Így nézett ki a 75 000 éves nő
Így nézett ki a 75 000 éves nő
28 000 éve haltak ki a Neander-völgyiek, de DNS-ük nem tűnt el teljesen, a mai emberével 99,5 százalékban megegyezik. Most egy 75 000 éves lelet, egy Neander-völgyi nő arcát rekonstruálták élethűen a brit archeológusok.
Körülbelül Kr. előtt 400 ezerben jelenhettek meg, és 300 ezer évig rótták Európát, mielőtt kihaltak. De még ma is vannak olyanok, akik magukban hordoznak néhány gént a Neander-völgyből.
A Bagdadtól 800 kilométerre északra fekvő Shanidar-barlang után Shanidar Z névre keresztelték azt a Neander-völgyi nőt, akinek a koponyáját most rekonstruálták. Csontvázának alsó részét 1960-ban tárta fel Ralph Solecki amerikai régész, akkor legalább 10 Neander-völgyi ember maradványai is előkerültek az iraki barlangból. A testek elhelyezése arra engedett következtetni, hogy igazi temetési szertartást kaptak, ráadásul megkövesedett virágport is találtak a környezetükben. Solecki ezért úgy vélte, virágágyakra temették őket.
De a leletek feltárása nehézkes és időigényes volt az arab–nyugati politikai ellentétek miatt. Majdnem 50 évbe telt, mire a cambridge-i és a liverpooli egyetemek kutatóit újból beengedték az észak-iraki Zagrosz-hegységbe. Shanidar Z koponyája lehet az eddig ismert legjobb állapotú Neander-völgyi lelet, de maradványai kilapultak a feltételezések szerint egy, a halála után nem sokkal történt sziklaomlás miatt.
Graeme Barker, a Cambridge-i McDonald Régészeti Kutatóintézet munkatársa szintén részt vett a Shanidar-barlang ásatásain, és elárulta, hogy az első lelet vizsgálatakor csak az volt a céljuk, hogy meghatározzák a korát, és megfejtsék, miért haltak ki a Neander-völgyiek, és akkor sorra bukkantak elő az újabb csontok.
Empatikus ősember
Shanidar Z az ötödik volt azok között, akiket eltemettek a barlang közepén lévő szikla mögött. A régészek szerint a kő jelzés volt, hogy vissza tudjanak ide térni temetkezni. A közelmúltbeli kutatások egyik régésze, Chris Hunt úgy nyilatkozott, Ralph Solecki teóriája, miszerint virágágyakra temették a halottakat, nem állja meg a helyét, mert a talált pollenek a barlang talajába fúródó méhektől származhatnak. De ez nem cáfolja azt, hogy a Neander-völgyiek empatikusak lehettek. Éppen Solecki indította el ezt a gondolatot a virágágyas temetéssel és a Shanidar 1-gyel, mert ennek a tetemnek a csökevényes karja, ízületi gyulladása, halláskárosodása biztos együttérzést követelt társaitól.
A talált csontok egy helyen ugyanabban a helyzetben és ugyanabba az irányba fordítva helyezkedtek el,
ez valamiféle hagyományt és nemzedékek közötti tudásátadást jelenthet.
Céltudatos viselkedésnek tűnik, ami az eddig elterjedt felfogástól, miszerint életük brutális, kemény és rövid volt, erősen különbözik.
Shanidar Z vázát és a környező üledéket a feltárás helyén meg kellett erősíteni egy ragasztószerű fixálószerrel, mielőtt több tucat kis, fóliába csomagolt tömbben eltávolították volna. Ezután az arcrekonstrukció első lépéseként összerakták a több mint 200 koponyadarabot. A feladat a vezető antropológus, Emma Pomeroy szerint olyan volt, mint „egy 3D-s kirakó, aminek nagy a tétje”, különösen mert a részek nagyon puhák voltak, ahogy Pomeroy fogalmazott, egy teába mártott kekszhez hasonlóak.
Az újjáépített koponyát ezt követően 3D-vel kinyomtatták. Pomeroy elmondta, hogy a Neander-völgyi koponyák nagyon különböznek a mai ember koponyájától, mert sokkal nagyobbak a szemöldökcsontok, és hiányzik az álluk. De a rekonstruált arc mégis azt mutatja, hogy ezek a különbségek nem voltak olyan élesek,
sok a hasonlóság köztünk és a neander-völgyiek között.
Olyannyira, hogy szinte minden ma élő embernek még mindig van Neander-völgyi DNS-e.
Ami nem is olyan meglepő, ha arra a néhány évvel ezelőtti kutatásra gondolunk, ami genetikai szekvenálással feltárta, hogy volt egy korábban ismeretlen, Európába irányuló migráció, ami alatt a Neander-völgyiekkel való keveredés igen gyakori volt. A kutatás fog- és csonttöredék-elemzésén alapult, amiket egy bulgáriai barlangban találtak. A maradványok olyan egyénektől származnak, akik szorosabban kapcsolódnak a mai kelet-ázsiai és amerikai populációkhoz, mint az európaiakhoz. Ez azt bizonyítja, hogy folytonosság volt Európában a legkorábbi modern emberek és a későbbi eurázsiai emberek között.