartani. Persze nagyon szégyelli, hogy támogatásra szorul.
Andor szülei rosszul viselik a helyzetet. Elsősorban magukat hibáztatják, hogy annak idején nem álltak a helyzet magaslatán és nem nevelték jól a fiukat. A családban nem szokás a válás, szerintük a konfliktusokat a házasságon belül kell megoldani. Andor megpróbál önálló életet élni, új kapcsolatokat teremteni, otthon azonban állandóan nyaggatják, hogy menjen vissza a gyerekeihez. Senkinek sem könnyű így a helyzet.
VISSZARENDEZŐDÉS
Vera (29) pénzügy szakon diplomázott, majd egyenesen egy bankfiókba került előbb gyakornoknak, később hitelezőnek. Itt talált rá a nagy szerelem, jött a gyors házasság, s rövidesen megszületett Ilka. Családi segítséggel és ötmilliónyi devizahitellel vásároltak egy másfél szobás lakást. Nyolc hónappal ezelőtt azonban a bank több fiókját bezárta – azt is, ahol Vera dolgozott. Kapott ugyan végkielégítést, de elhelyezkedni azóta sem tud. A baj nem jár egyedül, közben a nagy szerelem is elmúlt, a kedves, bohém férjből felelőtlen, önző pasi lett, aki hamarosan le is lépett (történetesen hazaköltözött az anyukájához), s tartásdíjat azóta sem fizet. A lakást eladták, s Verának sem volt más választása, visszaköltözött a szülői házba. Mivel letelt a gyes, munkája pedig nincs, pár hete matektanításba kezdett: középiskolásokat készít fel érettségire, hogy valamennyivel hozzá tudjon járulni a rezsihez.
Vera anyja nehezen tud hozzászokni az együttlakáshoz. Pontosan kialakult napirendje volt. Reggel fél 7-kor kelt, fél 8-kor indult munkába, este 6-kor vacsorázott, utána a barátnőjével sétált egy fél órát, s este a kedvenc tévésorozatával zárta a napot.
Amióta a lánya hazaköltözött, semmi sem úgy van, mint azelőtt. Vagy a gyerek jön, hogy nagyi, mesélj ma te, vagy a lánya szól, hogy túl hangosan megy a tévé, és a reggeli ébresztő is korábbra tolódott. Eredetileg arra készült, hogy igénybe veszi a korkedvezményes nyugdíjat, de az új helyzetben úgy döntött, tovább dolgozik. Szükség van a fizetésére, hiszen el kell tartania a lányáékat is. Hogy mi lesz majd, ha őt is nyugdíjba küldik, arra gondolni sem mer. Pedig jobban tenné, ha gondolna rá.
ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI
Az egész világon egyre több a bumeránggyerek. Az okok között nem csupán a pénzügyi válság és a munkanélküliség fedezhető fel, hanem a kényelmi szempontok is. A szexuálisan egyre korábban érő fiatalok egyre később repülnek ki a családi fészekből, mert segítség nélkül gyakran képtelenek saját egzisztenciát teremteni. Nincs is jobb a családi VIP-ellátásnál.
A pszichológia általános véleménye, hogy húszéves kor fölött már senkit sem kellene pátyolgatni. Ha a szülők életét korábban a folyamatos gondoskodás töltötte ki, akkor ezen persze nem szívesen változtatnak. Ám ha az a cél, hogy a gyerek végre felnőjön és a saját lábára álljon, akkor nem tanácsos naponta ébresztgetni, főzni-mosni rá és lesni a kívánságait. Ha az élet úgy hozza, hogy a felnőtt gyerek hazaköltözik, legjobb, ha azonnal meghúzzák a határokat, hogy minden szereplő számára a lehető legkellemesebb legyen az együttlakás. Nagyon elromolhat a korábban konfliktusmentes szülő-gyerek viszony az időn túli kényszerű együttélésben.
Elég furcsa, hogy idős szülők neveljék életük virágjában lévő, felnőtt gyereküket – de kénytelenek megtenni, ha annak idején nem jártak sikerrel. A „gyerek” pedig hallgasson a szülői szóra. Végtére egyszer mindenkinek fel kell nőnie.