Komoly bajt is jelezhet a cukoréhség és a sóvágy

Egy sorozatnézős estén vagy akár egy hétköznapi vacsora esetében is szinte minden családban elengedhetetlen, hogy a sós főétel után valami édesség, sütemény is az asztalra kerüljön, sokan pedig tényleg a rabjai annak, hogy cukros habzsolnivalót tömjenek magukba az étkezéseket követően. De mi vezethet a cukoréhséghez, és mi az a sóvágy?

Egy kiadós ebédet vagy vacsorát követően a legtöbben még le sem tettük a villát és a kést, már azon törjük az agyunkat, milyen édességgel lehetne lefojtani a magunkba tuszkolt sós falatokat, a jelenség pedig szinte minden étkezést követően jelen van – a sós után valami édeset, cukrosat kívánunk.

Ezt sokszor egyszerű megszokásnak, úri murinak tudjuk be, a hűtő teljes lerablása, a sós és édes ételek váltogatása azonban nemcsak hóbort, hanem egy, a testünk által kiváltott reakció vagy éppen pszichológiai megoldás is lehet.

De mikor és miért nyúlunk azonnal a fagyikehelyért a pörkölt beburkolása után, és miért zörög a csipszeszacskó után kötelezően a csokipapír is?

Hiába tűnik rossz szokásnak, az édesség utáni vágy korántsem egy emberek által felvett rossz hóbort: a testünk ezen reakcióját pontosan az válthatja ki, hogy előtte sós ételhez nyúltunk.

Az emésztés ugyanis kemény munka, amely energiát igényel.

A szervezetünk azért vágyik tehát édességre, hogy a cukornak köszönhetően gyors energialöketet kapjon az emésztési folyamat támogatásához. Az étel megemésztése ugyanis összetett folyamat, a szervezet kalóriát éget el, miközben megemészti az ételt.

Fontos felismerni, hogy a folyamat során a szervezetünk energiát használ fel, hogy segítsen még több energiát nyerni az ételből. Az élelmiszerben található összes kalória 3-30 százaléka felhasználható az adott élelmiszer emésztésére – a fehérjék esetében ez a felső határ, míg a szénhidrátok és a zsírok esetében ez az alsó határt súrolja.

Szüksége van rá a testünknek, de rossz szokás is lehet

Annak, hogy jóllakottan is kívánjuk az édességet, az emésztési folyamat mellett a legfőbb oka pszichológiai. Mindez sokszor csupán megszokás, hiszen ha a legtöbb esetben így zárul egy étkezés, akkor a szervezet hozzászokik, és egy idő után igényelni fogja azt, emiatt nem is kellemes érzés, ha egy ilyen „függő” egyszer csak nem jut hozzá a süteményéhez.

De most akkor együnk desszertet vagy sem?

Mivel a rossz érzés akkor is fennállhat, ha az illető mindig elfogyasztja az édességet, érdemes feltenni azt a kérdést magunknak, hogy az valóban jólesett számunkra, vagy éppen telített, puffasztó érzés fogott el, és elfogyasztása után csak az lefekvésen jár az agyunk?

Utóbbi esetben valóban érdemes újragondolni az étkezési szokásainkat, azonban ha tényleg csak erőt merítünk az édességből, abban az esetben nem kell különösen tartani attól, hogy végzetesen káros szokás rabjai vagyunk. Amennyiben alapvetően kiegyensúlyozott étrendünk van, és a tányérunkat általában sok zöldséggel, fehérjében és rostban gazdag ételekkel és szénhidrátokkal pakoljuk tele, akkor biztosan nem fogjuk túlzásba vinni a cukorfogyasztást akkor sem, ha minden étkezés után bekapunk egy kis édességet. Ugyanis

A baj nem az édességgel van, hanem a hozzáadott cukor mennyiségével,

amely, ha nem magas, akkor valóban hatékonyan növelheti az energiaszintünket, úgy, hogy közben az egészségünk sem károsul.

Bár számos fiziológiai és pszichológiai ok okozza ezeket a vágyakat, előfordulhat, hogy a testünkben bizonyos egyensúlyhiányok is felelősek lehetnek azért, hogy az étkezés után megveszünk az édességért, vagy egy rossz szójátékkal élve sóvárgunk egy zacskó csipsz vagy ropi után.

