Az ellenzék is érzi, Magyar Péter nem csak a kormányoldalra veszélyes

Az ellenzék is érzi, Magyar Péter nem csak a kormányoldalra veszélyes

Focistafeleség, aki sminkeli magát, és női szemüveget hord, feleségét kínzó exférj és áruló, aki a Soros-dollárokra hajt, bosszúálló kis törtető, aki liberális és háborúpárti is, az új Márki-Zay, akit a dollárbaloldal örökbe fogadott – ember legyen a talpán, aki követni tudja a fideszes propagandagépezet Magyar Péterrel kapcsolatos állításait, pedig e rövid felsorolás csupán az enyhébb kormánypárti jelzőket listázza a NER legújabb főellenségéről. E csapásirány a kormányzati kommunikáció működését ismerők számára persze nem túl nagy meglepetés, az viszont váratlan, hogy a lejáratás és a negatív propaganda nem úgy működik, ahogy azt eltervezték, az unortodox fejleményeket még maguk az ötletgazdák is megilletődve konstatálják.

Magyar nemrég bejelentette, hogy a Tisztelet és Szabadság Párt színeiben indul a június 9-i választásokon, hívei pedig nemhogy fogyatkoznának, de Facebook-oldalát már negyedmillióan követik. Hétvégén százezernél is több tüntető zarándokolt el a Kossuth-térre személye miatt – ehhez fogható teljesítményt legutóbb Orbán Viktor mutatott fel, azt se mostanában, hanem bő két évtizeddel ezelőtt.

Ahhoz képest, hogy az elemzők év elején még azt találgatták, vajon a miniszterelnökhöz köthető politikai rendszer 2030-ig vagy 2040-ig fog-e tartani, az utóbbi két-három hétben egyesek már arról diskurálnak, hogy a struktúra akár 2026 előtt is bedőlhet. Noha az efféle céldátumok és előrejelzések leginkább a vágyvezérelt gondolkodás tanújelei, azért az érezhető, hogy a megszokott politikai koordinátarendszer elkezdett átalakulni, s miközben a hírhedt kormányzati kommunikáció maximum fordulatszámon pörög, láthatóan nem tudja a helyzetet uralni.

Túltolta a propagandagépezet? 

A propagandagépezet gyenge hatásfokának több oka is van. Ezek közül az egyik az, hogy – ellentétben a közvélekedéssel – ez nem egy one man show, Magyar Pétert segítik a háttérből, mégpedig olyanok, akik ismerik a propaganda és a hatalmi gépezet gyenge pontjait is. Bár Magyarra előszeretettel hivatkoznak úgy, hogy a bennfentes, aki „kiugrott a NER-ből”, az elmúlt tizennégy év során valójában számtalan politikai szereplő hagyta ott az államigazgatást és a háttérintézményeket: helyettes államtitkárok, főosztályvezetők, szakértők és tanácsadók sora lépett ki a rendszerből, akik között bőven akad olyan, aki politikai tudását hajlandó latba vetni a NER ellen, ha épp arról van szó. Ráadásul Magyar valóban kaphat információkat, akár közvetlenül a Karmelitából is, hisz mint tudjuk, mindig mindenhol akadnak olyanok, akik szeretnek többfelé is játszani.

Magyar Péter professzionális kommunikációjáról még a kormányközeli Századvég éceszgéberei is elismerően nyilatkoznak, miközben a kormányoldal kommunikációjáról elég visszafogottan beszélnek. Noha a rogáni propagandagépezet többször is bizonyította már politikai hatékonyságát, bizony-bizony

a propagandának is megvannak a maga korlátai, főleg ha nagy a kapkodás, sietős az átpozicionálás, és túl sok a célszemélyre aggatott negatív jelző.

Az talán még a hardcore Fidesz-rajongók fejében is szöget ütött, hogy nem lehet valaki egyszerre női napszemüveget hordó feminin focistafeleség és dominanciára törő, agresszív nőbántalmazó, hiszen ez a két szerep kizárja egymást egy kapcsolaton belül. Sokak szemében az is gyanakvásra adhat okot, hogy a kormányközeli médiában Magyar igen rövid idő alatt vált Soros-kollaboránssá és a „dollárbaloldal” oszlopos tagjává, miközben bő két hónappal ezelőtt még a NER megbecsült tagja volt, aki alkalomadtán együtt reggelizett a miniszterelnök vejével is.

A propagandatámadások és karaktergyilkossági kísérletek elleni védekezési taktikaként Magyar kezdettől fogva az előre leleplezés módszerét alkalmazza: permanens módon előrevetíti azt, hogy milyen támadás várható, és hogy mit kell majd szimpatizánsainak ennek kapcsán gondolniuk. Ez egy igen hatásos ellenszer a propaganda ellen, hiszen őszinteséget és magabiztosságot sugároz, amivel fokozni tudja a közönség iránta érzett bizalmát, ráadásul aktívan tudja irányítani a narratívát is, hiszen meghatározza azt, hogy milyen keretben kell értelmezni az eseményeket.

Magyar másik kommunikációs taktikája a kommunikációs tankönyvekből is ismerős lehet: posztjaiban, megnyilvánulásaiban az egy hét-egy hír metódust alkalmazza, ami egy olyan információlebegtetési technika, amivel folyamatosan fenn tudja tartani a figyelmet és a személyéhez kapcsolódó érdeklődést.