A testünk ugyanis egy egyszerű példával élve olyan, mint egy autó: üzemanyagra van szüksége a zökkenőmentes működéshez. Az üzemanyag az esetünkben a kiegyensúlyozott étrend, amely tartalmazza a megfelelő tápanyagokat, például a magnéziumot vagy a kalciumot. Amikor azonban a szervezet nem jut hozzá a megfelelő tápanyagokhoz, akkor azt sok esetben éhség formájában jelzi számunkra – ami arra késztetnek bennünket, hogy valami cukros vagy sós ételt együnk – magyarázza a Wellbeing Nutrition honlapja.

Mikor jelentkezik a cukoréhség, és mikor a sóvágy?

A stressz és a kiszáradás is cukoréhséghez vezethet

A cukor, más egyszerű szénhidrátokhoz hasonlóan, jelzi a szervezetnek, hogy szabadítson fel boldogsághormonokat, például szerotonint és dopamint. A túlzottan cukros ételek gyakori fogyasztása éppen emiatt rászoktathatja szervezetét az édesség fogyasztásra.

Ez neurokémiai változásokhoz vezethet az agyban, amelyek gyakran kiváltják ezt a vágyat, emellett azonban temérdek másik oka is lehet annak, ha valami édeset harapnánk.

Az egyik ilyen a dehidratáltság vagy kiszáradás.

Néha a testünk félreértelmezi azokat a jeleket, amelyeket az agyunk küld. Ezért lehet az, hogy a dehidratáltságot és a túlzott szomjúságot összetéveszthetjük a cukorsóvárgással. Az elégtelen vízbevitel ugyanis megnehezítheti a szervezet glikogénmetabolizmusát, így az nem tud elegendő energiához jutni, ezért úgy érzi, hogy cukorra van szükségünk – pedig csak egy nagy pohár vízre lenne igény.

Emellett a stressz is nagymértékben hozzájárulhat a cukoréhséghez, mivel befolyásolja az elsődleges stresszhormon (kortizol) szintjét, valamint változásokat idéz elő a glükóz- és inzulinszintben. A cukor növeli a dopaminszintet, és átmeneti örömet biztosít, így az ember mindig többet szeretne belőle, hogy élvezze ezt a boldog vagy megkönnyebbült érzést. A cukor azáltal is ellazíthatja, hogy elnyomja az agyban a hypothalamus–hypophysis–mellékvese tengelyét, amely szabályozza a stresszre adott válaszokat.

Fontos kiemelni a rostban gazdag táplálkozás fontosságát is, hiszen ennek hiányában szintén cukoréhség törhet ránk. A rostban gazdag ételek hosszabb ideig megőrzik a jóllakottság érzését, mivel a rostok felszívják a vizet, ami hozzájárul a teltségérzethez. Ezenkívül a rostban gazdag ételeket többet kell rágni, és hosszabb ideig tart a megemésztésük. A fehérje is hasonlóan működik azáltal, hogy lelassítja a cukor felszívódását a véráramban. Ezért, ha nem fogyasztunk elegendő fehérjét, a vércukorszint abnormális ütemben emelkedhet és csökkenhet, ami azt eredményezi, hogy szervezetünk gyorsan energiához akar majd jutni, amihez cukrot, azaz édességet kell fogyasztanunk.

A sóvágyat sem szabad félvállról venni

De miért lehet az, hogy esetenként pont, hogy a sós ételeket kívánjuk? Nincs jó hírünk, a sóhiány a szervezet elektrolit-egyensúlyának felborulásának egyértelmű tünete.

Ez kialakulhat amiatt, mert valaki kiszáradt, vagy akkor, ha a megfelelő folyadék pótlása mellett nem pótolta a kellő ásványianyag-mennyiséget, így könnyen úgy érezheti, hogy valami igazán sós ételt kell fogyasztania – lehetőleg azonnal.

Ahogyan a cukoréhségnél, úgy a sóvágynál is fontos szerepet játszanak a hormonok, a stresszhez hasonlóan az alváshiány is hatással lehet rájuk, amely sóvágyhoz vezet. Ha kevesebbet alszunk, vagy kimerültek vagyunk, a szerotoninszintünk csökken, tehát a szervezet más utakat keres annak pótlására, így például a sós vagy édes ételek fogyasztására ösztönöz bennünket, hogy jól érezze magát.

Ennél jóval komolyabb oka is lehet azonban a sóéhségnek. A szervezetben lévő mellékvesék olyan hormonokat termelnek, amelyek felelősek a túlélésért. Az Addison-kór egy olyan ritka állapot, amikor a szervezet nem tud elegendő mennyiségű hormont előállítani. Ezek a hormonok szabályozzák a stresszt és a nátriumszintet, valamint a vérnyomást. Így mivel a szervezet elveszti a sót a betegség miatt, magasabb mennyiségű bevitelt követel meg.