Egyre feszültebb ellenzéki pártok

Az utóbbi hetek történéseinek folyománya, hogy a hatalom tényleg elkezdett attól tartani, hogy népszerűségvesztésük tartóssá válhat – a kiszivárgott belső felmérések alapján szavazóik jelentős részét valóban elveszíthetik, akár hosszabb távon is. A kommunikációs ámokfutás részben e sötét látomás megvalósulását próbálta volna megakadályozni, eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Mindazonáltal nemcsak a kormánypárt küzd nehézségekkel a Magyar-jelenség kapcsán, hanem az ellenzéki pártok is, ráadásul e térfélen eleve nagy volt az apátia és a szavazói elégedetlenség, ami sokakban generált olyan érzéseket, hogy jobban tenné már az úgynevezett ellenzék, ha eltakarodna. Nem csoda hát a tendencia, hogy a Magyar Péter körül formálódó új politikai erő tömegesen vonzza magához az ellenzéki pártok szavazóit – lényegében nincs olyan párt, amelyik ne lenne érintett, amit közvélemény-kutatások is megerősítenek. Várható volt, hogy mindez kiborítja majd az érintettek egy részét, így

Magyarnak már nemcsak a kormánypárt ostromával, hanem egyes ellenzéki politikusok támadásaival is szembe kell néznie.

Bár a változások dinamikája a DK szavazótáborát egyelőre kisebb mértékben érinti, épp a DK háza táját lengi körbe a legellenségesebb hangulat Magyarral szemben: a NER-ből kiugrott újdonsült politikustól Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára is látványosan próbál elhatárolódni, újra és újra kihangsúlyozva azt, hogy itt kizárólag ők az igazi ellenzékiek. Bár a DK látszólag egységes és stabil, a határozott kiállások valójában a belső feszültségeket igyekeznek elfedni, hiszen már ebben a pártban is felütötte fejét az elégedetlenség. A 2022-es választások óta a DK szavazótáborán belül is egyre többen vetik fel „Fletó” felelősségét a sorozatos Fidesz-kétharmadokban, és arról suttognak egymás között, hogy derék ember ez a Gyurcsány, de talán mégis többre menne az ellenzék nélküle.

Míg a DK ez idáig a politikai változások enyhe vesztesének tekinthető, más pártok kevésbé szerencsések: a Momentum már a Magyar-jelenség berobbanása előtt is az ötszázalékos küszöb környékén egyensúlyozott, a jelenleg zajló folyamatok pedig akár a végállomást is jelenthetik a párt számára a júniusi választásokon. Bár Donáth Anna kétes akcióival folyamatosan próbálta feljebb tornázni pártja népszerűségét, a Momentum valójában már rég elveszítette hitelét és vonzerejét, a kiüresedés következtében pedig ez a szavazótábor gravitál leginkább a Magyar-féle mozgalom felé. A párt valószínűleg menthetetlen, ami egyre többek számára dereng, a közelgő drámai végkifejlet pedig nemcsak a hitelesség-deficitből, hanem a politikai tudás hiányából és a szervezeti struktúra kiépítetlenségéből is fakad.

Sokak érdeke lenne a politikai visszarendeződés

A Fidesz és az ellenzéki pártok mozgásai mellett érdekes megfigyelni azt is, hogyan igazodik a megmondóemberek kommunikációja az új fejleményekhez. Különösen azoké, akik az elmúlt években megalkudtak a NER-világgal, és annak megkérdőjelezhetetlen guruiként pozicionálták magukat. E téren többek között a Hont–Ceglédi–Schiffer trió rendelkezik elévülhetetlen érdemekkel, akik Magyar feltűnéséig abban a tudatban tengették mindennapjaikat, hogy a következő tíz évben is bérelt helyük lesz az ATV Öt című műsorában, és jó ideig elpancsolhatnak még a NER peremvidékének posványában. Az eredeti terveket azonban felülírta a valóság, ami láthatóan rosszulesett az érintetteknek, hiszen az úriemberek részéről igencsak megszaporodtak a Magyar Pétert és követőit lekezelő, gúnyos megnyilvánulások, posztok az utóbbi időben.

Akármilyen abszurdnak is tűnik az okozat, lényegében kialakulóban van Magyar Péterrel szemben egy nagykoalíció, melynek a Fidesz mellett egyes ellenzéki pártok, valamint levitézlett közéleti szereplők is tagjai.

Ők mindannyian abban érdekeltek, hogy politikai visszarendeződés valósuljon meg, s legyen úgy minden, ahogy régen volt. Ilyen visszarendeződésre abban az esetben volna esély, ha Magyar Pétert végül mégis sikerülne lekaraktergyilkolni, vagy ha maga Magyar vét olyan hibát, ami híveinek tömeges kiábrándulását eredményezné. Ez nemcsak kommunikációs hibát, hanem a személyiségből fakadó rossz vezetői döntéseket is magában foglalhat, ami rossz irányba vinné a felállítani szándékozott politikai szervezeti struktúrát.

Bár az olyan távdiagnózisokra nem érdemes sokat adni, hogy valaki Messiás-komplexussal vagy nárcisztikus személyiségzavarral küzd-e inkább, arra mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy a kritikátlan rajongók tömegei, a hirtelen jött népszerűség elhomályosíthatja a valóságérzékelést, és felfújhatja az egót. Az ilyen jelenségek kezelése jelenti a valódi tűzkeresztséget annak kapcsán, hogy valaki alkalmas-e a politikai vezetőnek, vagy sem. Magyar Péter üstökösszerű megjelenése olyan rövid időtávot foglal magában, hogy e tűzkeresztségen még nem esett át, a következő néhány hónap viszont döntő jelentőségű lesz ezen a téren.

A szerző politikai tanácsadó.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.